Aurora borealis
2008. január 15. - Radics Viktória
De nem csak az iróniájára, az éles eszére és nyelvére, a gondolkodói következetességére, a pengeváltásaira, az őszinteségére, a baloldaliságára, az intellektualizmusára emlékszem szívesen, hanem, mondom, én szeretetet éreztem belőle sugározni, pont belőle, nem pedig a finomabb és spirituálisabb lelkekből. És ő aztán, az ő kedve kiállta a próbát. Már-már merem mondani, hogy túlélte, mert ma is hatni képes, Eörsi ma is kedvcsináló lehet a szellemi falatozáshoz és lovagi tornához.
- 2008. január 15.
Vírusok repülnek a levegőben, és ellenőrök készülnek lecsapni minden fordulóban. Utoljára 1999-ben, Belgrádban láttam ennyi uniformist, mint ma itt a belvárosban. Nem elég, hogy a nyák, hogy a nyirok, hogy a szürke, hogy az ólom, hogy az égből hulló minősíthetetlen állag – még ők is. Milyen marconák, és újabban ez az őrt álló póz, a smasszer-tartás, hátul összefont kézzel, mindig kettesben-hármasban. Nem tudjuk vigasztalni egymást távoli barátommal, aki ezt írja Svédországból (bosnyákból fordítom): „A január és a február itt gyilkol. A test képtelen alkalmazkodni ehhez a sötétséghez, nem is sötétség ez, hanem állapot, olyan, mint az ájulat, vagy egy olyan szín, mellyel csak a depresszió ábrázolható.”
Mégsem búsan döcögtem haza, hanem egy olyan zsákmánnyal, mely már a buszban lelket vert belém. Megszereztem az Eörsi-emlékkönyvet (Időnk Eörsivel, Noran, 2007), és előttem van az ő fényes bogárszeme, melyből, igen, szeretet sugárzott. Meglegyint az üdesége, az a sajátos pajkosság, és példát mutat a szellemi kondíciója. Én lankadatlannak, örök-elevennek és kerek arcúnak ismertem. Senki sem tudott olyan nyíltan rámosolyogni a másikra, mint ő. Mennyire hiányzik a jókedve, a véleményei, a hozzászólásai, a virgonc szellemisége! Hányszor gondoltam arra, amikor még olvastam újságot, hogy na, itt csak az Eörsi közbevágása segíthetne! Hogy ő bezzeg megmondaná rendesen! De nem csak az iróniájára, az éles eszére és nyelvére, a gondolkodói következetességére, a pengeváltásaira, az őszinteségére, a baloldaliságára, az intellektualizmusára emlékszem szívesen, hanem, mondom, én szeretetet éreztem belőle sugározni, pont belőle, nem pedig a finomabb és spirituálisabb lelkekből. És ő aztán, az ő kedve kiállta a próbát. Már-már merem mondani, hogy túlélte, mert ma is hatni képes, Eörsi ma is kedvcsináló lehet a szellemi falatozáshoz és lovagi tornához. A ki nem hunyó kíváncsisága! Már a buszban elolvastam utolsó feljegyzéseit. Még betegen is egészséges tudott maradni, én ilyet még nem pipáltam, hogy valaki a halállal szemben így... Milyen remek ember volt... Igen, ő hősies férfi volt. „Muszáj-Herkuleske”, ahogy írja. Mosolyogva vettem tőle a fricskát, amit kaptam: „A vonat titkos célja / ahányszor ott halad át, / hogy gyarapítsa J. A. / síntársulatát.” (sic!) (Ennyit magamról.) És eszembe jutott Danilo Kiš utolsó följegyzése, a vers, amit „M. T. asszony halálhírére” írt 89-ben, amikor már ő is halódott: „Mily jól végzett munka, Halál, / minő dicsőség / ledönteni ilyen erődítményt! / Fölzabálni ennyi húst, / föltörni ennyi csontot / ily rövid idő alatt. / Elpazarolni ennyi energiát, / gyorsan, ahogy egy cigarettát szívunk el. / Milyen munka volt ez, Halál, / milyen demonstrációja az erőnek. / (Mintha nem hinnénk / neked becsületszóra.) (Bozsik Péter fordítása)
Eörsi istván (Koncz Zsuzsa felvétele)
Eörsi és Kiš egyébként jóban voltak, mentalitás, szellemi rokonság is összefűzte őket, na és vagány fiúk voltak mind a ketten. Ha figyelmesebb lettem volna – és itt most bocsánatkéréssel tartozom –, kikutattam volna kettejük kapcsolatát, amikor a Danilo Kiš-monográfiámat írtam. Ezt ma már mulasztásnak/hibának/véteknek tartom, egynek a sok közül. A mélabúm még nem hatolt el odáig, hogy ne szeretnék javítani, javítani. Hogy is írta Tandori? Romlani kell, kijavulni – ha jól emlékszem. És Csordás Gábor? Ő meg a javításokat rontásokká dekonstruálta. Egyébként ő is írt egy verset Kišről, a „tömörítés poétikájára” célozva: „a tökéletességre készültél te is / húzogattad magad kifelé”.
