hirdetés

Art Capital

2017. szeptember 15. - Art Capital

És itt van az Ikon-kő: egy fotelnyi andezitdarab cirill betűs bevésésekkel. A szerb felirat tanúsága szerint (fölötte kereszt) nyolc férfi (szerb nevek) az Ikon nevű műemléket itt és ekkor fölújították: 1862. Semmilyen műemléknek nincs nyoma a kőtömbökkel teleszórt lapos partoldalon. - Lanczkor Gábor harmadik bejegyzése a szentendrei Art Capital fesztiválról.

hirdetés

„Űzött vadak vagyunk, ötévestől kilencvenéves korunkig,

a csomós, durva fű e tisztásán, a tájkép csapdájában,

zöld ívén a fodros, levendulaszín csermely kanyarulatának,

nem életkorunk a halálunk kulcsa:

tizennyolcan vagy tizenkilencen, ugrálunk, úszunk –„

Robert Lowell (Orbán Ottó ford.)

Hamvas Béla és Kemény Katalin sírjánál a Sztaravoda úti temetőben. Az andezittömbön a fölé hajló tujáról ráhullott fenyőlevelek, egy karkötő, teamécsesbe szúrt füstölőcsonk.

Ki a városból, föl az erdőnek. A katonai lőtér mellett elhaladva (éppen éleslövészet zajlik) érünk föl a Dömör-kapu megbányászott, szűk patakvölgyébe. A Dömör-kapu is egy Vaskapu – Demir Kapı ezt jelenti törökül. Bolygatott vidék, annak minden jellegzetességével. Egy szép vízesés mellett (vaskos andezittömbökön bukdácsol le a Bükkös-patak) betonlépcső, vasbetontömb. Följebb mesterséges barlang, teli avarral és szennyes papírzsebkendőkkel. És itt van az Ikon-kő: egy fotelnyi andezitdarab cirill betűs bevésésekkel. A szerb felirat tanúsága szerint (fölötte kereszt) nyolc férfi (szerb nevek) az Ikon nevű műemléket itt és ekkor fölújították: 1862. Semmilyen műemléknek nincs nyoma a kőtömbökkel teleszórt lapos partoldalon.




MűvészetMalom, MIG21, Oleg Kulik Lolita vs. Alice című tizenhárom részes sorozata. Tizenkét színes, dupla expozícióval készült fotó, kerekre vágva, tört hullámvonalban kiállítva egy hosszú falon. A következő helyiségben egyetlen téglalap alakú kép, rajta a tondókon szereplő kislány, amint kidugja fejét egy békalencsés, nádas tóból. Víz alatti jelenetek a kerek képeken. Egy idősödő férfi, a hatévesforma kislány, egy díszhal és egy törpe kutyaszörny. Mind meztelenek. A kutya, a lány és a férfi mindegyik képen áttetsző fedésben vannak egymással, testtelenül, mintha egymás álomképei volnának. Vagy talán egy negyedik valaki közös álomképei. Az aranyhalé (nem!), aki a sorozat nyitóképén (ha balról jobbra olvasunk) csókot dob a leányka elnyílt ágyékára. A kislány vidám, már-már kacér; játszik. A férfi elgyötört. Alice földalatti történetében nem szerepel potens férfi. A lányka komoran dugja ki a fejét a szomszéd teremben a vízből. Ázott hajában békalencse. A tondók után négy derékszög villanásnyi, ostorcsapásszerű ereje.

A művész, a művész unokahúga, az aranyhala és a kutyája szerepelnek modellekként a sorozaton. „Egyetlen Isten van, az eleven ember, az, aki épp melletted ül” – idézik a tárlat rendezői Kulikot a katalógusban.



Herlinde Koelbl: Olaszország – Catania. A fiatal lávakő városa. Nagyméretű fekete utcaköveikkel a belváros járdái olyan ruganyosak, mintha gumiszőnyegen lépdelne az utazó. Nagyméretű digitális print: egy riadt, fekete fiú piros mobilvécék előtt áll. Az ajtók fogantyúja fekete, és lefelé fordított szívet formáz. A kabinok teteje kék; távoli dombsor absztraktuma a valódi felhők alatt.  Mint egy herceg a szavannákról, aki megjárta a tengert – a mezítlábas fiú nagy, gyűrött aranyfóliát visel köpeny vagy palást gyanánt.

A szerb ortodox püspöki székesegyházhoz tartozó gyűjteményben egy szürkére-vált arcú, inkább földönkívüli, mint földöntúli Krisztus Pantokrátor – az ezerhatszázas évekből származik Ráckevéről, a fatáblán kardvágások nyomai látszanak.

„A szerb Jeruzsálem” – hét templommal, amelyek alig pár évtized alatt épültek föl; aztán az exodus, vissza, haza; idegenekre hagyva a templomaik javát, római katolikusokra, protestánsokra.

Egy esti kiállítás megnyitó után a templomdombi öreg akácok. Mint a pugliai olajfa-matuzsálemek, vagy a császári Kína palotakertjeinek aládúcolt, ernyős fenyői, erejüket takarékosan beosztva, megkérgesedett külsőbb évgyűrűkkel, magasra tartott gyerekkarnyi ágakkal zöldellnek.

Az igen, mint az ige komplementer ríme. Vagy a hívást és a választ megcserélve, igen, ige, redukcióként – én se így gondoltam, de legyen ez így: hommage à Hamvas.

Lanczkor Gábor

Art Capital

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.