hirdetés

Az Oktogon kilencedik szöge (3)

2005. október 19. - Poós Zoltán

A naplóírás irányt szab, a mindennapokat a józan szervezőkészség kormányozza: nincs mellébeszélés, nincsenek fölösleges séták a szívós romlás jeleit mutató, mégis „lendületben” lévő városban, az írás maga a szervező erő – nem mintha eddig nem ez lett volna a tisztes cél.
[A szerzőről a képet Somlói Kolos készítette.]
hirdetés

1.
A naplóírás irányt szab, a mindennapokat a józan szervezőkészség kormányozza: nincs mellébeszélés, nincsenek fölösleges séták a szívós romlás jeleit mutató, mégis „lendületben” lévő városban, az írás maga a szervező erő – nem mintha eddig nem ez lett volna a tisztes cél.
De idáig azzal is meg kellett küzdenem, hogy miképp szlalomozzak el a különböző ingerek között. Hogy ne tántorítson el céljaimtól egy csöpögő radiátor, vagy az utóbbi években kialakult, úgynevezett híréhségem.
A legaktívabb néhány órát meg tudják ölni a hírportálok nézegetésével eltöltött percek. Pedig: a gép előtti első fél óra a leghasznosabb idő. Az ember még „más állapotban van”, álmok és kusza ágak tekerednek köré, ugyanakkor kipihent és összeszedett.
Jelenleg tehát nem az a kihívás, hogy vajon biztosít-e számodra a demokratikus ellenzék májkrémes kiflit TV-paprikával és Garzon teával, hanem hogy meg tudod-e menteni számodra az időt. Hogy például netnaplót is tudj írni.
Mi lenne, ha lenne kutyám? Az ölembe ülne, és én úgy írnék? Esetleg kicsuknám a szobából, és a kedves jószág nyüszítve kaparná az ajtót. Lennének-e „kutyás verseim”?
Ahogy ebédelni mentem, feltűnt, hogy az Oktogon egyik épületéről leszerelték az Agip kutyát (amit Parti Nagy Lajos is megverselt), helyette koronás Rolex-neon világít az Oktogon népére. Ha jól vagyok informálva, egy Rolex óra árából fel lehet újítani egy lakást, szóval, most akkor megvalósulni látszik a jóléti rendszerváltás.
Már megint kimaradtam valamiből.
A két felújítás alatt álló épület mellett most a tér szenzációja: újabb gyorsétteremmel gazdagodik – a volt Azúr-felirat helyén már Subways-logó látható.
Nem akarok reklámot csinálni a junk-food étkezdéknek, csak mint tényt írom le: Budapest legélhetőbb terén négy gyorsétterem közül választhatunk. Az étkezdéknél itt csak bankokból van több. Tényleg, akkor miért ez a város egyik szakrális találkozóhelye?
Nyilván a közeli Liszt Ferenc tér miatt, nyilván az Andrássy út miatt, nyilván a Nagykörút miatt, nyilván a tradíciók miatt. Nyilván, a nem nyilvánvaló okok miatt.


2.
Ebédelni indultam, amikor észrevettem, hogy az Andrássy és Bajcsy sarkán álló palotát is felújítják. Istennek hála!
Vajon visszaillesztik a ház tetejére azt a két tornyocskát, amelyeket az ostrom vitt le még 1945 elején? Reménykedjünk, hogy a felújítás minden igényt kielégítő lesz. Reménykedjünk, hogy nem „fröcskölt” technikával dolgozzák meg a falat, hanem szépen bevakolják a felületet, és a tükörsima falat festik le. Így esztétikus ugyanis.
Pár évvel ezelőtt „megalapítottam” a Toronyiránt nevű civil kezdeményezést, mely egyetlen célt tűzött ki maga elé: visszahelyezni bérházaink elveszett tornyait. Süvegeljük meg a várost - szajkóztam. Aztán kedvem lett volna elindítani a „Lássuk a medvét!”- akciót, mely a Corvin Áruház kicsomagolását célozta. Ugyanis egy városi legenda szerint az alumínium burkolat mögött egy mackó szobra várja, hogy meglássa végre saját árnyékát.
A legújabb mániám: mentsük meg a régi bérházaink kapuit.
„Állj a kapuba, légy védő!”. Marassuk le kromofággal minden kapuról a vastag, és ronda festéket, majd kenjük le méhviasszal. Dokumentáljuk is a régi kapuzatokat, legyen egy site-ja. Küldd el a kapud fotóját! Kapuszépségverseny. Etc.


3.
Hazaértem. A liftben állva feltűnik: a piros zománcba vésett firkák alapján kirajzolódik a nyolcvanas évek első fele:
Feró,
Fecó,
koronás B,
CPg,
és a nagy meglepetés: Lobogó.
Utóbbi zenekarban játszott a sokuknak oly kedves Nagy Atilla Kristóf is. Atilla néhány évvel ezelőtt hunyt el. Mintha még mindig közöttünk élne. Nem csodálkoznék, ha egyszer csak szembe jönne velem a Teréz körúton, jellegzetes, fekete bőrdzsekijében.
Ahogy felértem, kaptam egy sms-t N.G. barátomtól: „Pécs a kult. főváros.”
N.G. amellett, hogy érzékeny, igaz barát, közösségi ember is, afféle kortárs aktivista. A legtöbb mozgósító üzenetet tőle kapom.
Indítsuk el a CD-játszót! Szóljon a beígért Depeche Mode.
„Iszonyú minden angyal” – írta Rilke a Duinói elégiákban. A Depeche Mode tollból és pihéből megalkotott angyala súlytalan és sötét, a lemez pedig, immár kétségtelen bizonyosság: „iszonyúan” jó.

Poós Zoltán

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.