Nemcsak kapukat, véletleneket is fogok gyűjtögetni ebben az évben, és lehet, hogy azokból áll majd össze az abszurd nagykapu. Ugyanis véletlenül éppen Danilo Kišt fordítok ezen a héten, a Borisz Davidovics síremléke dramatizált változatát. Élvezettel teszem. Sok mindenféle szöveg megfordul a kezem között, de fordítás közben azonnal érezni, ha művészet kerül elibém. A szavak testesebbek, ugyanakkor a szöveg eloldozódik, képek, színek gomolyognak, a szöveg szól, fest, érezni lehet a szellemet, az intelligenciát vagy valami elemit, bennem fokozódik az izgalom, és egyszerűen örülök. Azt is érezni lehet, ha egy szöveg jó, de nem annyira; ha közepes. Azon sem rossz dolgozni, de az öröm olyankor elmarad, itt ragadok ebben a világban, az ellenőrök és a vírusok között, és nem történik meg az átlényegülés, vagy minek nevezzem; az, ami egy pillanatra megment. Ez pedig számomra a szó tágabb értelmében vett költészet. Danilo Kiš erre a titokzatos valamire többek között az „északi fény” metaforát használta. Egy őrült elmélkedik a Fövényóra végén arról, hogy ha minden veszik, amit életében összegyűjtögetett, és elvész az a néhány ember és az a kis szeretet, ami az örömét kitette, akkor is megmarad talán az őrülete és az álma, „mint északi fény és távoli visszhang. Talán lesz valaki, aki majd megpillantja azt a fényt, meghallja azt a távoli visszhangot, a néhai hang árnyékát, és megérti annak a fénynek, annak a csillogásnak a jelentését.” Aurora borealis. Az én északi barátom nekem erről miért nem ír?
Hozzászólás
Látom, sikerült megijeszteni. Egy napja bámulom a képernyőt. Semmi. Akkor én szövegköziségnél több, mondjuk valódi közös szövegelésre már nem is számíthatok? Eldőlt a párbaj? Meg vagyok lőve?
Bávatagom, arról volt szó, hogy a Zserbóban találkozunk hajnalban, én oda is mentem, vártalak egy órát, utána rohantam a Zeneakadémiára, Daniloval és Ernővel. De mintha a Zserbóban is téged fedeztelek volna föl, Radiccsal a kezedben ültél egy tea mellett. Nem árulom el, mit érzek. Azt sem mondhatom el neked, hogy Kulcsár Szabó állt a pénztárgépnél, épp azt próbálta kiszámítani, vajon milyen intertextuális viszonyba kerülsz az indiai kajával. Nem találta el. Igen, hazáig követtelek. Juj.
Nem értem. Én a Zeneakadámiára mentem, azt hittem ott fogunk találkozni.. Igaz, a hangverseny után betértem az Andrássy úti Indiai étterembe, de az azért mégsem nevezhető kávéháznak. Ezek szerint követtél? Én ott egészen biztosan csak az étlapot kutattam a falon, nem emlékszem, hogy bárkire fürkészőleg ránéztem volna, kivéve a pénztárost, akinek jeleztem, hogy szerintem kicsi az adagom, vagyis nem költségarányos az étkem... Kicsit durci volt, de látta nem tágítok, és még rálöttyöntett az édes indiai szószból a tényéromra, annyira éhes voltam, hogy utána nem láttam, nem hallottam... De a pénztáros mégsem lehetsz te. Össze vagyok zavarodva, remélem nem követtél hazáig.
