Faludy György verseskötete: Levelek az utókorhoz. INSTITVT MARSILE FICIN 1975 (Toronto). A címlapon kék golyóstollal írt dedikáció: Bátki Györgynek sok szeretettel es örömmel, hogy vagyunk még akik összetartozunk a szórványban! Faludy György /Toronto, 1976 tavaszán. Az Utószóból idézek: “Mert a jólét szemétdombjáról az ínség pusztasága felé haladunk egy világban, mely a nagy lakomán felzabálja a földet lábaink alól, megfertőzi a levegőt és széttöri a vizek tükreit. – Erről igyekeztem számot adni verseimben, ahogy ez a lírai költő kötelessége, aki nem a jelennek él, hanem a múltból keresi az utat a jövő felé…” –A kötet 175-179. oldalain lévő, “Apámhoz” című vers sorai mellett több, tollal irt jegyzetet találok, üzenetek apámtól. Aláhúzott sorok:”…a tudomány/ jólétet, áldást hoz meg békét/ s ha én is vegyésznek megyek/ biztos kenyér vár rám s mellesleg/ írhatok bőven verseket.” Melletük apám kézírása: Ismerős érvek (Jancsinak…) Lejjebb, aláhúzott sorok: “Szakadék nyílt köztünk…/azt hittétek, hogy nemzedékek/ jönnek majd mindig nemzedékre/ és hazákat, könyvtárakat,/ domboldalokat, zongorákat,/ kocsma-ajtókat, Bibliákat,/ konkrét és absztrakt fogalmakat/ adnak örökkön kézről-kézre/ mint stafétabotokat.”

 

Egy vékony papírkötésű füzet, címlapján régi kézírással: Szvorényi József, A m. nép közmondásai. 1888. – A teljes cím: A magyar nép eszejárása és eszmeköre, közmondásaiban s egyéb elmeműveiben elétűntetve. – Magyaros irasra törekvő tanítványainknak. – Azt hiszem a szerző apám gimnáziumi tanára lehetett Egerben vagy Miskolcon az 1920-as évek vége felé. A 33. oldalon ez áll: “elnyerte az egri nevet” (közmondás) – vagyis a hős, vitéz s általában ‘derék’ nevet. – Apám egész életében büszke volt egri születésére.

 

Sötétzöld papírkötésű, szép kiallítású kötet: Toroczkai-Wigand Ede, Régi kert s művesei. Táltos kiadása. Budapest 1917. Az előzéklapon fekete tintával írt sorok: Jancsikám, ezt a könyvet még Apám vette – (egy egész sorozatot – amiből csak ez az egy maradt 60 év után…) A sorozat többi része: “Hajdanába–régös–régen…”, “Cserenyos hazák”, “Emlékezzünk régiekről” és “Öreg csillagok: – Gyönyörű, régies nyelven írt ez a Toroczkai, úgy, ahogy a Székelyföldön beszéltek az emberek – Olvass belőle pár oldalt, élvezd, ízleld ezt a régies nyelvet – mint ahogy egy középkori balladát vagy virágéneket élveznél – Szeretettel, Apa. 1986. január 2. – Az előjáró beszédből idézek: “Munkáimban visszapillantván régmúlt üdők dolgaira, e megemlékezéstől ifjodott lelköm s szeretném elhozni a múltat, hogy vele míveljük a jövendőt. A “Hímes udvar”-ban is régiben adám az újat, munkámban eltöltött éltemet, önmagamat.” 81.oldal: “A XIV. században egyes, addig csak kertekben plántált növények, mint a len, kender, káposzta, stb. már kiszorulának a mezőre.”

 

Fedő nélkül, csomagolópapír borítékban: Alexandriai Philo jelentése a Caius Caligulánál járt küldöttségről. Budapest 1896. – A címlapon fekete tintával írt apró betűkkel: Klein György. Miskolc, 1925. ápr. 5. S. I. 36. “Corvina” – Tizenhárom éves korában apám katalogizálta könyveit; könyvtárának szerényen a Corvina nevet adta…Nyolc évtizeddel később fiának több forditását adja ki a Corvina Kiadó…

 

Kis félbőrkötésű kötet: Lexikon fremdsprachlicher Citate. Leipzig. Az előzéklapon felül, fekete tintával, egy kivágás mellett: “1925. ápr. 21.” Alatta, kék golyóstollal: “Apámtól kaptam 1925-ben. A fenti kivágás helyén Klein György név volt beírva.” Szemben, a címlapon, kék bélyegzővel: DR. BÁTKI GYÖRGY KÖNYVE. Alatta, kék töltőtollal: Jancsinak szeretettel Apátol 1954.IV.30. – Apám tovabbajándékozta tizenegyéves fiának ezt a kis kötetet, amelyben latin, francia, angol, olasz, spanyol es görög idézetek vannak német forditással, és amelyet 13.születésnapjára kapott apjától. Carpe diem. Cherchez la femme. A horse! a horse! my kingdom for a horse! Dolce far niente. Don Dinero. – A görögből nem tudok idézni. A többi hat nyelvből csak az angolt tanultam meg; apám, a latin kivételével, beszélt és olvasott mindegyiken.

 

Halványkék papírkötésben: Jósika Miklós, Abafi. Budapest, Franklin társulat. A fedőn, lila bélyegzővel: Klein Sándor Sportcikkek es Cipőáruháza Miskolc, Városház-tér 15. – Nagyapám, aki 1930-ban fiatalon halt meg és akit sohasem ismertem – csak apámon keresztül.

 

Könyvek… egynehány régebbi kötet a könyvek százaiból, amelyek rám maradtak apám hagyatékából. Gyűjtött ezenkivül még: bélyegeket, régipénzeket, képeket, faragványokat; mondásokat, közmondásokat, vicceket; embereket, ismerősöket, barátokat. Rám csak a régi szőnyegek gyűjtese ragadt – no meg a szavak iránti szenvedély, amit forditásokkal és egyéb irkafirkáimmal próbálok kielégíteni.

 

Még egy kötet az asztalomon, apám könyvei mellé tehetem ezt a kedves mai olvasmányomat, Parti Nagy Lajos A vak murmutér című kötetét, Banga Ferenc virgonc rajzaival. Apám is nagy élvezettel olvasta volna ezt a bravúros irást, és a rajzokat is szivesen látta volna. Mert nagyon szeretett rajzolni. Ebben is követtem őt, és bizony rajzoltam sokat. Egy képet ide is illesztek. Legyen üdvözlet az olvasónak – és születésnapi üdvözlet Konrád Györgynek.