hirdetés

Az ómega s az alfa

2008. július 24. - Czapáry Veronika

- Géza, nem érted, mi nem készültünk semmivel, mivel te azt mondtad, majd te megmondod, mi van. Ezért mi nem is gondolkodtunk rajta. De akkor legközelebbre mi összeállítunk témákat, lehetséges terveket, részletezzük, és te eldöntöd, melyik tetszik neked. – A Dani buzgón helyeselt.
- Na jó, de mégis milyen koncepcióitok vannak?
hirdetés

És másnap:
 
 
 
 
Álom után –
Na mennyi a különbség?
 
   Most mindenki nagyon örülni fog, mert ez rövid lesz. Elindultam Győrből, az autóbuszban nem tudtam rendesen aludni, hazaértem és megpróbáltam elküldeni Gabinak a keddet, de nem sikerült, csak a felét átjavítanom és el kellett indulnom, mert a Gézával és a Danival volt megbeszélt találkám, így félbevágtam az egész szöveget. Kicsit beparáztam, mert a Gézát hiába próbáltam felhívni a telefonján, nem vette fel, először ki is volt kapcsolva. Ebből arra következtettem, talán igaza volt az Ákosnak abban, hogy nem olyan egyszerű vele találkozni.
  Felhívtam Danit, hogy egy órával későbbre tudjuk-e a tenni a találkánkat, mondja jó, utána nem értem el a Gézát, ezért azt mondtam Daninak, hogy akkor legyen ott 6ra, az eredeti időpontra, hátha odamegy Géza, és lemerült a telója, tehát ha egy magányos embert meglát ott, az a Géza, de kurvára nem ment oda, mire odaértem Gabi kilépett a gmailből, mire elküldtem, és…. én pedig fél7re értem oda, a Dani nem volt ideges, szokás szerint bocsánatokat kértem, és mivel zuhogott az eső, nem a Kisszimpában, azaz Tűzraktérben maradtunk, (nem a Király utcai templom mellett – mert évente átnevezik), hanem szimpla szimpla révén átmentünk a Kis Szimplába. A Dani nagyon ideges volt a Gézára, hogy mer ilyet megcsinálni velünk, mert elértük végül telefonon, és én azt mondtam neki, induljon el most és érjen ide minél előbb.
-          Majd ha ideér lebasszuk, Dani. De ha a telefonon, nem jön ide, érted?
-          Ez a minimum. – mondta Dani és felhúzta az orrát. Vicces, milyen elegánsan öltözik mostanában és gyakran aktatáskával rohangál. (amiben sejtésem szerint lap-top van)
 
   Dani azon rendesek közé tartozik, akik elolvasták a Rózsaszín hús című könyvemet, ő az egyetlen idáig aki végigkorrektúrázta, bár ezt sokan megígérték, de senki nem tartotta be.
 
 
 
A könyvem szerkesztése közben
 
   Szívesen fényképezkedik a Literának és ehhez a képhez azért vette ki a pisztolyát, mert pont nála volt (mint fallikus szimbólum) és mert azt mondta, írjuk oda, hogy mi így szerkesztjük a könyvemet és tudom, hogy nagyon exhibicionista vagyok és ezt már talán a pszichológusomnak sem tudom megmagyarázni, de nem bírom megállni, hogy ezt a képet ne tegyem be. Kissé idiótán vigyorgok, de ott van a kezemben az első befejezett művem. Erre a képre én kértem meg a Danit, és eredetileg úgy lett volna, hogy a Géza is benne van, de ő nem vállalkozott erre.
 
 
 
Ezen nem látszik a felirat, de az van odaírva, hogy Rózsaszín hús
és egy üvegkép van rajta
 
  A képet üvegkockákból csináltam, 5x5 ös, 225-ből a Hefi műhelyében, Győrben. Ő segített ólomsínekkel összerakni. Jobban nézek ki, mint tegnap, mert kipihent vagyok és jókedvű. A Géza másfél órás késéssel érkezett meg és a Dani nem baszta le. Mi addigra már elég jól elszórakoztunk, én nem ittam alkoholt, de a Dani igen és persze ment tovább utána csajozni, ezért fél órája maradt a Gézára. Végül nem is kellett a Gézára most napokat várni). Rögtön nagyon szimpatikusak lettek egymásnak és elég gyorsan megbeszélték az ügyeiket. Telefonszámot, meg imailcímet cseréltek és innentől ez már az ő dolguk.
 
