hirdetés

Álom/valóság

2017. március 15. - Athenaeum Kiadó

Este egy tizenöt fős vacsorán veszünk részt, mellettünk az olasz fiú, szemben egy kínai lány, sok ország, egy nyelv, és nem csak a könyves zsargon miatt: a tízfogásos menü végén mindenki elégedetten dől hátra, akár tudja a tutit, akár nem. – Az Athenaeum Kiadó műhelynaplóját Peiker Éva írta.

hirdetés

If you can dream it, you can do it. Szlogen az Olympia egyik oszlopán, a hangyaboly azon részén, ahol egy kicsit elcsitulnak a körbe-körbe rohangáló, céltudatos könyvesek, és egy kávé mellett cseverésznek. Átmeneti állapot, ilyenkor szusszannak egy cseppet, mielőtt újra besorolnának a hömpölygő tömegbe. Mindenki azt hiszi, hogy megtalálja az év sikerkönyvét. Dehogyis. Inkább csak reménykedünk. Illúziók helyett magadba szívod, amit a könyvvásártól kaphatsz. Ez itt a valóság, a szerzők megálmodták, amit meg kellett álmodniuk, most let's get down to business. Itt találkozókat beszélsz meg, ügynökök kapnak arcot, a virtuális ismeretségekből mélyebb kapcsolatok ugyan nem születnek, de mindenki annyira koncentrál a másikra abban a 30 percben, ami csak a tiétek, hogy érzed: meg kell zabolázni azokat a vonásokat.



A Rights Centre az emelet egyik eldugott sarkában a kishangyákkal még a második napon is fullasztó élmény. Lotte, a finn ügynöklány, akivel találkozunk, klasszikusan tolja: az első 5 percben felméri, kik vagyunk, mit akarhatunk, aztán belelapoz a paksamétájába, és kiválaszt két teljesen, végletesen különböző címet. No igen, bestsellerkiadóval áll szemben, minket minden érdekel. Ugye? Az amerikai stílusban író finn thrillerfenegyerek szépfiú és a finn életmódért rajongó kanadai újságíró most biztosan csuklanak. Északi csók, ez a címe a könyvnek, mely azt javasolja, hogy mindennap ússzunk a tengerben és járjuk az erdőt. Mennék. Most. Lotte tudja, mi is tudjuk, hogy ebből valószínűleg nem lesz üzlet, de azt elérte, hogy egész nap Finnországon töprengjek.



És aztán tovarohanunk Simonéhoz, az olasz származású New York-i ügynökfiúhoz és az ő irathalmához, és nézzük, egyre nézzük azokat a címeket, a műfajkavalkádot, amit összeállított nekünk 16 oldalon. Vadásszuk a kulcsszavakat, belemerülünk az adatokba, és csak kérjük, kérjük azokat a kéziratokat. A munka otthon folytatódik, olvasni fogunk. Sokat. Aztán kimondja a mondatot ő is, amire felkapom a fejem. A „vissza a természetbe" téma most nagyon megy. Megint. Tudom én, hív a tenger meg a fák, de biztos vagy benne, hogy ez nekünk való? A magyar olvasónak?
A multikulti forgatagban persze mind ugyanazt keressük. A következő nagy durranást. Hogy ez egy filmes könyv lesz, egy női regény vagy éppen egy klasszikus thriller... Mindenesetre röpködnek a hasonlatok a levegőben. Ez a regény, olyan, mint... Ez most az új... Igen, tudjuk, a legújabb szenzáció. És körülöttünk, hosszú sorokban pici asztaloknál, kettesével, hármasával ugyanezeket a mondatokat dobálják ide-oda egymásnak a különböző kulturális és szakmai hátterű vásározók. És várják az ihletet, a megérzést, a pillanatot, amikor beleszeretnek egy történetbe. Amikor az üzletet mégiscsak átszövi az a semmihez sem fogható idealizmus, ami a könyvesek sajátja, és egy szerző végre eljut egy teljesen más közönséghez. Végül is ezért (is) hemzsegnek itt a csillogó tekintetű kishangyák.



Ha zsong a fej, Londonban mindig van egy park a közvetlen közelben, ahol kiengedheted a gőzt és mókusokkal bratyizhatsz. Itt ugyanis ők is pont olyan nyitottak és érdeklődőek (és csak picit vagyok elfogult), mint a legtöbb ember, akiket itt látunk és hallunk. Persze, amikor a kis szürkeség megérti, hogy nincs nálunk felesleges dió, odébbgurul. De a hely, ahol gurulnak a mókusok és hömpölyögnek a könyvbarátok, csakis jó lehet.

Este egy tizenöt fős vacsorán veszünk részt, mellettünk az olasz fiú, szemben egy kínai lány, sok ország, egy nyelv, és nem csak a könyves zsargon miatt: a tízfogásos menü végén mindenki elégedetten dől hátra, akár tudja a tutit, akár nem.
Hazafelé sétálunk, élvezzük még egy kicsit a London-hangulatot, március 15-én, távol attól az egészen más hangulattól, amit csak a Facebookon pörgetve, hümmögve éltünk át idén. És újra a szlogenekre gondolok. A mai rövid buszozós városnézés közben mögöttem ülő apukára és a 10 év körüli fiára. Mindenkinek kell egy egy másik szerep, amiben kipróbálhatja magát, magyarázza a fickó a gyereknek, aki belépett a színjátszókörbe, pedig olyan kis félénk, nem szeret az órán sem beszélni. A képzelet új világokat nyithat meg előtted, hallom. És a kissrác issza minden szavát. Hát persze, hiszen amit megálmodsz, azt meg is tudod valósítani.


Peiker Éva

 

Athenaeum Kiadó

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.