hirdetés

Április 16 (4x4)

2010. április 16. - Esterházy Péter

Isten mégsem izen karakterben, pontosabban karakter nélkül (egy jelentés ide-oda, ezzel is megvagyunk, jó mulatság, férfi, stb…) - Esterházy Péter naplójának ötödik része. Vajon ki írhatta? A hat EP-hasonmás közül valaki? Vagy maga Esterházy?
hirdetés

A tizenhat az négyszer négy, ennyiszer szóljon az ének a mai napról – – – és akkor érünk (jutunk) a mába, már, ha az ének, az eredeti, mégis, valami okból április négyről szól(na). Nem szól, áldasson az Úr neve, úgy a naplóm, mint a magam nevében azt kívánom, hogy az ének április négyről ne szóljon, mi több ne szóljon semmiről, akárcsak az orgonabokorról se. Egy valamirevaló éneknek attribútuma ez: semmiről se nem szól – – – nekem ne húzzák a fülembe, nem sértettségből, csak pro domo mondom, a fülembe különösen ne.
Tizenhat az négyszer négy, ez a mai nótám.
Mindennapra egy nóta, miért ne lehetne, megbocsásson a dermedt hallgatóság, ha mese, vers, műtárgy lehet, akkor miért a nótával van már megint, hogy elég nyersek legyünk, kibaszva.
Négy versre bukkantam ma reggel, azért vagyok muszáj (ez a muszáj vagyok tengelyesen tükrös húgocskája, nem elegánsabb, de egy kicsit, talán, ízesebb) ilyen hangsúlyosan, mert nem lehet mellette elmenni, hogy négy négysorosra lelek egy reggelen, és ezzel együtt, de nem párhuzamosan, április tizenhat van. Ennek nem lehet más az oka, mint hogy a Teremtő akar ezzel valamit, nem félek kimondani, üzenni. Azt üzente. És akkor megint egy nóta közepén találtuk magunkat, de nagyon kérem, regimentről és annak fogyásáról ma, kérem, szó sem. Elég (vagy talán már így is sok). 
 Isteni esemesek, így indul a reggel. Ábrahám Istene, aki az enyém is, rám szólt (a „csörgött” mintájára, nem pedig mint az iskolapadban, hogy ne csináld ezt vagy azt, a Klárival/az uzsonnával, de akkor már inkább a Klárival ne, ha lehet, már ha a Klári, de ebbe ne menjünk bele, mert nem píszí, és azt se nagyon tudjuk, ki is lenne az a Klári, és hogy jön most ide).   
Az első verset a Rómaifürdő megállóban szólta rám az Isten, ahogy ott állok, és mintegy véletlenül (hirtelen és még azután) látom, hogy menetrend össze van firkálva, össze van írva fekete alkoholos filccel. Az írás lendületes, régebben úgy mondták, kiírt, ez már-már túlzás, de mindenesetre folyóírás, vagyis nem nyomtatott betűk, ami azért manapság megkülönböztető jegy. Isten mégsem izen karakterben, pontosabban karakter nélkül (egy jelentés ide-oda, ezzel is megvagyunk, jó mulatság, férfi, stb…).
A négyes szám a nap metaforája, allegóriája is persze, ki ne értené, a negyedik napra való megjegyzés (utólagos betoldás), hogy nekem a négy gyerekemből mindegyik tud folyósan írni – ha akar! Vagyis közülük circa 1,2 csak külön elhatározásra.
A szöveg (a menetrenden) négy sorba volt írva, ha azt mondanám négysoros, azonnal Pilinszky jutna eszembe, alvó szegek a jéghideg homokban, plakátmagányban ázó éjjelek, és minden bizonnyal összehasonlító elemzésbe kezdenék, kimutatva a kezdő sorok világérzésének meglepően hasonló indíttatását, mindez azonban nem áll e mai napra rendelt érdekemben, ezért nem mondom, hogy négysoros. A négy sor így hangzik: „Egyszerűen / Szarul vagyok. /  BKV és cigányok, / Basszátok az anyátok!”
Közelebb léptem, a ráírás miatt körülményes volt megtalálni a menetrend rám vonatkozó részét – levettem közben a szemüvegem, ezt elfelejtettem mondani  –, amíg ott vakoskodtam a szarul u-ja és a BKV V-je közt, a HÉV is megérkezett, akár egy jó hírt hozó angyal az égből, Szentendre felől.
Ennek is szakrális jelentét kéne adni, glória, minimum.
A második négysoros, és ezzel lendülnék tovább, akár egy glóriaként érkező, már ha a glóriát el tudjuk képzelni érkezés közben, HÉV, tulajdonképpen ott hangzott el, a fülke távolról sem magányában, vagyis megint csak énekelni kéne (ad notam fentebb, a nótáról röviden, de elmondtunk majdnem minden hamarjában elmondható lényegest), elég az hozzá, hogy a HÉV-en végighallgatni kényszerültem a szentkúti búcsú körüli bonyodalmakat szálazó dalocskát, mert volt ott egy férfi (több is volt, sokan voltak), de csak olyan cifra kedvű, akinek szabad akaratából ez a nóta szólt.  „Jól bebebaszott nekünk / A szentkúti búcsú, / Ellopták a lovunk / minden szerszámibul” és akkor óvást jelentek be magammal szemben, mert a második négy sor, csak ennek a négynek a folytatása, nem következménye, de oldalkocsija, és nem is idéznénk, mert fiatalkorúak is olvashatnak, kedves Naplóm, (ad notam … Kedves Ismetetlen!), miszerint „nem maradt más nekünk, csak.”
Nem szeméremből, és ha, akkor álból, egyébként is a maradék két sor alapján több regényt is írtam, több mint ezer oldalt, hanem mert nekem erre a kicsengésre van szükségem: nem maradt más nekünk, csak. Szóval még most is, annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, úgy gondolom, hogy nem maradt más nekünk: csak.
Az utolsó négy sor (megint lendültünk!) retúr támadott (meg/rám), a postaládában elhelyezett szürke színű papíros, téglalapot formázó postai értesítés, mely szerint nejem nem hallotta volna meg a küldemény kihordójának kitartó és becsületes csöngetését, és most mi (ő) lesz kénytelen (vagy én) befáradni a hivatalba. Önnek ajánlott / (mondjuk legyen a sortörés itt) küldeménye érkezett / (és ez volt tényleg új sorban, kézzel:), Apeh / (megint új sor, mintegy zárlattá emelve a megszólítást, és kárörvendően súlyozva, hogy a levél honnan jött), Apám!   

