Ehhez képest megpillantani Antóniát őszintén felemelő. Antónia aranyvörös és szeplős, szép vonású arca nyílt, beszéde bevonó-barátságos, sőt érdeklődő. Ha ez nem volna elég, akkor ráadásul habos nőies ruhákat hord, amelyekben nemcsak elegáns, hanem hibátlan alakúnak is tűnik. Antónia világít az osztályon, ma pedig rá is fér erre a koszos patkánylyukra, amelyet épp a sötét Angyal maszatol össze egy felmosóval.
Tényleg, Bajusz miért van nálunk? Kérdeztem Antóniától, hátha végre egy érthető választ kapok, de nem Antónia fia ő, hanem a hónapok óta szabadságon lévő Hegyes doktornőé. Antónia csak annyit tudott, hogy rablás és erőszak. Ó. Gondoltam picit megütközve, ez a kedves, tiszta strici. A részletek állítólag durvák, tette hozzá Antónia, de még nem volt kedve elolvasni.
És te miért vagy itt, Antónia? Ezt gyakran megkérdezem tőle, láthatóan örül neki, mégis sokára mondta el, hogy egyetemista korukban vetődtek ide az oszladozó Jugoszláviából a férjével. 
Először azt tudtam meg róla a pletykákból, hogy szeretője, akivel a kapcsolata talán már a kitudódó-felvállalós fázis felé közeledett, és aki már épp készülődött nemcsak megcsalni és becsapni, hanem férfiasan el is hagyni feleségét és gyermekét, nos ez a magas rangú férfi kegyetlenül gyors szklerózisa következtében néhány nap alatt tolószékbe kényszerült, előreláthatólag nem rövid időre, és ez a tény valahogy átrendezte körülötte az erőviszonyokat.
Felesége egy-két hónap elteltével már nem ragaszkodott hozzá annyira, mint megcsalása idején, sőt. Antónia előtt szabad tér nyílott, melyet a férfi reménykedő pillarebegtetéssel hagyott volna jóvá, ugyanis kommunikációs csatornái kissé beszűkültek.
Antónia pedig rosszkedvű lett ettől az egésztől, ami a nyakába szakadt, hiszen ő csak a férjétől menekült volna, aki a csekély önbizalmú börtönorvosok közül a legjobban hasonlított a smasszerokhoz.
Komoly kis életet terveztek a böri árnyékában, és valóban, amint elkezdtek itt dolgozni, hamarosan másfél szobányi lakáshoz is jutottak. Másfél szobán nem könnyű igazságosan osztozni, ha nincs tökéletes életközösség. Egy olyan férfinak azonban, aki nyolcvan kiló izmot gyúrt magára, és estéről estére új csodálókat vitt fel a lakásukba, nyilvánvaló volt, hogy nem is kell osztoznia.
Csakhogy Antónia nem volt hajlandó felszívódni. Szedálta magát, mint fiainkat az osztályon, magára zárta a félszobát és olvasni, dolgozni, aludni próbált a zajos smasszervirtus éjszakai áradásában. Nem sikerülhetett mindig kivonnia magát attól tartok, mert gyűlölettel pillantott férjére az étkezőben, ha véletlenül egy időben keveredtek arra, noha láthatóan kerülték egymást.
Csodálkoztam a történetén, azon pedig még jobban, hogy ő nem érzi különlegesnek. Szabályos nősors, legyintett az én csodálatomra pszichiáteresen, kicsit mégis úgy, mintha boldogan elcserélné bármire.
A mai ebéd igazi jó menzakoszt volt, gulyás és bukta. Korán jöttünk iszonyú unalmunkban és az esős álmosság miatt, de órákig eszegettünk. Későn mentem haza tegnap, mesélte Antónia, már az éjszakai járt, vadonatúj alacsony buszra szálltam fel középen, de nem ültem le, hanem örömmel nézegettem a sötétkék ülések narancsos plüssmintáit. A következő megállóban idős ember érkezett foltos-nedves ülepű nadrágban, sok szatyorral, messzire szaglón, és zavartalanul betelepedett a négyüléses részbe.
Majdnem sírtam dühömben, mesélte Antónia. Annyira sajnáltam, hogy összemocskolja a szép új ülést, amire aztán gyanútlanul leül valaki és beszennyeződik. Ettől a gondolattól tombolni tudtam volna, mesélte Antónia szokatlanul szenvedélyesen a második bukta felénél, és annyira vicces volt, hogy felhőnyi porcukrot libbentett szét az asztalon kitörő nevetésem.
És te itt dolgozol, ahol már minden ülést vastagon meggyaláztak, néztem a fehér-arany Antóniára, nevetve elképedésén. Hatvan életellenes sötétkét szoktatsz tisztaságra, mert gyűlölöd a mocskot… Aztán hazamész…
Nos, szerencsére mindez nem látszik Antónián, talán itt az osztályon érezi magát a legjobban, ahol tisztelet és megbecsülés a része, továbbá a legvilágosabb zárka forgószékkel, amelyben néha még el is feledheti, hogy ajtaja a sötétkékre, kapuja a temetőre nyílik.

Gordon Agáta