hirdetés

A Szaturnusz holdjai

2011. augusztus 2. - Ir(T)áS tábor

...a hosszú hajú költőlány saját verseit szavalja, az is megoldása az életnek, minden a helyén, maci a málnásban, az asztalon imported cseh lágerek (motívum, érted) - Az Ir(T)áS tábor műhelynaplóját keddről Szabó Tibor Benjámin írta.
hirdetés

Este lett, reggel - a második. És a felkelő nap impressziója, ahogy Bíró-Balogh egy padon ülve éledez, a rendszert tölti újra, arcokat választ szét, mos össze, miközben az asztalnál Kinga már rendez, intéz, szervezi egybe a földet földdel, igazat igazzal, mert indul, mert üzemi hőre fel: irodalomláger a langyos visegrádi nyárban.

Délelőtt laza offprog: a fellegvár csoportos megtekintése. A vár a hegy másik oldalán, gyalogtúra odáig, Kinga nem tud jönni, amiből fonalasan eredmény: középmély eltévedés keretében teljesítjük a távot, gerincre föl, a völgybe szállás, csak utána látjuk meg a palotát: nordic walking non plus ultra. Ebédig lézengés, a Dunakanyar panorámája, és Drakulát ugyan nem találjuk, de a panoptikumban sartre-i határélmény: megpillantjuk Pollágh Péter életnagyságú, öregkori viaszszobrát a reneszánsz teremben.

A visszaúton kultúrhistóriai csemege egy mellém sodródó táborlakótól: a srác fesztiválarc, ex-punk, vendéglátós (mikor melyik), itt mostan költőpalánta. Meséli (mert kérdezem) a legdurvább koktél történetét. A forrásvidéken orosz pilóták legendája, akik pesti pihenőnapjaikon félliteres csuprokba töltöttek ipari szeszt, abba gázt nyomtak szifonból, és a dús habot be, gyomorba, harapták, hogy az italozás fáradsága nélkül, hogy varázsütésre legyen meg a hajnalig kitartó totális agyhalál. Szovjet tömegpusztító fegyver - sarki fénynek hívták. Aztán egy veszprémi kocsmáros jónak gondolta bevetni, csak a receptúrán finomított kicsit (szörp, vodka, nyolccentes pohár - a gáz, a hab maradt), hogy ne sértse nyíltan a genfi egyezményt. Fény. A fejlesztés tesztelhető a honi fesztiválokon meg a veszprémi Bárkában.

Aztán autó lassít mellettünk, a lehúzott ablak mögül Kinga szól, integet, hogy négy embert otthagytunk, az előbb telefonáltak, felmegy értük.

Ebéd után a komoly, plenáris szakmándiság: Hizsnyai Zoli a vendég, a szlovákiai magyar irodalomról, Grendelről, Tőzsérről, Talamon Alfonzról kérdezem. A Kalligram ébredésének regénye élőben - újabb legenda (ő volt a lap második főszerkesztője). Meg Tsúszó Sándor munkásságát meséli, az előkerült Tsúszó-versek közül olvas. Jó volt. De nem baj. Ceterum censeo Grendelnek jövőre itt a helye, Lajos, gyere, várunk!

A délután elmélyült műhelymunkában találja az IrTáSt, és csak utólag derül ki, hogy a csöndes aprómeló dramaturgiailag is a helyén, mert erre rakja rá este a Háy-Csapody henger a dübörgő kettő-négy-kettőt: Háy János estje visz mindent, másfél óra kőkemény, vagány szakmázás fontos mondatokkal, ütős sztorikkal. A táborlakók egy emberként adják meg magukat, teszik le a fegyvert Háy művészetfilozófiája előtt.

Aztán, ahogy kell, a hosszú éjszakában a bohém rapszódia, ezt belülről érzem, és kívülről unom, de, persze, nem - sűrű nevetés-kacagás, a hosszú hajú költőlány saját verseit szavalja, az is megoldása az életnek, minden a helyén, maci a málnásban, az asztalon imported cseh lágerek (motívum, érted), és az időben rend van, nyilván, hogy végül bólintsunk Kingával. Röpke kedv s erő. Belefojtódik valami közösbe - a Szaturnusz negyedik holdján felkel a nap.


Szabó Tibor Benjámin

Ir(T)áS tábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.