hirdetés

Az Oklahoma-Dortmund tengely - Keddi vignetta

2013. április 30. - Kalligram Kiadó

Nem emlékszem, mióta szurkolunk a Dortmundnak, talán majdnem a kezdetektől. Szinte minden bajnokságban van egy-egy csapatunk, de már nem tudom, hogy melyiket ki választotta. Az Oklahoma Tundert biztosan ő találta ki, már jóval a draft előtt kiszúrta Kevin Durantot. „Hafikám, megvan a csapatunk!” - A Kalligram Kiadó naplóját keddről Mészáros Sándor jegyzi. 

hirdetés

„Szívet cserél, ki gatyát cserél.”
(Tandori Dezső)

„Ezzel a suttyó Perkins fiammal soha nem leszünk bajnokok.” Reggel jutott eszembe ez a mondat, amikor a neten megnéztem a meccs összefoglalóját. Hafi tudja ezt mondani – utánozhatatlan hangsúllyal és éleslátással, én pedig gondolkodás nélkül átveszem tőle, tízezer kilométer távolából. Pedig lehet, hogy nem is Perkins fiam miatt szívtunk ki két ponttal Houstontól.
Ja, Perkins suttyó volt, mégis mit vársz tőle, de nem rajta ment el a meccs, írja chaten a Real-Dormund előtt. Alapvetően az edzővel van baj, akinek nem is tudom a nevét, aztán belinkel egy rajzos videót, ahol viccesen ekézik őt. Csak félig nézem meg, közben a tévét figyelem, ahol már a Real-meccs előkészületeit mutatják.
Kicsit izgulok, azért itt elkaphatják a Dormundot. Á, nem, simán megbuzizzuk a Realt, önti belém a lelket. Muorinhónak ezzel annyi, pihizzen, és menjen a Chelsea-hoz, oda való.
Mi, ősdortmundiak.
Nem emlékszem, mióta szurkolunk a Dortmundnak, talán majdnem a kezdetektől. Szinte minden bajnokságban van egy-egy csapatunk, de már nem tudom, hogy melyiket ki választotta. Az Oklahoma Tundert biztosan ő találta ki, már jóval a draft előtt kiszúrta Kevin Durantot. „Hafikám, megvan a csapatunk!” Vagyis, hogy ő már átállt a Tunderhez. Az az igazság, hogy addigra már kiszerettünk a Bostonból, csak ímmel-ámmal néztük.
„Az a csoda Perkins fiammal, hogy távozásával a Boston meggyengült, az Oklahoma viszont nem erősödött.”
Áruló módon arra gondoltam, hogy jót tenne a meccsnek, ha az elején a Real rúgna egy gólt. Na, ezt gyorsan felejtsem el, ha a Real az első negyedórában rúg egy gólt, akkor nekünk végünk van. Legyen csak egy halálunalmas, dúdolós döntetlen.
Azt kérdezi, hogy Puhl Sanya és Rajztáblás Petya osztja-e már az észt, és Faragó Ricsi odarecskázott-e az NFL-draft miatt.
Jobb lenne rendesen nézni a meccset, annyira izgalmas az első negyedóra. Ő ezalatt kifejti, hogy igazából mi a baj az Oklahomával. Hogy az edzőjük egyetlen támadásvariációt sem ismer, évi négy milláért semmit sem tud. Nagyjából az a helyzet, mintha Györki mester ülne a Barca kispadján. Gy. az olaszfocisuliban volt az edzője, aki olyan setét, ahogy Luigi barátom mondaná, hogy a kutya melléharap. Nem véletlen, hogy most ő a Loki pályaedzője. Persze, azért a Lokiért továbbra is dobog a szívünk, ha szabad ezt többes számban mondanom – közben megkérdeztem: „szabad” –, csak nem bírok egy teljes meccset végignézni, mert behutyizok az unalomtól. Ez is az ő szavajárása: „Hafikám, nehogy behutyizz itt nekem!”
Közben majdnem kapunk három gólt. De Higuain, Özil és C. Ronaldo is kihagyta a kihagyhatatlan. Még jó, hogy itt laffogunk Hafival!
Kívülről minden szenvedély érthetetlen és kissé nevetséges.
Az utolsó tíz percben kaptunk két gólt. És, mi tagadás, tele volt a gatya. De minden jó, ha a vége jó, ahogy a fölfoghatatlan mese mondja.
Egyszer, egy földtani korszakkal ezelőtt, egy BL-döntő utolsó tíz percét nem néztem meg. Nem néztem végig. Arra kért, hogy hívjak egy taxit és menjünk haza, annyira unalmas, különben is az utolsó tíz percben úgysem történik semmi. Én pedig, mint egy keresztes lovag és egy japán gésa szerencsés kevercse, szótlanul fölálltam, hősiesen taxit hívtam, és hazamentünk. Nevezzem ezt így, utólag, boldogságnak. Pedig akkor csak a bosszúságot éreztem, de nem mondtam.

Mészáros Sándor

Kalligram Kiadó

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.