hirdetés

Áramkimaradás

2009. december 12. - Schein Gábor

Jellemző, hogy bennem merül föl, tulajdonképpen semmi más, csak ostoba reflex, hogy fényt akarunk a sötétben, elvégre a sötét épp olyan jó, mint a világos, sőt néha jobb, üldögélhetnénk egy kicsit a sötétben, amíg vissza nem jön az áram. - Schein Gábor naplója
hirdetés

Egyszercsak elmegy az áram. Sötét az egész utca, sötét minden ablak. A televíziók elnémulnak. A számítógépek kikapcsolnak. A szövegnek, amelyet az előbb gépeltem, egy kattanásra nagy, sötét szárnya nő, és elrepül. Nincs sehol. Nem mentettem. Káromkodás, ahogy a csövön kifér. Amúgy is ideges vagyok, már csak ez hiányzott. Jön a fiam, és kérdezi, észrevettem-e, hogy elment az áram. Nahát, nekem fel se tűnt, válaszolom. Ijedten néz rám, aztán nagyot röhögünk. Elindulunk gyertyát keresni.

Gyertya pedig nálunk sok helyütt található, a könyvespolcon, a konyhaasztalon, a spájzban, csak ki kell tapogatni. A vakság végül is nemcsak az, hogy nem látsz, hanem az is, hogy tudod, bármikor megvakulhatsz, bármikor eljöhet a pillanat, amikor vakká válsz abban, amit a magadénak hiszel, vakká válsz a saját életedben, és tapogatózva keresed a történeted legegyszerűbb részletét is, ami nemrég még könnyedén és gondolkodás nélkül elérhető volt. A ráhagyatkozás biztonsága ilyen könnyen omlik össze.

Gyertya mindenesetre van. Gyufa viszont nincs. Épp tegnap fogyott el. A gáztűzhelyen meg lehetne gyújtani a gyertyát, ha működne az elektromos szikráztató. Ha működne, akkor persze semmi szükség nem lenne gyertyára. A fiamnak eszébe jut, hogy valahol kallódik egy öngyújtó. Egyszer egy dohányos vendég hagyta nálunk, és elfelejtettük visszaadni. Ezt az öngyújtót most nem lesz könnyű megtalálni a sötétben. Jellemző, hogy bennem merül föl, tulajdonképpen semmi más, csak ostoba reflex, hogy fényt akarunk a sötétben, elvégre a sötét épp olyan jó, mint a világos, sőt néha jobb, üldögélhetnénk egy kicsit a sötétben, amíg vissza nem jön az áram. Ezt a gondolatomat rögtön meg is osztom a fiammal. Nem látom, de érzem, megint nem tudja eldönteni, hogy viccelek-e, vagy komolyan beszélek, mert ha komolyan, az végképp bizonyítja, hogy az apja kiismerhetetlen őrült, akinél a legrosszabb következményektől is tartani lehet, főleg most, hogy az állapota hónapról-hónapra szemlátomást romlik. Az ő keze viszont változatlanul szerencsés. A második helyen, ahova nyúl, megtalálja az öngyújtót. Fellobban a lángja, van fény.

A következő percben az asztal mellett ülünk a szobában. A kevéske fény udvara alig ér el az arcunkig. Nem baj, most ennyi fény is elég. Ülünk a kevéske fényben, és azt hiszem, boldogok vagyunk.

Schein Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.