Esterházy Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
jutka jutka 2010-04-19 12:29

RUDAŠ JUTKA ez az EP-intertextus az ES-bol ( ESTERHÁZY PÉTER:Ellenszegezés avagy a babra. LII. évfolyam 9. szám, 2008. február 29) tevesztett meg, hahah: "Az írás lendületes, régebben úgy mondták, kiírt, ez már-már túlzás, de mindenesetre folyóírás, vagyis nem nyomtatott betűk, ami azért manapság megkülönböztető jegy. Nekem a négy gyerekemből mindegyik tud folyósan írni - ha akar! Vagyis közülük circa 1,2 csak külön elhatározásra. A szöveg négy sorba volt írva, ha azt mondanám négysoros, azonnal Pilinszky jutna eszembe, alvó szegek a jéghideg homokban, plakátmagányban ázó éjjelek, és minden bizonnyal összehasonlító elemzésbe kezdenék, kimutatva a kezdő sorok világérzésének meglepően hasonló indíttatását, mindez azonban nem áll e mai napra rendelt érdekemben, ezért nem mondom, hogy négysoros. A négy sor így hangzik: Egyszerűen Szarul vagyok. BKV és cigányok, Basszátok az anyátok! Közelebb léptem, a ráírás miatt körülményes volt megtalálni a menetrend rám vonatkozó részét - levettem közben a szemüvegem, ezt elfelejtettem mondani -, amíg ott vakoskodtam a szarul u-ja és a BKV V-je közt, a HÉV is megérkezett, akár egy jó hírt hozó angyal az égből, Szentendre felől. Glória." Igen, lehet akar Kukorelly is, de akkor o es ez a hosszu EP-vendegszoveg?!, hogy jon ez ossze?!, hahahaha........

dislexikon dislexikon 2010-04-19 10:18

1003 százalék, hogy ez Kukorelly

jutka jutka 2010-04-19 09:00

RUDAŠ JUTKA Ez az igazi Esterhazy, a szoveg auraja, szemantikaja,orome, gyonyore ..... de ez mar egy regi szovege az ES-bol, hahaha

12345678 12345678 2010-04-17 12:28

Németh Gábor