„Hogy a lányoknak milyen van, pontosan tudom…„ ezzel akartam kezdeni. Ez a sor Ranschburg Jenő Gyerekségek című óvodás vers kötetéből való, de ahhoz hogy egy komoly helyen idézni tudjam, meg kellett volna nézni, hogyan van pontosan. A kötet megvan, sőt van egy gyerekversek polcom, de nincs ott. A tárgyak mászkálnak, tudták? Elmegy, hogy kitoljon velem, vagy mert valahol dolga van, aztán amikor már nem keresi az ember egyszerre csak ott van, szinte ott, ahol lennie kellett volna. Biztos mindenki tapasztalta már. Azért komolyan venni nem kell. Így van, de tudjuk, hogy mégsem.

Nagyobb baj, a kötet versei nincsenek fenn az interneten sem. És ami manapság nincs az interneten, az nincs is. Persze én is szeretem a könyvet, magát a tárgyat, a szagát, itt vannak a szobában, jó sokan. Mikor újabb polcot csináltattam, azt mondja Emil, az asztalos: mondja, könyvtár nincs a közelben? Van, de az nem olyan.

Jómúltkorában munkavendégségben voltam egy híresneves gazdagnál. Új ház, minden ragyog, az ízlés is hibátlan. De nem volt könyvespolc a lakásban. Könyv se. Házimozi volt és lehet, hogy elegek a filmek meg az internet, és csak ilyen kövületek rakják tele a szobát porfogókkal /alias könyv/. Lehet, hogy ha ezek nem maradnak rám az elmúlt évtizedekből, ma már én se veszek könyvet. /mondom, de nem hiszem/

Azért el kell ismerni, az internet átalakít. Tudom, hogy jogdíj, meg pénz, mindig a pénz, de minden fontos műnek ott kell lennie. Nem lehet, hogy csak a gagyi legyen két kattintással előhívható! Jó, hogy ez a József Attila hiszti ellenére mindent megtalálok, ha hirtelen kell. Idő. Beütöm a sort, amire nem emlékszem, és a kis bitek meg bájtok eszméletlen gyorsasággal kikeresik a pontos szöveget. Nincs az a könyvtáros, aki versenyezhetne velük. Persze, ha az ember igazán olvasni akar, akkor fogja a könyvet, műfajának megfelelő kötésben, és olvas. Rejtőt papírkötésben, hogy a zsebében legyen. Ha hosszabb útra megyek, mindig viszek magammal egy Rejtőt, a százszor olvasottat, várakozáshoz. Kiadták nemrég keménykötésben. Hát, nem ugyanaz a könyv. : - )

De vissza a lányokhoz, és hogy mijük van. Sajnos nem tudom pontosan idézni a versikét, de az biztos, hogy a fiúk és a lányok különböznek, vannak erre utaló dolgok, amiket meg is lehet lesni, már 5 évesen is, de van, ami nem látszik. Csak ritkán. Például az Amália mesejáték bemutatója után a Gyermekszínházi Szemle harmadik napján. A lányok szeme piros volt, és gyorsan sötét szemüveget vettek fel, és titkon a szemetesbe dobták a telesírt zsebkendőjüket. A fiúk nem.

Amália lánydarab, szomorú darab, magányos. Boldizsár Ildikó  meseterapeuta szülötte, a tündéri boszorkány, aki pöttyös bögréi társaságában éldegél. Nem akármilyen bögrék, Hugó, Herbert, Frigyes, Lajoska, elvarázsolt királyfiak. Pedig Amália nem szeret varázsolni, és álmodozik egy királyfiról, de nem arról, aki jön, rajong, abból pöttyös bögre lesz, hanem aki nem jön, akinek édes bogyókból pitét süt az ember, ha nő, aztán egyedül megeszi. Aztán jön a fordulat, az igazi királyfi megjön. Aztán elmegy, a királylányt keresi, álmai királylányát, mert az igazi királyfiak nem szoktak boszorkányokat feleségül venni, még ha olyan tündériek is, mint Amália. Aki bizony mesével gyógyít.

A szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatónője bukkant a mesére az unokája könyvespolcán, és a fiatal bábos nemzedék kiválóságait vette rá, csináljanak vele valamit. Gimesi Dóra, tavaly végzett dramaturg színpadra írta, Tengely Gábor az egyik legjobb fiatal rendező állította színpadra, a másik legjobb fiatal rendező, Veres András játssza a királyfit, és a korszak legjobb bábos színésznője Badacsonyi Angéla alakítja Amáliát, magával ragadóan. Az Amália álmai - Mesék a világ legszomorúbb boszorkányáról 1991-ben az Artisjustól az Év könyve díját kapta. Boldizsár Ildikó Boszorkányos mesék /Móra 2008/.

A bábjáték változat a Weöres Sándor szövegkönyvírói és bábprodukciós pályázat nyertes darabja. Kortárs mesét kellett színpadra alkalmazni.

Amikor a mese megjelent, Boldizsár Ildikó sok kritikát kapott, hogyan lehet ilyen szomorú mesét adni a gyerekeknek. Az előadás mégis őt igazolta. Lehet. Egy szomorú mesét. A magányosság meséjét. Egy tündér-boszorkány Bridgetjones történetét. A gyerekek, szerencsére még nem sírnak, és ha az előadás után megkérdezik, hogy folytatódik szerintük a történet, a lányok mindig azt mondják, hogy nincs baj, Amália sorsa jóra fordul, és jön majd a királyfi, egy másik, de az is szép lesz. A felnőttek /nők/ meg sírnak, mert tudják, hogy… szóval tudják.

Voltak férfias dolgok is a Gyermekszínházi Szemlén. Pl. Kisgömböc a Vojtina Bábszínház produkciójában, és a királyfi szerepében már megismert Veres András rendezésében.

A kisgömböc jön, és jól felfalja, aki a feje elé kerül. A Kisgömböc az a mese, amit színpadi körülmények között csak bábos megoldással lehet színpadra alkalmazni. Sándor L. István kritikus az Ellenfény főszerkesztője vezeti a vitákat az előadások után, elmondta, hogy ha tanítani kellene, mi az, amit nem kell adaptálni, az első példája a kisgömböc mese lenne. Galántai Csaba mégis színpadra írta, Boráros Szilárd volt a tervező, sikerült egy kedves, puha gömböt alkotni, szeretnivalót. Még akkor sem féltek tőle a gyerekek, amikor kilátásba helyezte, hogy a közönséget is bekapja. A Kisgömböc is az a mese, amibe mindenfélét bele lehet írni, érezni. A mindent felfalót nézve mást gondol a felnőtt, s máshol visong a gyerekközönség. De itt jól van ez így.

A globalizáció új meséi a gyerekszínházi terület erre a szintjére még nem törtek be. A szemleszintre még nem jutott társulatok repertoárjában bizony sok tévéből levett, filmből átírt sztori, figura jelenik meg. A néző örömmel megy be az ismert címre, még nagyobb örömmel, mint a klasszikusra. Zalán Tibor mondta egy interjúban, hogy azért kérik a színházak, hogy klasszikus mesét írjon át, mert Andersenre bejönnek a nézők, Zalán Tiborra nem. Hát meglátjuk. Következik Zalán Tibor átírásában A rút kiskacsa, a kecskemétiek kedvence, s Zalán Tibor saját jogon írt meséje, a Rettentő görög vitéz,  a Stúdió”K” sikerdarabja.

Takács Vera