A tilos
2003. december 29. - Kiss Noémi
- 2003. december 29.
1.
Ma hétfő van és végre jön a postás. Kaptam egy szép könyvet, versek vannak benne a fényképezésről, miközben épp a fényképezésről fejeztem be valami szösszenetet. Véletlenek ezek, akárcsak egy mozdulat egy fotón. Mégis a tudatos fotográfiáról írok. Harminc oldal arról a kérdésről, hogy ami a képen van, az létezik-e. Biztosan unalmas lesz majd azoknak, akik olvassák, fú, nekem meg egy izgalmas kérdés. Eredmény, hogy nem létezik. A fénykép éppúgy árnyalja a múltat, mint a tudatalatti. Visszaemlékezni annyi, mint fotózni.
2.
Ma este vendéget várok, majd meglátjuk lesz-e belőle valami. Készítem a poharakat, virágzik az új konyhám és kiötlöm mit főzzek neki. Rég nem láttuk egymást, pár napja. Ügyes akarok lenni, nőies és csupa csábítás. Fontos vendégnek fontos étel. Tehát sajnos el kell menni bevásárolni. Nem rántottát vagy bundáskenyeret készítek. Vásárolni indulok, pedig van friss hurka Nógrádból a hűtőben. A múlt héten vettem egy parasztnénitől, aki igencsak átvágott, legalább annyira, mint a gázos a konyhabútoromnál. Puttonya volt, benne mindenféle disznótoros, körbe-körbe járt vele a környéken, hozzá ártatlanul nézett, és mi a kétszeresét is megadtuk neki, mint amennyit ért a portékája. Egy pár éve öregasszonyokat gyűjtök utazásaim alatt. A fénykép megőrzi őket úgy ahogy éltek. Pedig épphogy nem, a kép hazudik és titkol. Ez a városi faluimázs, amibe belestem, engem is becsapott, vágy a vidéki élet után, milyen szánalmas hurkákkal elintézni a magyar parasztot s még azt is gondolni, hogy valami jót tettem egy nyolcvanöt éves öregasszonnyal, aki bejött hozzám. Mikor távozott, olyan bűz maradt utána a lakásban, hogy egy órát szellőztettem. Ő testesíti meg a magyar tanyát, a tájakat és a nyelvjárásokat. Magamra vessek, ha ezt gondolom igaznak.
3.
Nem szeretek bevásárolni. Felesleges időtöltésnek tartom. Sokszor a szomszédot küldöm húsért, tejért, borért. Igyekszem meghálálni nekik. Sőt, bejárónőm is van, mert takarítani sem szeretek. Aztán meg: imádok vásárolni, szeretek fodrászhoz járni, és takarítani a kedvenc foglalatosságom. Például írás közben kimondottan segít. Majd ha egyszer megkérdezik hogy írok, én, az író, akkor elmondom, hogy takarítok. Mikor leülök egy szöveghez, teljes tisztaság legyen a lakásban, nem tehetek róla. A szomszéd nénit még nagymamámtól örököltem, s legalább olyan barátságot kötöttem vele ez alatt az egy év alatt, amióta itt lakom. Ami történt, szégyellem, de - a napló a vallomások helye - most karácsonykor elfelejtettem hálálkodni a bevásárlásért, nem készültem kis csomaggal. Tegnap áthívott hozzájuk, micsoda titkolózás a pici lakásban, észre ne vegyem, de jött nekem titokban a Jézuska. Csupa női cucc, szépen becsomagolva, sztaniol és világítós szalagok, öreges illatfelhő, minden fénylik és magától forog a szobában, ahol áll a műanyag karácsonyfa. Magamhoz veszem az ajándékot és igazán meghatódom. Köszönöm...(R) néni.
4.
Kicsit rendezgetem a lakást, port törlök, új képeket teszek ki a régiek helyére, régi fotográfiákat. Így lesz a régi még régebbi. Néhány bútort tolok ide-oda, térdelek és guggolok, miközben formálódik bennem a tanulmány. Bezárom a fájlt és küldöm a lapnak.
5.
Nemsokára itt a vendégem, abba kell hagynom az írást. Koszolok, mert a vendég előtt még titkolom az írást. Nem tudja, hogy írok, még sose hallott rólam. A töredéket elküldöm a Literának és azonnal eldugom a gépemet.
6.
Csöngettek, beengedem őt, aki jött, nagyon kedves, olyan mint régen, mikor legutóbb találkoztunk. Szépeket mond. Megmutatom neki az otthonom, dicséri a változásokat. Szépek a képek, mondja. Ízlik neki amit főztem, átviszem a szomszédba, bonbont szopogatunk, bort tölt, elegánsan. Megvitatjuk a tiltásokat. Miután megkérdezi, hogy nálam aludhat-e.
7.
Igaz vagy mindezt csak utólag képzelem?
Hozzászólás