hirdetés

Az én életem

2007. november 11. - Jászberényi Sándor

Nem értettem félre, azt reméltem, ő érti félre. De nem. Feküdtem egy szép nő mellett az ágyban és nem mertem hozzányúlni. Komolyan. Mondjuk próbáltam, de nem. A magányosság maximum egy órára üldözhető el a szexszel -- pont addig, amíg újra meg kell szólalni. Reggel adtam neki egy algopyrint. Nagyobb zavarban volt, mint én.
hirdetés

Kihagytam egy napot. Túl sűrűn jöttek az események, hogy szolgamód jegyezni és rögzíteni tudjam. Ez a bejegyzés két nap eseményeit rögzíti. Tegnap például esett a hó. Azt hiszem a nap nem fog kisütni ebben az országban többé.

A temetés másnapján főleg otthon ültem, próbáltam írni és nem azon agyalni mi fog következni. Szodomita lakótársunk bejelentette, hogy elköltözik tőlünk, persze örök szerelemben lángol irántunk, de olyan lakást talált olyan olcsón, amit nem tud kihagyni. Kissé tragikusan érintett minket a dolog, mert megszoktuk és megszerettük a fiút, minden hülyeségével együtt.

December közepétől tehát nem buzizhatok és cigányozhatok büntetlenül, mert a végén még valaki rám süti, hogy idegenszívű vagyok. Egyébként sokáig tényleg féltem a buziktól, nem tudom miért, taszított a dolog. A változást R. hozta el az ügyben. Már egy hónapja nálunk lakott szigorú regulák alatt -- a szex bármiféle említése kiverte volna nálam a biztosítékot --, amikor hirtelen rádöbbentem náci mivoltomra. Történt, hogy éppen a születésnapom volt és senki nem ért rá régi barátaim közül. Senki, kivéve R.-t. Átjött velem a kocsmába inni egyet, én persze már nem voltam szomjas, ő pedig tisztességtelenül gyorsan követett alfába. Két részeg férfi első témája pedig a szex, minden más utána következik. Elfelejtettem, hogy buzi, tehát nagy elánnal, mértani precizitással kezdtem bele valamelyik hódításom ecsetelésébe. Izgatottan itta minden szavamat, ahogy bármelyik másik haverom tette volna. Aztán ő kezdett el mesélni, mértani precizitással. Egy csávóról. Persze kiborultam, de utána gondolkodni kezdtem, hogy számára is lehettek visszataszító részek (és voltak, hidd el) az én történetemben, hát milyen alapon borulok ki én. Ez volt homofóbiám története. Két perc alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a buzik semmiben sem különböznek tőlem, ugyanazok a nyavalyás és szánalmas alakok, mint jómagam, ahhoz pedig, hogy mi történik a hálószobában, semmi közöm. És tényleg.

Egy idő után már az sem érdekelt, hogy minden történetében férfiakkal kefél. Sokkal inkább az, hogy jól érezze magát. Hogy legyen boldog, mert olyan csávó, aki évi 200 millió forintokat pályázik, de még sincs több vagyona, mint ami két közepes bőröndben elfér. Egyébként megígérte, hogy hetente többször összefutunk majd a kocsmában. Hát szívből remélem.

Szombaton tisztességtelenül berúgtam K.-val, a lakásomban, és hajnali kettőig sajnáltuk magunkat, hozzáteszem, minden joggal, mert K. válik. Megittunk jó pár felest, végül hazament. Le a kalappal előtte, ahogyan tartja magát. Én biztosan gyilkos hangulatban lennék.

Már a lefekvéshez készülődtem, amikor felhívott gyerekkori barátom (ő volt, akit le akartam fektetni), hogy csaprészeg, autótól autóig botladozik és nagyon magányos, nem jöhetne-e fel. Dehogynem. Ült a konyhában ez a szomorú arcú görög lány csaprészegen, s közölte, hogy velem alszik, de ne értsem félre, csak nagyon magányos. Meg nagyon részeg.

Nem értettem félre, azt reméltem, ő érti félre. De nem. Feküdtem egy szép nő mellett az ágyban és nem mertem hozzányúlni. Komolyan. Mondjuk próbáltam, de nem. A magányosság maximum egy órára üldözhető el a szexszel -- pont addig, amíg újra meg kell szólalni. Reggel adtam neki egy algopyrint. Nagyobb zavarban volt, mint én.

Azt hiszem ez a történet hűen jellemzi, mennyire elcseszett is az én nemzedékem. Már régen többet jelent valakivel aludni, mint kefélni egyet gyorsan és ziláltan. Ez bizalom és barátság kérdése. Muszáj néha hallgatni valakinek a légzését (esetemben horkolását) mert egyébként rohadtul magányosak vagyunk, mint zárás után a vidámparki dodzsemek.

