hirdetés

Az élet nagy kérdései

2007. augusztus 31. - Nagy Gabriella

De miért is kéne egy írónak amellett, hogy nagydíjas regényeket ír, saját menedzserének, titkárnőjének és pr-osának is lennie, máskor színészi tálentummal interpretálni és nyomdakész mondatokban fogalmazó (köz)szereplőként szórakoztatni a publikumot? Az író egy intézmény?
hirdetés

Hol vagyok?
Testben már Budán, lélekben még kicsit Szigligeten, de legnagyobbrészt abban a parában, hogy ki fogom-e bírni a hétfőt. Mert nem. Vagy nagyjából, a lehetetleneket eltöröltem, az idővel viszont még mindig tehetetlen vagyok. Fogy a készlet, és nem lehet újrahasznosítani.
Mi lehet most a JAK-kal, ki volt a két titkos ügynök, a jelentésíró megfigyelő, aki gondtalan írónak álcázva magát szeminaristák közé vegyült, s akiről ma kiderül, hogy nem irodalmi szépasszony vagy érzékeny idegrendszerű, öltönyös költő, parkerral a mellényzsebben, hanem maga a kopasz cenzor?
Mint az mára világos, a rafinált értelmezői elgondolások ellenében: nem én. Pedig ugye mekkora truváj lett volna, valódi pofátlan gesztus: eleve nyilvánosban nyomni a titkost.
 
Na de vegyük sorra az élet további nagy kérdéseit.
 
Itt  van az első. Teázzunk, vagy ne teázzunk?
Magyar író, köztudomású, állandó megfigyelés alatt áll, meg kell felelnie a sanda képmásnak, hogy ugye zöld teán él, társasági helyzetben meggykólát szürcsölve kizárólag költészeti problémákon mereng, miközben egyik ujja, mellyel épp pöndörgette a szívószálat, gondolatban már a klaviatúrán matat.
Nem, nem jártunk az Eszterházy-pincében, nem kóstoltam a Szász-féle száraz fehéret, és nem gondolok nosztalgiával a Púposra sem, hisz Sir Mortonnal randevúzom, maximum a szódásüveggel. Éjt nappallá téve az alkotóház előszobájában ülök, ahol már van wifi, okula és laptop mögé bújó, tanult irodalmárnak álcázom magam, akit a belépő német turisták mint turisztikai látványosságot külön megszemlélnek.
 
A JAK lenne a sorsom?
Ma a közgyűlésen megválasztottak felügyelő-bizottsági tagnak. Ellenőrizzük a szervezet működését. Kontrollra járatjuk a JAK-ot, ez így demokratikus, rosszmájak szerint legfeljebb nyolcvan évre titkosítjuk az eredményt, biztos, ami, az felette van az átlag íróéletkornak. Kénytelen vagyok elgondolkodni azonban a sorson, hogy kerül folyton utamba a JAK, mikor egyszer már végre kiöregedtem, felemelték a korhatárt, most meg ez a funkció…
 
Hogyan lehet szóra bírni egy írót?
Rakovszky Zsuzsáról köztudott, hogy halk beszédű, kevés szavú író, akiből a legkörmönfontabb módszerekkel sem lehet kihúzni egy mondatnál hosszabb választ. Nincs ezzel semmi baj, egy író írjon, a beszélgetésről mégis idegesen szállingózik el a hallgatóság, mint egy kifosztott cukrászdába tévedt gyereksereg, akiknek keksz jutott képviselőfánk helyett. De miért is kéne egy írónak amellett, hogy nagydíjas regényeket ír, saját menedzserének, titkárnőjének és pr-osának is lennie, máskor színészi tálentummal interpretálni és nyomdakész mondatokban fogalmazó (köz)szereplőként szórakoztatni a publikumot? Az író egy intézmény?
 
Őslakos vagy, vagy telepes vagy?
Mindig a hódítóé a babér, az őslakos betette senekét a tutiba, otthonosan elél, nem érdeke a struktúra, a törvények felszámolása alapjaiban, forradalmát nem valami ellenében, hanem saját életművén belül viszi végbe (már ha), aztán jönnek az „új érzékenyek”, az „új vadak”, nevezzük őket így, romantikusan, és végre akarnak valamit. Mint ahogy a Telep csoport (Nemes Z., Pollágh, Krusovszky, Sopotnik például). Noha – szoktuk mondani - nem elég radikálisak, nem tudni pontosan, mit akarnak, az új, amit hoznak, a lerágott csont újrahasznosítása-e, be kell látni, hogy nem könnyű ebben a domesztikált káoszban bármi újdonsült rendszert felmutatni, s a bozótvágó késnek is halálmindegy, hogy a dzsungelben merre vág ösvényt, ha nem látszik tisztás. De még az is meglehet, hogy kisüt a nap.
 
Miért is ne? Elkelne már. Annyira sötét van. P. Horváth (Dante-tulajdonos kocsmáros és irodalmár, már Szigliget elején feltűnt zakóján a jelvény: CMM – Civilek a Mecsekért Mozgalom) meséli, NATO-lokátort építenek a Tubesre, lakott övezetbe, lefejelik a hegyet, ráépítenek a baranyai karsztra egy betonteknőt nyolcezer tonna gázolajjal, hogy megvédjük Hollandiát, taccsra vágjuk a baranyai vízkészletet és egy év leforgása alatt leukémiában halálra ítéljük a balga mód Tubes közelében otthonra lelt pécsi polgárt. A szakvéleményt adó szervezetek száját fenyegetéssel és egyezséggel betömték, a környezetvédelmi minisztérium meg lobogtatja a kikényszerített engedélyeket.
 
Élet és irodalom? Hm, ehhez képest beszélünk irodalomról, szép a szó, katartikus a mű, felszabadító egy futóverseny az Eszterházy-kastély parkjában Tomival (Menyhért Anna kisfiával), élvezetes a rockandroll a táncparketten (a könyvtár szőnyege), s még a hajnal is, pedig jönni kell vissza Pestre, úgy, hogy az utolsó napi programokat Bán Zsófiástul, Yava koncertestül (Mestyán Ádám zenekara) már nem abszolválhatom.
 

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.