hirdetés

Az élet és a naplóírás értelme

2008. június 15. - Józsa Márta

Az élet értelmének eltökélt keresése mindenesetre tizenkét évesen jóval könnyebb volt, mint tavaly, amikor a volt táborozók bátrabbik részével újra felmentünk a csúcsra. Körülbelül hat órán át tartó kirándulás volt, két napos izomlázat okozott., katonadolog. Kopár vízmosáson fel, erdőben le. Peti is feljött, eltökélt alföldi létére, mi több, meg is előzött, egyes források szerint másodikként, mások szerint harmadikként támadta a csúcsot.
hirdetés

Utolsó nap, jó volt naplót írni. Elfáradtam persze nagyon, csaknem minden nap utaztam, hol éjjel háromkor, hol hajnali ötkor írtam, wifit keresgéltem, húzta a vállam a laptop. Önfegyelemre és arra oktatott, hogy megkeressem, mi az, amit máskor el sem mondanék, miről mi jut eszembe, hogy föltegyem magamnak a kérdést: érdekes ez neked is kedves olvasó?
 
Jártál-e például Torockón? Felmásztál-e már a Székelykőre? Ez az a hely, ahol sikerült megállítani a tatárokat, állt is a tetején egy vár, a vakondtúrásokban ma is lehet találni tatárjárás-kori agyagcserepeket, tavaly is voltak még. Akkor másztam meg utoljára a hegyet. Először, ha jól emlékszem, 1974-ben, akkor voltam hatodikos, Kabán Ferenc Tanár Úr szervezte, aki egykor cserkészvezető volt, vagy csak ez volt a pletyka róla, nem vagyok abban biztos, hogy megtűrtek volna akkoriban a közoktatásban egy volt cserkészparancsnokot. Én pedig szegény, de jó tanuló gyerek voltam, s mivel a jó cserkész a pionírokhoz hasonlóan ott segít, ahol tud, elvitt engem is táborozni, holott nem is voltam igazság szerint erre jogosult. Én a bébe jártam ugyanis, ő pedig á oszija volt, mi így hívtuk az ofőt. Elmehettem tehát egyszeri bés létemre az elit ásokkal táborozni, de mindez nem volt ingyen: a tábortűznél esténként szavalnom kellett, többnyire a Tanár Úr saját versét, sajnos elfelejtettem, minden bizonnyal a tudás szépségéről, hasznáról, s az élet értelméről szólt, valamint szintén szavalnom kellett Váci Mihály Még nem elég című opusát. Most olvastam újra (nem tettem volna tán soha, ha nem írok naplót), azt hiszem, a kortárs magyar irodalomban kevés olyan vers van, amit szabad, olykor kötelező volt szavalni még Romániában is. Váci amúgy is nagy becsben állt nálam, mert apám, aki legalább akkora fantaszta volt, mint én vagyok olykor (bár én többé-kevésbé sikeresen elegyítem a globe-trotter attitűdöt a szorgos gyári munkásról, no meg az egyszerű háziasszonyról szóló önmitológiával) időnként arról mesélt nekem, hogy szeretne elmenni Vietnamba haditudósítónak. És hogy ott talán meg is hal majd, hősi halált hal, szinte láttam magam a spártai anya mintájára hőslelkű kolozsvári pionírlány szerepében, amint átnyújtom apámnak az UHER-magnót, és felszegett fejjel azt mondom: apám, ezzel vagy ezen! A torockói táborban – Beagle expedíciónak hívtuk, bár kevés darwinista jellege volt, inkább néprajzi, történelmi, antropológia vetélkedők voltak ott nap mind nap, no meg a hegymászás: azt mondják a helyiek, hogy aki megmássza a Székelykőt, az megtalálja az élet értelmét.
 
Az élet értelmének eltökélt keresése mindenesetre tizenkét évesen jóval könnyebb volt, mint tavaly, amikor a volt táborozók bátrabbik részével újra felmentünk a csúcsra. Körülbelül hat órán át tartó kirándulás volt, két napos izomlázat okozott., katonadolog. Kopár vízmosáson fel, erdőben le. Peti is feljött, eltökélt alföldi létére, mi több, meg is előzött, egyes források szerint másodikként, mások szerint harmadikként támadta a csúcsot. Az aljban kapott el a zápor, a falu határában, épp hogy be tudtunk szaladni a legközelebbi kocsmába.
 
Ma már falu, de fénykorában város volt Torockó, itt dolgozták fel a környékbeli érchegységben megtermelt vasat. Gyerekkoromban még vas-salakkal szórták fel az utcát, hogy ne legyen sáros, és volt még néhány vörös keretű ablak, egy jobbágylázadás emlékét őrizték vele a dacos aranyosszéki székelyek. Köztük a legendás unitárius püspök és nagy folklorista, Kriza János, aki amúgy a családfámban is szerepel. Az unitáriusok felemelt hüvelyujjal köszönnek, jelentése: Egy az isten. 
 
Ez a protestáns vallás tagadja ugyanis a szentháromságot, amúgy pedig roppant puritán, a volt anyósom, mélyen vallásos katolikus asszony, mindig azzal froclizott, hogy az őseim pingálták fehérre a középkori freskókat az elfoglalt templomokban. Felelősségemet e tekintetben sem ő, sem én nem vettük komolyan, de tény, hogy nemigen vonzódom az erre a puritán irányzatra válaszul burjánzó barokkhoz.
 
 
Csak néhány percre, egy megbeszélés kedvéért ugrottunk el az esőfelhőbe burkolózó Torockóra, aztán indulás vissza, Kolozsvárról Budapestig lóhalálában is hat óra az út. Gyors bevásárlás az itthon nem elérhető ízekből: sajtok, murfatlari borok, ikrasaláta, korpacibere, majd indulás, Gyalut elhagyván a sűrű esőben mintha embert látnék az út szélén, előtte sárga halom. Hoppá, csak nem rókagomba, Cantharellus cibarius az?
 
 
 
A következő sárga foltnál megállunk, és tényleg, vettem is rögtön két kilót. Nem remélt vacsora: sohasem unnám meg a rókagomba-paprikást, és milyen régen szedtem legutóbb.
 
 
 
Tíz évvel ezelőtt, Parajd közelében találtam egy teljes boszorkánykörnyit, körülbelül két méter volt az átmérője, sűrűn egymás mellett több kilónyi gomba ékeskedett, roskadoztak is a kosarak. Gombászni is régen gombásztam, legutóbb tavalyelőtt decemberben, a legendásan meleg télen, akkor a Bakonyban, Lókúton szedtünk Petivel négy darab lila szárú pereszkét, oly hatalmasakat, hogy hárman is bőven megebédeltünk belőle. Hagymás, marinált salátát készítettem belőle. A rókából pedig paprikást, tejföllel, petrezselyemzölddel, nokkedlival: a puliszkát, mellyel egykor ettük, nem mertem megkockáztatni, erre csak módjával sikerült rászoktatnom népes családomat. Akikkel újra együtt, mint egyszerű háziasszony, Peti focit néz, én vacsorát főzök. A focit napok óta nem követem, nem is fogom csütörtökig, számomra megtette már az EB, amit megtehetett: hétfőn, kedden és szerdán elmarad az Este, nem dolgozom tehát, három potya-szabadnap esett be, igencsak jólesik. Így aztán ma Csantavérre megyek, végre Petivel.

Józsa Márta

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.