Reméltem, hogy ez az eset átmegy film noir-ba és ő majd hozzám fog járni aludni. Semmi több, mert nekem is jó volt ez így. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy komoly üzletasszonyként milyen elképesztően magányos lehet ez a lány. Hogy élet és halál ura a melóban, de senki sem tudja, hogyan issza a kávét. Valószínűleg ezért jár fel hajnalban a volt drogos gimnáziumi haverjához, ezért keresi a társaságomat. Néha nem árt, ha emlékeztetnek minket arra, hogy emberi lények vagyunk, csak a miheztartás végett.

Azóta beszéltünk, de úgy érzem, el lett cseszve a barátságunk, mert azt hiszi, hogy átlépett valami határt. Érzem, hogy kínos neki beszélni velem. Majd felhív, ha lenyugszik.

Elkezdtem szervezni a visszatérésemet Afrikába, beszéltem Eric-kel, azzal a professzorral, akivel nagy mennyiségű szesz mellett beszéltünk át heteket Hegelről, Kantról és a sportlövészetről Kairó legmocskosabb kocsmáiban. Keresnek nekem albérletet, ha végül az országomban minden bebukik. Van hová mennem, ha úgy alakul.

Addig pedig majd piros pulóveremben sétálok az utcán, dolgozom, teszem amihez értek, mintha hajtana valami valami felé, aminek el kell következnie. Ilyen az én életem: nem tudom, mi felé haladok, de azt igen, hogy szabályozni tudom, milyen sebességgel. Nézem az elhúzó autókat az esőben és azon tűnődöm, hol vagyok otthon. Hová tartozom. Hogy mért nem lettem végül Batman-örs, mért vagyok túl négy abortuszon és több szerelmen, miért nem látok különösebb célokat és rendeltetéseket. Nincs válasz még akkor sem, amikor végérvényesen befejezem ezt a szöveget.

Jászberényi Sándor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
fourjack fourjack 2007-11-16 18:41

 "Sajnálom, ha sértve érzed magad, de megvoltak a kijelentésemnek az előzményei, ami téged illetett. " Szerintem kettőnk közül Te érzed sértve magad. Leginkább magadtól. Végülis te szorítoid magad olyan sarkokba és egérfogókba, amitől megsértődhetsz. Magam részéről a novellát éppúgy teljes értékű, önálló műalkotásnak tartom, mint a verset. Így nekem J.S. naplójának mindegyik része teljes értékű műalkotásként jelent meg, amit külön-külön is tudok értékelni, és külön-külön is a teljességet képviseli. Te meg úgy szóltál hozzá, mintha ezek még semmik lennének magukban, és majd ha meglesz a nagy mű,( vagy kell hogy legyen a nagy mű), ezek csak akkor nyernek érvényt és nyernek jelentést. Ennek megítélésben alapvetően különbözünk. Itt van az egyik legnagyobb élő szerzőnk, Bodor Ádám: ő is novellista, a Sinisztra körzet pedig egy novellafűzér. De attól még minden egyes szöveg önállóan megáll és van értelme: önálló műalkotás. És persze az egész fűzérnek is van értelme. DE nem értek egyet, sőt alapjáraton hülyeségnek tartom, hogy mindenkitől a NAGY művet várják, a nagy megváltó regényt. Engem nem érdekel larpourlar a Nagy mű. Ha jön jön, ha nem jön nem jön. De addig is minden egyes nap fontos tud lenni és teljes, ha fején találja a nekem fontos jelentéseket értelmeket, ha őszinte szembenézés a mindennapi létproblémáinkkal, és persze tehetségesen gazdag kontextussal van megírva. Jelen esetben minden megvalósult.

fourjack fourjack 2007-11-16 16:42

 Legyen az utolsó szó Kriptománé, ha már egyszer képtelen megállni.... Ez a huzakodás sokat mond J.S. naplójáról, amit úgy látom sokan fájlaltak, hogy ehelyütt vége lett. Lehet, hogy a nagy sikerre való tekintettel, a Literának kellene adni egy ösztöndíjat J.S-nek, hogy itt élőben szülje meg nekünk a könyvét a honlapon. Lehet ezt persze kegyetlenségként is értelmezni, hogy nyilvánosan vajúdjon, de mivel ez az írás a nyilvánosság előtt kezdődött el, a nyilvánosság maga nem kétséges nagyban hozzájárult, hogy elkezdödjön ez a ... tehát?

hiszi a piszi hiszi a piszi 2007-11-16 03:59

 Ilyen örökéletű mondatok mellett nehezebb elbúcsuzni, mint gondoltam: "de szerintem nonszensz azon görcsölni, hogy én aggódni merek és óvatosságra inteni" Na ja, ilyen az, amikor valakinek halvány böffenete sincs az írásról. (Csak ömlik belőle minden mennyiségben a kutyagumi).

