hirdetés

Az egyensúly jegyében

2004. április 26. - Teslár Ákos

Nyavalyoghat az ember, amennyit akar, hogy szaladgálás, állandó igénybevétel, töredezett hajvégek, centrifugális erő, nyavalyoghatok én csömörről és vödörről, azért el kell ismerni, ahogy Latabár Kálmán énekli kb. szép az élet, ha zajlik, / addig babám sebaj, míg / a kis tüdőd lélegzetet vesz. Jó, hogy volt Könyvfesztivál, meg elsőkönyves hacacáré, és jó hogy véget ért a Könyvfesztivál - de ma már azon kapom magam, hogy máris következő fesztiválom ügyében intézek. Csak nehogy fesztiválfüggő legyek.
hirdetés

Bizony, ilyen elfoglaltnak mutat engem ez a netnapló: a JAK is besegít, hogy izgalmas legyen a hetem. Csütörtökön tudtam meg, hogy - mivel senki más nem ér rá, és mindenki más fél a kimerítő utazástól - én képviselhetem hazánkat (titeket, kedves olvasók) és a JAKot a németországi Kiel városában megrendezésre kerülő Debütromanfesten (kb). Persze (milyen cinikus, mélymagyar persze ez itt! Nemzetkarakterológia!) mindez az utolsó utáni pillanatban derül ki, május 13-án már kezdődik a dolog, már akik küldenek, azok is az utolsó utáni pillanatban tudták meg, és már akiktől megtudták, nyilván azok is késtek, szervezetek és követségek. Ez valahogy kell az irodalmi életbe, úgy tűnik, ez a sokáig semmi, egy szalmaszál se keresztbe, aztán meg minden menjen stresszesen, fél pillanat alatt, egy bolond százat csinál.


Most épp én vagyok az a bolond. Heveny ímélváltások, hogy megtudjam azt legalább, mikor kell menni, mit kell csinálni, és mindez mibe van nekem. Hála, öröm, stresszelés, fáradtság, sűrűsödnek az ellentétek a lírai énben. A fotót nemlétező formátumban kérik, három nap alatt kell német fordítást keríteni egy részletről (az angol már, az előző fesztiválnak hála, megvan). Az önéletrajzom képtelen vagyok egy mondatnál hosszabbra duzzasztani. Kiel fenn van a dán határnál, de jó lesz a vonaton aludni, gyerekkori álom. Érdekes mondjuk ez a fesztivál, hogy a szervezők meghívnak, de nem úgy, mint a cukrászdában, hanem hogy meghívnak, és te fizetsz nekik, ennyi meg annyi ojró, van amit elengedtek a kelet-európainak, van amit nem. Ma írt kérvényt értem a JAK, azon belül is a széles körben túl kompetensnek tartott Lóránd Zsófi, vil.ir.szerk., anyai gondoskodás, a mellemet is mami. Adjatok pénzt, hogy betegségként terjesszem a magyar kultúrát! Állítólag az utazást fizeti majd a minisztérium, zsebpénz ki tudja lesz-e. Ha író az ember, még most sem hátrány főnemesnek születni, teljes évi jövedelmemet felajánlanám magamnak.


Ezt a kérvényezést, levelezést intézem délután a Bajza utcai JAK-székházban (hehe). De a délelőtt legalább nyugis, a Zsidó vagy?-ot olvasom. Ezt olvastam már a buszon is hazafelé a hétvégén, van abban valami merész, hogy egy ilyen című könyvet kinyitok nyilvános helyen egy külső kerületben. Azt se tudom, hogy a cím miatt a szélsőjobbtól, vagy a liberálisoktól féltsem magamat jobban. Ideírom az eddigi csúcspontot, hogy tudjam hol keresni, ha majd idézném, jelöletlenül persze: "Úgy kegyelmezel meg, hogy nem pontosan emlékszel." Én is ezt csinálom, ezer szerencséje mindenkinek, hogy nem írok naplót, csak most ötödik napja, és még kettőig.


Kérvényeztem, ügyeim miatt a fővárosban kellett maradnom, mint egy Dosztojevszkij-hősnek, úgyhogy csak távolból értesültem, hogy kis hétvégi telkünkre megérkezett két köbméter föld. Holnap ásás, közben kezdhetem gyakorolni a németet, ich froh mich sehr, angenehm, an die Wand, etwas empfehlen, machen Sie weiter, bis bald - vajon így kell-e írni ezeket, kimondani még csak-csak megy, mért nem írtam meg sose a házit. Elégedett vagyok a mai napommal, volt benne kontemplálás is meg karrierépítés is. Kulturális vetületben: fogyasztottam jót is, rosszat is - Németh Gábor lírai szépségű szövege mellé (elvégre a jövő értelmisége úgyis plázákban veszi a nadrágot és a kefírt, ha tetszik, ha nem), megnéztem a Tomb Raidert. Kicsit kevés benne a nyers hús, én azt mondom, és kicsit sok benne az Indiana Jones, A gyűrűk ura, A múmia meg a James Bond. Noha ezt posztmodernként is lehetne ünnepelni... mégse akaródzik. Ezek szerint az ízlés mégis létezik, és egyetemességre tör. Apropó, egyetem, a mai óráimat kihagytam, innen kérek elnézést a fiatal és lelkes óraadóktól. Apropó egyetem 2: a Mindentudás Egyetemét még a hét elején megnéztem a Dunán, vasárnap így nem kellett, van az irodalomnak neme, Bán Zsófia előadásszövege mindig ott ér véget, ahol a problémák kezdődnének, láthatólag kerülni próbálja a bajt. Késő este médiaegyensúly a királyi tévén, Szilágyi Ákos és Kulin Ferenc vitáznak a nemzet jövőjéről, érdekes beszélgetés, Elek István és Kulin együtt mennek rá késsel-villával Szilágyira, aki szerint a magyar kultúrát individuálisan kell terjeszteni (ld. fentebb betegség, felőlem rendben). Szilágyi Ákos (akiről az új Hamu és gyémántból - valamiért kapok ingyen példányt - megtudtam, hogy napjában háromszor jógázik egy órát) megjósolja az Európai Unió közeli bukását, de nincs már elég műsoridő rá, hogy ezen rendesen megijedjünk.


Magánélet és közélet, mélyelemzés és felszínes gagyi, eltett lecsó és friss fagyi, heverészés a vetetlen ágyban és harc a múló idővel, ezeket mind beengedtem a mai napba, és ezeket mind klasszul összebékítettem, az egyensúly jegyében. Holnap meg édes anyaföldünk, füvezés, magvető (csak ebbe' a szóba' ne talá'jon semmit Bán Zsófia!). Elégedett vagyok, na. Milyen pompás élménykomplexum tud lenni az élet!

Teslár Ákos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.