Beléptem a kávéházba, rögtön felismertelek, hiszen a kezedben tartott könyv: Radics Viktória: Danilo Ki1 - pályarajz és breviárium. Kijárat Könyvkiadó, 2002. 450 oldal, 2100 Ft. - elárult. Ahogy felnéztél rám, megperzselt a tekinteted, megsemmisített, azért nem láthattál. Én szerettelek volna elkápráztatni azzal a vacak fénnyel, amellyel villogni akartam előtted ezen az első, titkos fegyverváltáson, ám kutató tekintetedre ripsz-ropsz kihúnyt. Váltig ragaszkodom a feminin jelzőhöz, meglehet a macsóról, ezek után valóban kénytelen vagyok lemondani.
Kutyafutta! átvertél, nem jöttél. Hittem szép szavadnak mégis megcsalál. Vagy ott voltál, csak közönyösen átsiklattad rajtam a tekinteted? Méghogy feininin macsó vagy! Gondolom ezen kijelentésed után nem mertél a szemem elé kerülni.
Ajvé, córesz! A feminin macsók a gyengéim. (hogy ebből mi lesz?!)
A válladra szeretném teríteni a zakómat, ha ezt nem veszed szexuális zaklatásnak (pedig annak szánom!). A Zeneakadémiára én is elmegyek, viszont az agyonetetésről nincs módom lemondani. Holnap találkozunk, nem baj, hogy csöppet feminin macsó vagyok?
Sajnos hajnali délben én épp a Zeneakadémián leszek egy hangszálrezegtető versenyen, utána viszont szivesen magamra öltöm a zakódat gomblyukában az északi fénnyel, vagy ha nem adod, akkor egy sacher torta is megteszi... fentiekből következik, hogy délutánra helyezzük át a párbajt, vagy gyere el te is a Zeneakadémiára..
Randira hívsz? Oké. Találkozzunk holnap, hajnali 10 óra 32 perckor a Zserbóban. Fegyverünket te válaszd ki: orosz rulett vagy orosz krémtorta. Segédeim: Danilo Kis szelleme, és Kulcsár Szabó Ernő, az intertextualitás bajnoka. Még az esemény előtt szeretném leszögezni, hogy veszíteni akarok. Anyagi helyzetem nem teszi lehetővé, hogy a végsőkig küzdek igazamért. Zakóm gomblyukában északi fény lesz.
Kutyafutta, ha akarod szívesen kihívlak párbajra a témában, rendezzék a fegyverek, mit elme nem ér fel, és miben képtelen dűlőre jutni... Javasolj egy kávéházat, jelöljük ki segédeinket, akik pontozzák a pisztolyváltást, aki meghal, azaz a vesztes fizet... (kuponok is érvényesíthetőek)
és mégis panaszt tesz, hogy északi barátja nem ir neki erről a fényről... (aki nyilván közelebb van hozzá effektíve fizikailag is mint mi itt lenn, ahol ritka az ilyen jelenség évszaktól függetlenül) én kizárólag a konkrét panaszra reagáltam, nem az északi fény elvont értelmére itt ebben a szövegben...
Jobban mondva Danilo Kis szövege.
"Ez pedig számomra a szó tágabb értelmében vett költészet. Danilo Kiš erre a titokzatos valamire többek között az „északi fény” metaforát használta. Egy őrült elmélkedik a Fövényóra végén arról, hogy ha minden veszik, amit életében összegyűjtögetett, és elvész az a néhány ember és az a kis szeretet, ami az örömét kitette, akkor is megmarad talán az őrülete és az álma, „mint északi fény és távoli visszhang. Talán lesz valaki, aki majd megpillantja azt a fényt, meghallja azt a távoli visszhangot, a néhai hang árnyékát, és megérti annak a fénynek, annak a csillogásnak a jelentését.” Radics szövege azt jelenti, ha minden elveszett, akkor is megmarad az irodalom.
Szerintem meg inkább többet tudok a kelleténél.... De tényleg nem a tél ennek a gyönyörű nevű fénynek az időszaka, hanem ez: http://kiskun.mcse.hu/erdekessegek/20031208.html "A tél persze meglehetősen hideg, de csillagászati szempontból igazán a nyári és az őszi időszak fontos: előbbi az éjféli nap, utóbbi a sarki fény megfigyelésére legalkalmasabb időpontot jelenti." Szóval ősszel lehet megfigyelni odafenn az a napló hősnője barátjának az Aurora Borealis-t, talán jövő ősszel ír majd róla a napló hősnőjének.... ha kell én magam fogom megkérni err, csak kérek egy nevet és levelezőcímet...
Aurora Borealis: Sarki fény A Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges fényjelenség. http://fotozz.hu/fotot_megmutat?Foto_ID=124126 Bávatag azt hiszem, neked magos Radics szövege.