hiszi a piszi hiszi a piszi 2007-11-15 22:27

igazad van Kréta Garbó!  hadd búcsuzzam a topiktól kriptó koma halhatatlan mondatával: "Önmagában az, hogy naponta születik, hogy szinte performance-jellegű nem túl nagy érték " (már aki önmagában képes tekinteni a fentieket, de ő állítólag képes erre... gratula)

Kréta, garbó Kréta, garbó 2007-11-14 23:58

Hát ti se vagytok magatoknál...

hiszi a piszi hiszi a piszi 2007-11-14 22:33

 Kriptó, ha volna benned egy kis művészi véna, felfognád J.S. írásainak művészi értéket. Ezek rendkívüli pontossággal megfogalmazott, önmagukban is értékes, és önmagukban is megálló műremekek. Rég rossz, ha ezt valakinek el kell magyaráznia.

hiszi a piszi hiszi a piszi 2007-11-14 22:28

Micsurin, mióta vagy a kriptonak a drágája? És mondd csak, hogy bírod ezt önigazoló szájmenést, reggeltől estig? Nem fárasztó? Részvétem.

micsurin micsurin 2007-11-14 09:29

"Egyébként már sokszor megállapítottam, hogy jelentős mértékben buta vagy, " Egyetértek: valóban rendkívül buta vagy Kriptomán, de nem azért mert Te mondod, hogy buta vagy, hanem mert már sokszor bizonyítottad a hozzászólásaiddal, például ezzel a legutolsóval..

fourjack fourjack 2007-11-14 07:38

 J.S.! így üzenek, mert nincs hozzád emailcímem. Ma este, azaz Nov. 14-én megy a Kamrában Forgách András Kulcs című darabja. Csak azért említem, mert a darabban két báty kapcsolata kerül terítékre... túl azon, hogy a darab rendkívül szórakoztató (elfogultság nélkül állíthatom, mert ezt sokan mások is megerősítették), talán épp a testvéri kapcsolat miatt érdekelhet téged is. A szakmai jegy nem annyira vészes árban... Én ott leszek. a day.hu-ból másolom a lényeget: http://day.hu/esemenyek/7521 Forgách András: A kulcs Két férfi beszélget egy eszpresszóban. Véletlenül testvérek. Véletlenül találkoztak. Na jó, csak majdnem véletlenül. Hiszen pontosan tudják, hol keressék a másikat, ha szükségük volna rá. És most, ha ezt kezdetben nem is veszik tudomásul, épp nagyon nagy szükségük van a másikra. Rendes ürügye is van a találkozásnak: az elegáns és gazdag báty a lompos öcs lepukkant lakásának a kulcsát szeretné megkapni… Szereplők: Báty – Máté Gábor Öcs – Fekete Ernő Pincér – Vajdai Vilmos Barátnő – Pelsőczy Réka Feleség – Fullajtár Andrea Fiú – Kovács Lehel Kálmán – Rajkai Zoltán Anya – Lázár Kati m.v. Apa – Szacsvay László / Lukáts Andor m.v. Díszlet – Khell Zsolt m.v. Jelmez – Szakács Györgyi m.v. Zene – Vajdai Vilmos Súgó – Fenyvesi Judit Asszisztens – Héricz Anna Rendező: Ascher Tamás Játékidő: 19:00-20:45, szünet nélkül http://www.szinhaz.hu/index.php?id=725&cid=9343 Kezdődik: 2007. november 14., szerda, 19:00 Helyszín:Kamra Közelebbi cím: Budapest V. Ferenciek tere 5

fourjack fourjack 2007-11-14 06:07

Az agyamra mész kriptomán! "Önmagában az, hogy naponta születik, hogy szinte performance-jellegű nem túl nagy érték " - az ilyen baromságaiddal. Lehet, hogy neked nem túl nagy érték, de nekem meg az nem érték, amit Te művelsz az értetlenkedéseiddel és a fene nagy, "világraszóló" értékitéleteiddel. Ezért ettől a pillanattól kezdve semmit nem olvasok el, amit írsz, nehogy még egyszer belerondítsd valamilyen nagyon felemelő, pozítiv élményembe. Mint például a J.S. naplójába, ami nekem többet ér, mint sok más regény vagy könyv, amibe mostanába kellett bepillantsak itt a magyar könyvpiacocskán.

fourjack fourjack 2007-11-13 09:57

 hát ez az. erről beszélek én is. hogy lehetne megoldani, hogy ne hagyja abba, ugye amig jön az emberből, addig hagyni kell jönni... egy nagy tekerccset becsavarni az írógépbe, mint mondjuk a barátunk kerouack, nem állni fel míg végignem pötyögjük (pötyögi)

besandor besandor 2007-11-13 08:33

Abba ne hagyd!!!

Jaszberenyi Jaszberenyi 2007-11-12 22:56

Ez a vége Jack, véget ért a publikus hetem. Köszönöm a kedves szavakat. Jó sok ellenséget sikerült újfent szereznem. Talán néhány barátot is.