hirdetés

Angyal szállt le Újvidékre

2018. március 12. - Híd folyóirat

Évtizedekkel korábban ugyanezen az utcán sétált Aleksandar Tišma is, kockás zakójának zsebében a Bányai Jánostól kapott Sorstalanság kötetével. Az angyalos ház előtt egy pillanatra megállt, felnézett az égre, és megakadt a szeme az angyal szárnyain. – Ezen a héten a Híd folyóirat írja a naplót a Literán. Ma Patócs László.

hirdetés

A Jevrejska (Zsidó) utca Szerb Nemzeti Színház felőli végén, a zsinagógával átellenes oldalon áll egy régi, úgynevezett klasszikus újvidéki ház. Klasszikus földszintes épület, klasszikus nagykapu, klasszikusra kopott zöld falfestés, ami sosem megy ki a divatból – első pillantásra úgy tűnhet, hogy a tulajdonosok nem hallották meg az új idők új szavait. Az utca egyik végén a legszűkebb központ, a másikon a Futaki úti piac található. A környék – Újvidék egyik legforgalmasabb utcája, de igazából az egész város – rohamtempóban ontja a többemeletes társasházakat.

2016 januárjában, egészen pontosan január 7-én fedeztem fel a ház angyalszobrát. Azért emlékszem a napra, mert egy évvel és két hónappal korábban kezdtem naplót, memoárt írni, eddig szerény 429 oldalnyi anyag áll a felhőben.
Az angyallátás örömét több emberrel is megosztottam, s mindez váratlan eredményt hozott. Náray Évától és Kocsis Árpádtól megtudtam, rajongva imádják a nagyjából 69 és fél centiméteres alkotást, Harkai Vass Éva pedig versben örökítette meg a város felett álló lényt: „a ház homlokzatán fent magasan / megmozdulnak az angyalok" (a Mi volt szép C-ben? című kötetből). Azt viszont már csak hosszas nyomozás után sikerült kiderítenem, hogy az angyal az említettek mellett más szálakon is kapcsolódik a magyar és a szerb irodalomhoz.

Évtizedekkel korábban ugyanezen az utcán sétált Aleksandar Tišma is, kockás zakójának zsebében a Bányai Jánostól kapott Sorstalanság kötetével. Az angyalos ház előtt egy pillanatra megállt, felnézett az égre, és megakadt a szeme az angyal szárnyain. Megbízható tanúk állítják, hogy Tišma alkalomadtán ízes magyar nyelven tudott káromkodni, abban a pillanatban azonban egyetlen szót sem tudott mondani. Akkor határozta el, hogy szerbre ülteti át Kertész Imre regényét. Minderről tanúskodik a szóban forgó könyvpéldány 23. oldalán található kézírásos bejegyzés is: „az angyalnak, részben".

Évekkel később egy újvidéki irodalmi estet követően Danilo Kiš vastag téli bundában rótta az utcákat, amikor szintén kiszúrta a szinte láthatatlan, mégis méltóságteljes szobrot. A mellette álló írótársak szavai szerint egy pillanatra megrázkódott, a vállán átvetett bunda majdnem lecsúszott szikár testéről, és azt mondta ekkor, „a fövenyóra a legszebb magyar szó".

2014 novemberének a végén Balázs Imre József egy hosszú, pihentetőnek semmiképp sem nevezhető utazás után érkezett meg Újvidékre. Sötétedést követően futott be, és néhány utcával a megbeszélt találkozóhely előtt tért le a főútról. Kitalálhatják, hol futottam vele össze. Igen, az angyal szárnyai alatt parkolt, érkezésemkor Iron Maident hallgatott – talán a The Fallen Angelt, talán a Run To The Hills címűt.

2016 decemberében Újvidéken járt Orhan Pamuk is, aki egy érdekesre sikeredett irodalmi beszélgetést követően – egyik beszélgetőpartnere majdnem teljesen következetesen Pauknak (magyarul: Póknak) hívta – városnéző sétára indult a társaságával. Az óvárosból a zsinagóga utcájára fordult, és az első hópelyhek természetesen akkor jelentek meg a szürkülő délutáni levegőben, amikor Orhan Pamuk felfigyelt a klasszikus újvidéki ház homlokzatának angyalára.

٭

Egyszer majd külön Híd-számot kellene szentelni az újvidéki szobroknak. Sőt, meg kellene írni az újvidéki szobrok történetét. Az említett angyaltól kevés hitelesebb tanúja akad az eltelt fél évszázadnak: kellő távolságból és irigylésre méltó látószögből figyelte az 1988-as joghurtforradalom hőseit, angyali nyugalommal szemlélte a 20 évvel későbbi középiskolásokat, akik heteken át sörivással és teli torokkal álltak ki Szerbia szívének elszakadása ellen, és mostanában csak nevetni tud a mindenféle felvonulásokon, tömeggyűléseken.

Bizonyos értelemben a Zsidó utca angyala az új Dornstädter cukrászda, kevésbé izgalmas történettel, hasonló intenzitású tanúságtétellel.

٭

Néhány hónappal ezelőtt egy okleveles mérnök versét olvasva jutott eszembe ismét a netnaplóm hőse, az újvidéki angyal. Részlet az Emanáció című versből, Glavinić Vékás Éva kiváló fordításában:

„Olyan érzésem van, hogy
éppen Isten küldte nekem ezeket a szavakat.
Szokott ő így feltűnni különböző helyeken
különösen az ő rabjánál, Nikolánál.

Istenből belém folyik,
mint a szennyvízlevezető csatornából
a folyóba: az egyik víz elárasztja a másikat,
belefolynak az isteni vizek, az ürülékek és
a mindenható angyali kecskebogyók a gondolataim folyójába,
a kibernetikus gépbe, az álmok fülkéjébe,
amely gondosan reciklálja a mennyei hulladékot
és költészetet csinál belőle.

Nikola Oravec, a költészet okleveles mérnöke
feltalálta a mennyei reciklálást,
a földi költészet javára.
Istent és a kisebb isteneket ő sohasem
látta, de talán itt vannak valahol,
hiszen a gép mindig telve van és folyton működik.
Forgatja és formálja a kékség és a felhők sűrű anyagát,
mint a kéz, amely a gömbölyded és duzzadó melleket gyúrja."

(Híd, 2017. október)

Mindenki megnyugodhat, a kép ma készült, angyalunk a helyén.

٭

Még ha a legjobb szándék is vezet mindannyiunkat, akkor sem tudunk garanciát vállalni a netnaplók igazságtartalmáért és minden egyes szaváért. Legalábbis én erre képtelen vagyok. Tény, hogy Aleksandar Tišma (nevét utca is viseli Újvidéken) és Danilo Kiš (nevét utca is viseli Újvidéken) gyakran volt látható a városban, és az is tény, hogy Balázs Imre József meg Orhan Pamuk is elsétált a szobor alatt.

Arról viszont, hogy pontosan hogyan zajlottak le a séták, illetve BIJ parkolása, csak találgathatok.

Bizonyos csak az angyal.

Patócs László

Híd folyóirat

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.