Péntek reggel, a BKV-sztrájk napján szép időre ébredünk. Legalább nem kell ázniuk a gyalog vagy biciklin munkába indulóknak. E-mailejeim közt meghívó az immár rendszeressé váló, minden hó utolsó csütörtökjén a Bajza utcában megtartott  Open Readingre. (Még az ezeket rendező Turczi István, aki pedig jó angolos, sem értette azonnal tréfámat: akkor végre kiengedték Oscar Wilde-ot?) Úgy látszik, mindenki elfelejtette már az egykor botrányos szerzőt, és a híres verset, Wilde The Ballad of the Reading Gaol-ját,  A readingi fegyház balladáját. Kosztolányi fordította pedig, és fontos darabja az Idegen költőknek, de úgy látszik, manapság már nem olvassák. Pedig ilyen szép szakaszok vannak benne:

Ó, kinek szíve megtörik,
Békét nyer érte túl!
Bűnös miként kap égi fényt,
Máskép hogy szabadul?
Hiszen csupán tört szívbe száll,
Tört szíven át az Úr.

            Az immár rég nem egyetlen Magyar Írószövetség Bajza utcai nyílt felolvasóestjeinek úgy tudom, voltak már bőven előzményei Pesten, mások rendezésében: a Műcsarnok mögötti Teraszon, Bardroom, talán a Ráday utcában, s nyilván másutt is, de jó, hogy itt is elkezdődtek. A legutóbbi ilyen rendezvényen Tóth Krisztina és vendégeként Krusovszky Dénes volt ott, jövő pénteken, 25-én este 6-kor Tornai József, vendégeként Végh Attila szerepel majd, és mindenki más, aki bátran jelentkezik.

 

 

Két utóbbi eseményen sok ígéretes ( pl. Bajtai András, Váczi János) és pár még kialakulatlan fiatal, az ismert nevek közül kedvencem és öreg barátom, Birtalan Ferenc, Báger Gusztáv, Erdődi Gábor, Dunajcsik Mátyás és mások szerepeltek. Lehet, hogy megint én is ott leszek.

 

 

Érdekes, a két előző alkalommal megfigyeltem, hogy főleg a nagyon fiatalok és mi, az eléggé öregek vagyunk jelen. A középkorúak nyilván mással vannak elfoglalva. Találtam a Picasa archívumomban képeket. Íme Krusovszky, Tóth Krisztina, Turczi István, valamint a közönség egy része.

            Egy rejtélyes e-mail címről értesülök, hogy megjelent a Kortárs áprilisi száma. Örömömre új Deák László versekkel, és sok egyéb közt Móser Zoltán : Előhívás. Glosszák és képek Lázár Ervin naplójához c. írásával, fotóival.

 

 

Ettől a hírtől nagy lelkifurdalásom támad. Még mindig nem kereteztettem be a Zoli barátomtól megszerzett szép, nagy fotót az odvas fáról. Ami késik, nem múlik, de ismét van sürgősebb tennivaló: ezen a hétvégén a jövő keddi lomtalanításra kell készülődnünk.

 

 

            Lemosom az autót (ez persze régebbi kép, hisz most még épp csak kibomlottak a mellette látszó kecskecsöcs-szőlő rügyei), mert Pankáért és Mártáért kell mennünk a kórházba: hazavinni őket. A szépre mosdatott kocsiban aztán majd kicsit kilötyög a madártej. Ezt a szép szokást, hogy szoptatós kismamának madártejet kell vinni, Flóra rendszeresen  gyakorolja. No nem csoda, ennyi unoka mellett… És e feladat közben megint eszembe jut, hogy a kéretlenül és meglepően áradó elektronikus szeméttel néha milyen különös üzenetek meg képek érkeznek képernyőnkre. Tessék nézni, jött például nemrég egy ilyen harcias változata a mi fekete autónknak.

 

 

Ki küldhette, és mit jelent ez? Figyelmeztetést, hogy világunk nemcsak fölmelegszik, de esetleg olyan fenyegetővé is válik, hogy hamarosan így kell majd közlekednünk?

            Ahogy aztán elindulunk, meglepő módon kicsi a forgalom a Kerepesi úton, amit Sashalomnál még rejtélyes módon Veres Péter útnak, kijjebb, Cinkota felé – ugyan egykor is milyen megfontolásból?, ma milyen hagyományőrzésből? – Szabad föld útnak hívnak. Ha már ismét on-line vagyok, megnézem a neten, és megtudom, hogy létezik még Szabad Föld nevű újság „A vidék mintegy 400 ezer példányban olvasott családi hetilapja”, aminek azonban nem itt, hanem a Svábhegy aljában, az Istenhegyi úton, Radnóti boldog síeléseinek kiindulópontján van a szerkesztősége. Elég messze esik ez a hely a szántóföldektől.  Ez azért éppoly különös helyválasztás, mint az, hogy legalábbis pár éve még az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának budapesti képviseletét az Orbán-hegyen fedeztem föl, biztos azért, hogy könnyebben megtalálják a Keleti Pályaudvarra érkező, vagy a zöldhatáron átszökő menekültek.

            Szóval a (maradjunk ennél) Kerepesi úton alig van fogalom, és a buszmegállók is üresek. Kerékpárosok jönnek bőven, de még több a gyalogos. Nincs köztük stoppoló, mi meg sietünk a babáért. De más autós sem áll meg, felvenni bárkit is, és senkinél sem látom az úticélt jelző papírokat, melyeknek kézben tartását, illetve szélvédőre tételét az Útinform reggel még oly buzgón javasolta.

            Lebonyolítjuk a babaszállítást. Márta kissé szédül és enyhe tériszonya van a pár napi bezártságtól, különben ő is, az újszülött kislánya is jól van. A Petőfi hídon, 11 óra előtt már Combinó jön mellettünk. Ki érti ezt a sztrájkot?

            A Villányi úton, a Kertészeti Egyetemnél van csak dugó, de mint kiderül csak azért, mert virágkiállítást és vásárt tartanak. A Ménesi úton – hogy némi irodalmat mégis említsek ebben  az irodalmi naplóban – még lassan elhajtunk Karinthy Ferenc egykori lakása előtt, legalábbis egy ottani ház előtt, melyet a környéken lakó ismerőseim egyszer az ő lakásaként mutogattak nekem: a kivilágított emeleti szobában az akkori, hatvanas évekbeli értelmiségi szokás szerint ezer és ezer könyvvel. Manapság nem csak fiatal brókerek, de még fiatal irodalmárok szobájában is előfordul, hogy csak CD-ket látni meg a számítógépet. Igaz, ez is netnapló, amit papírra régimódian én is csak azért nyomtatok ki magamnak, mert a képernyőn sohasem veszem észre az elütéseket; helyesírási programot pedig még nem láttam olyat, amelynek piros csíkjai vagy zöld hullámvonalai ne idegesítenének, illetve amelynek ajánlásait mind el tudnám fogadni. Például ez a javítóprogram, ami valahogy mégis itt működik a gépemen, aláhúzza a Litera oldalain is így, egybe írt „netnapló” szót.

            A baba örül annak, hogy otthon van, és mi sietve magukra is hagyjuk őket. Már elmúlt dél, mire hazaérünk, fuccs a  mai fordítási adagnak, eszünk, majd ledőlök sziesztázni.

            A délután és az este eseménytelen. Flóra szolidaritásból biciklin megy a péntek délután nekünk mindig félretett szokásos kenyérért. Mai ceterum censeóm: többet kell biciklizni, ha lesz még sztrájk, ha nem.