hirdetés

Angyal, menóra, plüssnyúl

2011. január 31. - Szvoren Edina

Minden jel rossz – ami jó, az nem jel. Ahelyett, hogy írnék, az írásról gondolkodom: ha kézzel írnék, vajon lennék-e kegyetlen? A kézzel írott netnapló lágyabb? - Ezen a héten Szvoren Edina írja a netnaplót.
hirdetés

A nap első perceiben jó ideig csak a szemem működik. Ma gyíknak érzem magam. Körbenézek, ismerkedem a tárgyakkal. Megpróbálok emlékezni az életemre. A komódon zenélő angyal, menóra, szürke plüssnyúl: olyan testtartásban, mintha a szükségét végezné. Lassan áll össze a kép. Véget ért az ausztrál open, K. hazautazott. Nem jó, ha ébredés után van két háborítatlan perc, amíg nem jutnak eszembe az előző esti félelmeim. Ha valami rossz, legyen rögtön az. Nekem így jobb. De azért ne zárjuk ki, hogy öröm is lehet, ami percekig nem jut eszünkbe. Lehetséges félelmek, egyébiránt: angolul kell beszélni. Lehetséges örömök: nem kell angolul beszélni.

    Alsó szomszédom szokás szerint öklendezve ébred. Nem tudom, mi baja. Ha a folyosón találkozunk, rám néz, észrevesz, nem köszön. Ha a lábtörlőjén ácsorog, sarkán föl-le hintázva nézelődik, a lakásába látok. Zavarba hoz, hogy nála ott van a tűzhely, ahol idefönt a mosogató. Ha ugyanott volna, az hozna zavarba. Különbözik és hasonlít az életünk. Mindenki véglény – ezt nem állítom, csak érzem.

    Neszkávé. A cukor igazi. A mamám egykori vízforralójában melegítem a vizet. A laptop elé ülök (már nincs tenisz: nincs Federer, nincs Henin. Tudom, már mondtam. Nincs mamám se.) Levélolvasás, levélírás, aztán munka. Coming out: ezek szerint nem kézzel írok. Szeretem, hogy kereshetőek a szavak; könnyű a mondatokat áthelyezni. Szeretem, hogy a „nyomtatási képben” láthatóak az arányok. Kérdezgetik, miért nem érdekel a regény. Tessék: nem férne a nyomtatási képbe. Olyanom pedig, ami pótolhatná a nyomtatási képet – agy, mindközönségesen – nincsen. Nem tudok visszaemlékezni, melyik írásom volt az első gépen írott. Rossz jel, hogy csak a pánik emléke eleven. Minden jel rossz – ami jó, az nem jel. Ahelyett, hogy írnék, az írásról gondolkodom: ha kézzel írnék, vajon lennék-e kegyetlen? A kézzel írott netnapló lágyabb?

    Késő délutánig dolgozom. Nehéz koncentrálni, mint mindig. Ha könnyű lenne, nem kéne koncentrálni. Telefonok, levelek. Utána vásárlás. Az üvegvisszaváltó nem működik. A gépek máshogy működnek rosszul, mint az emberek. Emberekre várni kell, ha rosszak. Egy férfi megmutatja, hogyan kell átverni a gépet. Ha gép az oppozíciópár másik tagja, mind emberek vagyunk. Supershop-pontokat gyűjtök, átléptem a háromszázat. Szeretem az itteni a pénztárosnőket. Alacsony növésűek, kövérkések és vidámak. A bevásárlószatyorban sajt, bor, tejföl. Úgy terveztem, a hazautat meghosszabbítom egy kerülővel. Legyen miről írni, ha már egész nap a gép előtt ültem. Igrinyi cukrászdája – a törpéék utcára néző lakása, ahol gyerekkoromban húsvétig állt a karácsonyfa – szülőházam: az erkélyre most nem nézek föl – a jövet-menet hűlt helye, immár kutyakakálda. – De nem megyek sehova, hideg van.

    Este netnapló, olvasás. Amerikai elbeszélők. Bekapcsolom a tévét, közben az interneten lógok. Olvasom tanítványaim facebook-oldalán, hogy mára már kapcsolatban van, aki tegnap még nem volt. Máskor megfordítva. Aztán angyal, menóra, plüssnyúl. Ha nincs mit mondanod, légy keretes.

Szvoren Edina

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.