     A mi projektünkről keveset tudtunk beszélni, részben, mert mi a Danival közösen csinálunk valamit, tehát a performansz részletes tervét a Géza őszi kiállításához, másrészt, hogy a Géza megmondja mi van, mi meg engedelmeskedünk, ebből nem lett semmi, mert a Géza nem mondott semmit, minket kérdezett, nekünk milyen koncepcióink vannak, csak amikor kezdett súlyossá válni az ügy, vágtam közbe, hogy
- Géza, nem érted, mi nem készültünk semmivel, mivel te azt mondtad, majd te megmondod, mi van. Ezért mi nem is gondolkodtunk rajta. De akkor legközelebbre mi összeállítunk témákat, lehetséges terveket, részletezzük, és te eldöntöd, melyik tetszik neked. – A Dani buzgón helyeselt.
- Na jó, de mégis milyen koncepcióitok vannak?
- De nem érted, hogy nem készültünk ezzel?
 Nagyon nehezen sikerült megértenie, hogy mi a pálya, eléggé sokszor elmondtam és a Dani már elkezdte mondani ötleteit, ez azonban titok.
-          Mert durva legyen ám.
-          Nagyon durva lesz. – mondtuk, mert tényleg úgy gondoltuk, hogy a Hús témához csak durva dolgot lehet csinálni, valami kibaszott ütőset, hiszen ezért vállalkoztunk erre a feladatra.
 
 
 
A Szöllősi Géza állatkájával – ez van a Roham egyik címlapján
 
  Végül a Géza megsúgta nekem, hogy mi a nagy vágya a performansszal kapcsolatban, amit már továbbítottam a Daninak és ami ugyancsak titok. Azt mondta, csak azért nem mondta a Dani előtt, mert ilyen rövid idő alatt nem lehet ezt mondani, amivel egyetértettem.
   A Dani elment, a Géza pedig a mi performanszmúltunkra volt kíváncsi, én elmondtam neki a magamét, a Rózsaszín hús-t a Sínben és a jövőbelieket, a szentendreit és a szigligetit, ezzel okés volt, aztán pedig a Daniról kérdezgetett, én megnyugtattam, hogy van egy társulata, satöbbi, meg szerkesztő a Prae.hu-nál.
  Amúgy én imádok a Danival lenni, mert nagyon vicces és kritikus fiú.
 
   A Géza nem nagyon akart fényképezkedni, ezért behunyta a szemét, de azért engedélyezte, hogy feltegyük ezt a literára. Szerintem is borzalmas kép, de ezt sem tudom megállni, hogy ne,
 
 
én úgy nézek ki rajta mint egy idióta rajongó, de a Géza szerint csak én gondolom ezt, (mert megmutattam neki a gépen), ez is csak egy gondolat?
 
 
   Géza nem néz a kamerába és már a Dani is unt fényképezni, szerintem nagyon béna kép, de csak ez az egy kép van Gézával.
 
     Én amúgy megbetegedtem, talán a vasárnapi elázástól és miután hazaértem este 9re, 10től hajnal 5ig, mostanáig, írtam és javítottam a szerdai és a csütörtöki napot, ami lehet nem látszik rajtuk, lehet igen, de mindenesetre most beteg vagyok, fáj a torkom és lehet, hogy egész pénteken ágyban maradok, mert belázasodtam, akkor pedig nem történik velem semmi, miről fogok írni.
 
Ami belül történik, arról.
Amikor a régi naplómat írtam, akkor is úgy volt, hogy napokat otthon voltam és csak írtam.
Ez a veszély nem fenyegeti az olvasót, mert igyekszem rövid lenni.
 
A Géza amúgy megkérdezte, miről fogom ma írni a naplót. Hát, mondtam neki,
 
olvasd el.
 
  Jelenleg eléggé félelmetesnek találom, hogy hányan olvassák ez a naplót, de késő, nem lehet kiszállni. A Lóri naplójában olvastam régebben, ez a naplóírás egész embert kíván, akkor csak sejtésem volt, nem tudtam miről van szó, a hetem erről a naplóról szól, minden alárendelődik ennek, hogy meg tudjam írni időben, ennek a fényében értelmezhetőek a napjaim, a velem való történetek más megvilágításba kerülnek. Úgy gondolkodom az életemről, hogy ezt megírom a naplóban, vagy nem írom meg, néha egész folyamokat hallok, szövegfolyamokat, pont mikor vagyok valahol és nincsen lap-topom. Milyen jó lenne ez a naplóba, gondolom. Ez a jelenet, ez a mondat, ezek a szókapcsolatok. Aztán ha nem írom le papírra, elfelejtem, ha leírom papírra, nem másolom be, mert már más hangulatba kerülök.
 
 De ez is csak én vagyok, a saját börtönöm. Mások celláiba betekinteni vagy a sajátomat megosztani érdekes feladat. Vajon mennyi sikerül belőle?

Czapáry Veronika

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
veron veron 2008-07-28 23:39

Gondoltam már én is erre. hogy esetleg ciki :))))