hirdetés

Álommunka

2017. november 9. - Korunk

A szerkesztés stádiumai: tagadás és izoláció, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. Orromat vakarom, nézem a talajt, mert órákon át semmi sem történik, és egyáltalán nem fest szépen és festőien, ha valaki gondolkozni próbál, bár természetes életműködés ez is, mint a savelválasztás a gyomorban. – A kolozsvári Korunk folyóirat naplóját ma Rigán Lóránd írta.

hirdetés

Ha jó napom van, akkor fel se merül, hogy a napomról írjak. Egy dolgot utálok jobban az írásnál: olvasni. Az introverzió bajnoka szeretnék lenni, ebben vagyok a legjobb.

Nem is kell kattintani, ha tovább szeretnéd olvasni. Van ilyen szöveg is.

Mert a szerkesztő nem dolgozik, hanem dolgoztat, és elégedetten bekarikázza a naptárában, hogy a nem cselekvés általi cselekvéssel lehet a legtöbbet elérni. Vagyis a legnagyobb szakmai sikerem az lenne, ha úgy hagyhatnám a szöveget, ahogyan van, de ez ritkán adódik.

Csak hagyod, lenni hagyod, hogy szépen, teljesen magától összeálljon a lapszám vagy a könyv, és rárakod a nevedet mint szerkesztő, vagy még jobb, ha még azt se, te semmittevő ratyi.

A spektrum másik oldalán meg szinte szellemírónak léptetnének elő. Ez körülbelül olyan, mint ha egy együttesben játszanánk, és én bejönnék egy basszusgitáron megkomponált dallammal vagy dobritmussal, amire te már könnyebben fel tudsz tenni némi effekteket, speciális dolgokat, mert hátha már nem kötik le annyira a figyelmedet az alapdolgok, a nulláról való építkezés, úgyhogy ez egy olyan dalszerzős dolog, csapatmunka.

A szerkesztő kitalálja, hogy mi a téma, kinek most miről kellene írnia, kiosztja a szerepeket, és mindvégig karmesterként működik, úgyhogy joggal is van a neve rajta a lemezen. Félig-meddig értelmes szövegekből csinál teljesen értelmeset, visszakérdez mindenre, amit nem ért, átalakít egy kaotikus szöveget olyanformára, ami szerinte nyomdakész.

De ezek az esetek nem napokban mérhetőek, hanem pillanatokban. Ébredés előtt dolgozok ilyenekkel a legtöbbet.

Ezt csinálom, a kettő egyikét, mindahányszor naphosszat semmit se csinálok. A szerkesztés stádiumai: tagadás és izoláció, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás.
Orromat vakarom, nézem a talajt, mert órákon át semmi sem történik, és egyáltalán nem fest szépen és festőien, ha valaki gondolkozni próbál, bár természetes életműködés ez is, mint a savelválasztás a gyomorban.

De van ilyen. Egészen konkrétan azon törpölök, hogy hol az alany, és hol az állítmány. Nem szeretném a dolgot túlmisztifikálni és hatalmas pátosszal előadni, mert apró döntéseken és egy kis figyelmen múlik az egész. Valaki bejön, kopog, vagy nem is kopog, és már odavan minden, elúszott a közérzet.

Naphosszat magához beszél az ember, néha leírja, halkan elszöszöl, kéziratokat böngész, fülel, és ha meghall valamit, akkor követi a diktálást, ha meg nem, hát nem, akkor megpróbál hallgatózni. Szóval az nem kifejezés, hogy haszontalan vagyok, mert ennél több is, egyenesen kártékony szeretnék lenni.

A módszer a kételkedés, és én túlzásba vinném. Nem szerkesztő lennék, hanem cenzor, mint a filter a cigarettán, mint a gyerekszűrő a Google-en, a szerkesztő arra lenne való, hogy kiszűrje, ami az olvasó szeme elé jut.

De én mást teszek. Kicsit a sorozatgyilkoshoz hasonlítható, aki emlékezni szeret, skalpokat gyűjt, szuvenírekre építi az életét. Foglalkoztatni kezd egy szó, de semmi közöd hozzá, hogy melyik, és azt elragozom: a modus operandi nagyon tiszta.

Kedves szerzőm, akkor hát megírom a hozzád intézett, jólfésült felkérőlevelet!

Mániám, hogy kéziratom legyen a kedvenc szerzőimtől, és ezért igyekszem képben lenni velük és mindennel, álmomban olvasok. De összes hősöm halott, mások vannak hatalmon, és az ébredés előtti pillanatokban, amikor még azt sem tudom, hogy ki vagyok, és milyen ruhafogasra akasztanám legszívesebben a jelmezt, ilyenkor vagyok a legboldogabb, nem egészen fél perccel ébredés előtt.

Éjszaka dolgozom, nappal alszom, mert ébredés előtt három nap egy esztendő, mint a mesében.

De valahogyan ezt a napot is el kell kezdeni. Tizenhét másodperccel korábban, mint bárki más, serényen. Te is szoktál alvás közben dolgozni?

Rigán Lóránd

Korunk

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.