Új bútorokat talál az utcasarkon. Beléjük botlik. Csak le kell mosni őket, és élvezni. A budaörsi kollégiumban H. Peti mindig járta a Móricz Zsigmond körtéri lomtalanításokat, és számtalan szakadt fotellal, székkel tért vissza az A1014-es szobába. A zsákmánynak ne nézd a fogát. Hat széknél és fotelnél már megállj-t parancsoltak neki. Mások részegen "munkálatok az úton"-ra figyelmeztető sárga lámpákat, vagy táblákat hoztak haza. A majdnem új bútorokat itt az alsó-középosztály egy-két évente kidobja, és vadonatújat vesz. A bútor is új. Első héten a narancssárga kanapénkhoz illő fotelt találtunk, meg egy cetlit rajta: 5000 Won. Meg akartuk venni. Olcsó. Öt dollár. De nem volt senki sem, akinek a pénzt adjuk. Nem jó, ha az ember után kiabálnak, tolvaj. Elképzeltem, mit csinálna Chandler ebben a helyzetben. Chandler ugyanis parás. Ritával sok Jóbarátokat nézünk. Vártunk, de senki sem jött, így hazamentünk. Azután másnap elmondták, a tulajdonos fizetett ennyit, hogy az utcára dobhassa régi bútorát.
Aki él, LG Marketben vagy Carrefourban vásárol. A húspultból hiányoznak a felvágottak, szalámik, sonkák, kolbászok. Aki él, az egyetemen koreai ételt eszik, este főz.

Van kenyere, bora,
van villanya, izzik a villany.
Van egyszerű, jó takarója,
van telefonja, úti bőröndje,
van jó szívű, jót akarója.

Aki él, otthonossá teszi a lakását. A lakás padlófűtéses, kétszobás. Nappali és konyha, dolgozószoba és hálószoba. A fürdőszoba kicsi, Tamás, a lengyeltanár nálam is magasabb, azt mondja, a kád full-contactos, ha beleül. Sarokba szorítja. Aki él, függönye van, ne lássanak be. Nem hagyományos "magyar" függönye, új típusú, mint a redőny, fel-le kell húzni. Bevezeti az internetet. Kossuthot, Infó Rádiót hallgat rajta. Este 8-kor a Déli Krónikát. Webkamerázik. Sokat levelezik a barátaival. Tévét néz. 70 csatornája van. A tévé koreai, néha amerikai. A koreai teleshopos, sportos, amerikai filmes, korai történelmi sorozatos. Az amerikai katonai. A híradó dicső, a propaganda műsor hatásos. I'm an American Soldier. A Warrior. A sorozatok jók, CSI, 24 (második évad), a sport (NBA, egyetemi kosárlabda) kiváló.
Aki él, az ittlétéről mesél otthon, sok fényképe van. Digitális kamerát vesz Yongsanban, a piac valamelyik hatalmas épületében, ha bátor, alkudozik. Azután mindenhová magával viszi, kattintgat. A mobiljával is fényképez, MMS-t küld. Online fotóalbumot készít. A diákok lefényképezik tanáraikat és beszúrják a cywold-ös blogjukba. Sohasem tudod, hogy ki figyel.
Aki él, a Munjoung utcába – Rodeo Streetre jár vásárolni. Ismeri az összes Outletet. Világmárkák olcsón. Igazán olcsón. Nagyobb discountot kap, mert külföldi.
Aki él, télen is gatyában vagy bugyiban sétál a lakásban. Kellemesen érzi magát. Este Jóbarátokat néz notebookján. Internetről tölti le őket. Phoebe meztelenül szeret sétálni a lakásban. Ezért akar mindig egyedül maradni otthon. Rachel is kipróbálta, de nem húzta el a függönyt. Ross meg félreértette. Átment hozzá, és beégett. Szegény Ross. Aki él, az fűt, meleg van nála. A lakás hőmérséklete szabályozható, a berendezés neve Kiturami. Magyarul tücsök. A hangyának jobban örülnék, mert az bespájzolt télire, a tücsök csak hegedült. A gáz olcsó. A víz olcsó. A marhahús marha drága. Csak az ausztrál olcsó. De erről később. Erről Szasa tud egy jó történetet.
Aki azt hiszi, hogy majd élni fog, melegítőben jár otthon már ősszel is, mert alig fűt. Azt mondja, spórol. Egy lámpája ég. Pár ruhája van, színben nem illenek össze. A közös mosógépet használja, átmegy a másik épület pincéjébe, oda viszi át a szennyest az udvaron keresztül, panaszkodik, a gép nem jó, a por a ruhában marad, nem centrifugál ki rendesen, nedves marad a ruha.
Aki élni fog, vigyorog. Nem vesz semmit, mert majd három év múlva, hej! Amikor ő hazamegy! Akkor milyen jó lesz. Akkor sok mindent vesz majd. És akkor is csak majd élni fog, de úgy tervezi, hogy majd egyszer... Itt nem él. Itt csak dolgozik. Itt nem olyan jó neki. Nem beszéli a nyelvet. Ideges, ha nem értik meg, azt hiszi, nem kedvelik. Zavarja, hogy minden más, mint otthon. Otthon jobb neki. Ezt az időszakot majd azért beírja az életrajzába. Belefeledkezik a munkájába. Rengeteg tanulmányt ír. Élete legtermékenyebb szakasza. Nincs barátja, aki taxit hívna neki. Mert, aki nem beszéli a nyelvet, akár él, akár nem, nem tud taxit hívni. Ha talál egyet, az nem ismeri a címet. Marad a metró. A metró kiváló. De erről később.
Aki majd élni fog, Aeoroflottal utazik. Kérdezem, jó az? Pjotr, aki jóképű, kopasz és körszakállas, nevet a reggelinél, azt mondja, olcsó. És a legkondicionálás? Vodka és Krasznaja Moszkva. A kezében lévő papírokra bök; azzal legyezi magát 9 órán keresztül. És a csomagok súlya, ülések? Everything is the same, mondja, the same standard. Only the toilet. Only one. Per deck? – kérdezem. No, per airplain – mondja és nevet. De ha időben feliratkozol, Ulan Bator felett sorra jutsz, bár akkor már biztos kopognak. A légikísérők nem szépek, nem fiatalok. És nem mosolyognak, mondta Szasa. De, ha megkéred őket, biztosan megteszik.
And the biggest problem, mondja Pjotr, the biggest problem is, that no video, no porno.