Az ötödik csöpp
2010. május 21. - Aaron Blumm
Később esni kezd az eső, és lassan elmos mindent körülöttem. Elmossa a helyet, elmossa az egész napot, elmossa a biciklit, a csengőszót, a fotelt, a kanapét.
- 2010. május 21.
Van egy hely a világon.
Ha el akarok bújni a tekintetek elől, ide menekülök, itt várok Zolira. Rajta kívül senki nincs, aki tudná, hogy ez a hely létezik, talán látni sem látja senki, pont ezért a legtökéletesebb búvóhely, óvóhely, menedék, itt még az uram kutyái, de Zoli szolgái sem találhatnak meg sohasem. Itt a szívem és a gyomrom is nyugodtan korog.
Amíg várom, hogy Zoli megérkezzen, ülök csak a fotelban, aztán lefekszek a kanapéra, majd le-föl sétálok, és próbálok mindent úgy rakni, mint egyszer régen volt. A falra barna virágokat rajzolok, egyik szebb lesz, mint a másik, és tudom, a fal Zolinak is tetszeni fog. Ha elegendő virágot rajzoltam, csengőszót hallok, és Zoli már jön is, már ott is áll előttem, úgy toppan be, mintha mindig is ott lett volna, mintha ez lenne az otthonunk, mintha csak haza ugrana, hogy megnézze, megfőztem-e az ebédet, és ha már itt van, akár az ég is ránk szakadhat, engem érdekelni semmi sem tud.
Ha el akarok bújni a tekintetek elől, ide menekülök, itt várok Zolira. Rajta kívül senki nincs, aki tudná, hogy ez a hely létezik, talán látni sem látja senki, pont ezért a legtökéletesebb búvóhely, óvóhely, menedék, itt még az uram kutyái, de Zoli szolgái sem találhatnak meg sohasem. Itt a szívem és a gyomrom is nyugodtan korog.
Amíg várom, hogy Zoli megérkezzen, ülök csak a fotelban, aztán lefekszek a kanapéra, majd le-föl sétálok, és próbálok mindent úgy rakni, mint egyszer régen volt. A falra barna virágokat rajzolok, egyik szebb lesz, mint a másik, és tudom, a fal Zolinak is tetszeni fog. Ha elegendő virágot rajzoltam, csengőszót hallok, és Zoli már jön is, már ott is áll előttem, úgy toppan be, mintha mindig is ott lett volna, mintha ez lenne az otthonunk, mintha csak haza ugrana, hogy megnézze, megfőztem-e az ebédet, és ha már itt van, akár az ég is ránk szakadhat, engem érdekelni semmi sem tud.
Amikor kettesben vagyok Zolival, mindenem bizsereg, és bármit mond, attól én rögtön elfolyok. Zoli pedig megkeményedik, rám spriccel, és a magocskái ott csillognak a mellemen. Egy csöpp, két csöpp, négy csöpp, öt csöpp, egész nap csak őket számolgatom. És nem tudom, miért, de Zoli mindig mosolyog, kényeztet, enni ad, inni ad, megfürdet, lefektet, betakar, mellém bújik, simogat, szeretget, a vállát adja, és én már alszok is. És nem tudom, miért, ilyenkor mindig mosolygok, kényeztetem, enni adok, inni adok, megfürdetem, lefektetem, betakarom, mellé bújok, simogatom, szeretgetem, a vállam adom, és már alszok is.
Zoli azt mondja, a hely neve Ogárka, én pedig hiszek neki, de hallgatok, és nagyokat pislogok. Közben minden szavát iszom magamba, és csak bólogatok. Bólogatok, mert megszólalni nem tudok, mert arra, amit ilyenkor érzek, amit mondani szeretnék, már nem találok megfelelő szavakat. Mondtam már azt neki, hogy szeretlek, aztán rájöttem, ez nem elég, aztán mondtam neki, hogy imádlak, de most ott tartok, hogy már ez sem elég. De hogy lehet fokozni az imádlakot? Megkérdeztem a Zolit, ő erre azt mondta, talán úgy, hogy gili-gili. Hát akkor, Zoli: gili-gili, gili-gili.
Később esni kezd az eső, és lassan elmos mindent körülöttem. Elmossa a helyet, elmossa az egész napot, elmossa a biciklit, a csengőszót, a fotelt, a kanapét. Ilyenkor Zoli helyett már csak kavicsot szopogathatok. De bármennyire is zuhog, és én bármerre is kuncsorgok, egy virág a falon és egy csöpp a mellemen örökre megmarad.
Zoli azt mondja, a hely neve Ogárka, én pedig hiszek neki, de hallgatok, és nagyokat pislogok. Közben minden szavát iszom magamba, és csak bólogatok. Bólogatok, mert megszólalni nem tudok, mert arra, amit ilyenkor érzek, amit mondani szeretnék, már nem találok megfelelő szavakat. Mondtam már azt neki, hogy szeretlek, aztán rájöttem, ez nem elég, aztán mondtam neki, hogy imádlak, de most ott tartok, hogy már ez sem elég. De hogy lehet fokozni az imádlakot? Megkérdeztem a Zolit, ő erre azt mondta, talán úgy, hogy gili-gili. Hát akkor, Zoli: gili-gili, gili-gili.
Később esni kezd az eső, és lassan elmos mindent körülöttem. Elmossa a helyet, elmossa az egész napot, elmossa a biciklit, a csengőszót, a fotelt, a kanapét. Ilyenkor Zoli helyett már csak kavicsot szopogathatok. De bármennyire is zuhog, és én bármerre is kuncsorgok, egy virág a falon és egy csöpp a mellemen örökre megmarad.
Hozzászólás