Reggel van egy kis időm, átszaladok a kávéfőzőért a régi szobába. Remek kis gép, fekete, izmos. Mindig is ilyenre vágytam. Meg vagyok vele elégedve, jó vétel volt, a vasalóval szereztem, amit vasárnap tönkrevágtam. Kérhetek a kávéfőzőmtől bármilyen feketét: gyengét, közepest vagy erőset, még tejet is habosít. Közepeset főzök. Az asztalon rendetlenség van, az a gyanúm, ha áthoznánk a nagyobbat, azt is percek alatt megtöltenénk. Rituval ui. szeretjük a nagy és masszív, strapabíró asztalokat. Reggeli után felkeltem, csak egy kulcsunk van, neki kell zárnia, nagyon álmos, én már teljesen magamnál vagyok, ragyogó idő van kint.
Amíg autózunk a könyvekért, végigpörgetem magamban a kiülős helyeket, ahova nyáron járni fogunk, de csak a Ráckertig jutok. Utálom, de ha nagy ritkán kimozdultam, mindig ott kötöttem ki, hiába volt jó hely az ELTE épületében a Holdudvar, éjszakára meguntuk. Nyilván beleképzeltem valamit a Rácba, ami nincs ott. F. barátom (aki nem szeretné, hogy emlegessem a nevét, mert utálja a bratyizást az irodalmi életben - valószínűleg az irodalmi életet magát is -) azt szokta mondani, sok sznob intermédiás jár oda. Még mindig jobb, mint a Zöld Pardon, amelynek a füvét gondosan kitapossa a sok-sok gimnazista láb. Mekkora öröm, Rita megjelenésével újra mobil vagyok, szívesen kimozdulok, mindenhová mennék vele, most és nyárestéken is, mindig.
Délután várom Ritut, hogy visszaérjen a fitnessről, közben aktívan levelezem. Én hétfőn sportoltam, beindult a kosárlabda-élet, izomlázam van és kicsit kirándult a bokám is, de jólesik. K. Feri ír e-mailt Újvidékről, a szombati Magyar Szó mellékletében, a Kilátóban hozzák az Árusok utazását. A novella nagyjából igaz történet dél-amerikai környezetbe átírva. Ki lenne kíváncsi rá, ha kelet-európában játszódna? A sztori röviden az, hogy a hiszékeny, de annál jóindulatúbb lelkész, Hilario Lopéz karácsonykor hazaindul. Édesanyja szerzi a fuvart, valójában egy dörzsölt csempészvezért (magyar hangja Ecsi, az Öcsi szerbül ejtve), aki piacozó nőket szállít, s jól jön neki egy balfasz, Hilario, aki majd mindvégig bent marad a mikrobuszban (kocsiban?) és őrzi az árut. Édesanyja szerint Miguel korházból szállítja a betegeket házig, tehát jó ember. Miguel (Öcsi) valójában remek köpönyegforgató, magyar igazolványokért szállít időseket Szegedre, hogy azok könnyes szemmel vegyék át őket, majd már a hétvégén szerb menekülteket szállít haza, míg egyik etnikumnak szívesen szidja a másikat. A történetben Hilario nem jut haza, visszafordul. Nem értem, mi lehet a baja, mondta Ecsi anyámnak, olyan vékonyan volt öltözve abban a hidegben. (Az a vastag nadrág, igaza volt nagyanyámnak!)
P. Ábel írt e-mailt, hazajött Lengyelországból, visszahoz egy videokazettát, a Vészhelyzet valamelyik részét vettem fel rá. Két hónapja összefutottunk a buszmegállóban, kiderült, hogy épp nem látta az epizódot, feljött hozzám, odaadtam neki a kazit. Talán azt, amelyben a rotor levágja Romano doktor kezét. Durva. Mivel már hetek óta alig tévézünk, azt sem tudom, adnak-e épp most Vészhelyzetet, esetlen Harmadik műszakot, vagy éppen ssssssssemmit. A Barátok közt is kimarad: nincs min nevetni, nincs kire haragudni. Viktor kitartóan nézi, néha megbeszéljük, mi történt, általában semmi, neki sok lány tetszik benne. Bevallom, nekem Magdika a kedvencem, ilyen karakter biztos, hogy van, érzelmi életet élek vele, utálom, de néha igazat adok neki. Géza is bejön, (örülök, hogy Németh Kristóf az Angel sorozatban a magyar hangja) de nem annyira.
Szegény Ábel, valamiért azt hittem, Ádámnak hívják, és hogy a vezetékneve Ábel, a könyvet is így dedikáltam, Á. Ádámnak, nem szólt, mosolygott, megköszönte. Amikor egy kávézás közben kiderült, nagyon kínosan éreztem magam, de azt mondta, ne adjak neki másik könyvet. Megbeszéltük, hogy egyszer kijön majd a koliba. A környékünkön lakik, azt hiszem, a Fish(?) koncertre kíváncsi, én azt sem tudom, mi az. Talán a Budaörsi Napokra néz ki, az egy hétig tartó mulatságra, koncert koncert hátán, de leginkább mindenki egymáson, és naponta jön a mentő. Elsőtől harmadévig ajánlom mindenkinek megtekinteni. Az egyetemi karok versenyző csapatokat indítanak, van kötelező színdarab, műveltségi vetélkedő, újság. Ilyenkor az első ügyeleti napra osztom be magam, utána eltűnök a környékről is.
Este összeállítjuk Ritu órarendjét, közben fémdobozból holland sütit eszünk, hideg tejet iszunk hozzá, mint a gyerekek. Rosszak vagyunk, mondjuk. Élvezet. Van még marcipánunk is, de azt meghagyjuk holnapra. Nagyobb megszakításokkal éjjel kettőre összeáll a haditerv, sok modern magyar irodalmat vesz fel, elég tanácstalanul állok a nyelvészet előtt. Jó éjt puszi, s már alszunk is.