hirdetés

A találkozás lehetősége és lehetetlensége

2016. június 21. - 2000 folyóirat

Mit jelentett a másikkal találkozni Buber és Kafka, vagyis két olyan gondolkodó számára, akiknél a – most nehezen megkerülhető germanizmus közeleg – találkozáseseménynek kitüntetett a jelentősége? – Elfolyóirat sorozatunkban a 2000 folyóirat naplóját közöljük a héten. Czeglédi András bejegyzését olvashatják keddről. 

hirdetés

Most kedd délután van, s mit csinál egy 2000-szerkesztő, aki egyben szegedi egyetemi oktató s budaörsi családapa? Egyrészt a nagyfiát betegfelügyeli (Ágoston bárányhimlős), másrészt diákok rosszabb-jobb dolgozatait javítja (akad egy meglehetős Utas és holdvilág-értelmezés – erős és nagyszerű a Havasréti-hatás!), harmadrészt ügyes-bajos hivatalos dolgait meg az emailezését intézi (elektronikus ki- és befizetések; van még olyan hazai könyvkiadó, amelyik fizet egy könyvbemutatóért!). Örül a netnek, amelynek révén a távolságot, mint üveggolyót, megkapja, s még a szemét sem kell hozzá lehunynia.

És közben folyamatosan a találkozáson jár az eszem. Úgy általában, a találkozáson mint olyanon; picit azért konkrétabban is; és 2000ileg is.

„Tegnap Buberrel is beszéltem, eleven és egyszerű és jelentékeny személyiség, látszólag semmi köze azokhoz a lagymatag dolgokhoz, amiket írt” – jegyzi meg Kafka egy Felice Bauernek írott levelében 1913 elején. Csak erről az egyetlen találkozós mondatról szeretnék beszélni egy hó végi konferencián, amelyet egy olyan barátomnak, Losonczi Péternek ajánlanak, akivel kerek esztendeje nem igazán áll módomban találkozni. Ugyanis meghalt.

Nagyon másként láttuk a világot, s egyre inkább másként; a barátság és a szakmázás – egyszer lapunk is közölt tőle cikket! – mégis maradt. Éppen ezért érdekelne a véleménye, s ha már nem tudom neki személyesen feltenni a kérdést – s a belőle fakadó légiónyi többit –, akkor felteszem a ’találkozás’-nak címezve, 2000-es alsó blokkos esszé kiinduló kérdéseként elképzelve: vajon mit takar e különös, egyszerre elismerő, sőt szeretetteljes, ugyanakkor igen kemény mondat Kafka részéről? Egyszeri, voltaképpen alkalmi ironikus oldalvágásról van szó, vagy inkább a Buberhez fűződő viszony általános gondolati foglalatáról, végső kafkai összegzésről? És hogy néz ki a dolog a másik oldalról? Mit jelentett Kafka, a Kafkával való kapcsolat Buber számára? Pusztán véletlen-e, vagy nagyon is tudatos döntések eredménye, hogy Buber és Kafka két olyan fontos elbeszélés kapcsán, mint a „Jelentés az Akadémiának”, illetve a „Sakálok és arabok”, szerkesztőként és szerzőként együtt dolgoztak? Egyáltalán: mit jelentett a másikkal találkozni Buber és Kafka, vagyis két olyan gondolkodó számára, akiknél a – most nehezen megkerülhető germanizmus közeleg – találkozáseseménynek kitüntetett a jelentősége?

A hó végi konferencia egyébként a találkozásnak egy kínos jelentésrétegére is rávilágít. A szakmailag alaposan és lelkiismeretesen előkészített esemény egyik plenáris megnyitója a jelenlegi hatalom egyik főideológusa, sokak szerint a főideológusa; kétségtelenül nem tehetségtelen ember, de nehéz volna bármiféle személyes vagy szakmai okot találni, amely legitimálná, hogy ő legyen az egyik megnyitó. De ő lesz, hirtelenjében ő lett. Mit csináljon az egyszeri 2000-szerkesztő? Tegyen úgy, mintha egymástól független eseményekről és ágensekről volna szó – hisz’ pl. mennyiben volt közvetlen köze a főideológusnak a folyóiratkuratóriumi döntésekhez? Na ugye! És különben is: ki mindenkivel találkozik az ember mondjuk egy villamoson? Hogy a villamoson zötykölődés nem azonos a konferenciával? Akkor tehát botrányt kellene csinálni? Egy emlékkonferencián? Vagy akkor marad a bevált k-európai metódus, az elsunnyogás, késve érkezés, csendes kivonulás? Csodálatos lehetőségek… Mostanában valahogy egyre több az ilyen állehetőség – vagy egyszerűen élesebben esik rájuk a fény? –, a blogoszférában pedig mintha valóságos robbanáson mennének keresztül a módszertanilag is egyre kifinomultabb állehetőség-viták.

Találkozni persze sokféleképpen lehetetlen.

Még mindig kedd van (most már inkább este). Immáron második napja a 2000-é a litera netnaplója, s Ákos, Szilágyi Ákos tegnapi és persze szokottan pompás, indító naplóbejegyzése fölött töprengek. Többször és visszatérően ama részlete fölött, hogy Ákos vajon a foci-EB miatt nem ér-e el minket? Mielőtt bárki azt hinné, hogy szegény netnapló valamilyen szerkesztőségen belüli oda-vissza üzengetés fórumává vált volna: tényleg olyan a belső kommunikációnk, mint egy folyamatosan visszatérő, kívülről nézvést bizonyosan szórakoztató és esztétikailag lenyűgöző Örkény-egyperces. Azaz sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem; Teilhard de Chardin és Kierkegaard bármikor jöhet, csak az a fránya gumimatrac ne volna.

Mi több, régi és patinás, heurisztikusan meggyőző, rendszeresen elővett, letisztogatott koncepciónk is van arra nézvést, hogy mi a baj: az üzemszerűség hiánya – vö. Bari, alias Barabás András forráskritikailag-történetileg igen precíznek és hitelesnek sejlő beszámolójával lapunk első literás netnaplóévadjában (2012. május 23.). Ez alapján fölöttébb valószínű, hogy mindig is ilyenek voltunk, már a lapszületés pillanatától a mostani printhalálig – előbbit persze személyesen nem élhettem át, hiszen csak a második félidőnek bizonyult időben játszottam együtt a csapattal; akkor persze a fene se tudta, hogy ez a második félidő, csak az volt világos, hogy remek a társaság, a kezdetekhez képest megfogyatkozott számú, de azért kifejezetten lelkes és elkötelezett szurkolótáborral. Sőt, szép számú olvasóval. És akkor most itt is, akárcsak a FB-oldalunkon, hálás köszönetünket szeretnénk kifejezni a lap nevében mindazoknak a sokaknak, akik együttérzésüket és egyet nem értésüket fejezték ki nyomtatott laphalálunk kapcsán. Külön köszönet azoknak, akik adománnyal járultak-járulnak hozzá, hogy azért ez se legyen üzemszerű: megerősítettek döntésünkben, hogy digitális lapként egy ideig mindenképp fent próbálunk maradni. Hogy meddig és milyen keretek között, az teljességgel nyitott.

Mindenesetre a nyomtatott búcsúszám sajtóbemutatójára 23-án, csütörtökön, 15 h-tól az Írók Boltjában kerül sor.

Czeglédi András

 

2000 folyóirat

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.