MELEG

Napi program: túlélni a meleget, noha egész eddig arra vártunk, mikor lesz már igazi nyár. Most pedig tessék. Tombol. És lassan heti programmá válik (túlélni a meleget). Állítólag marad (a meleg). Az én heti programom viszont ezekkel a sorokkal lejár(t). Elkísérem még Jász A.-t egy forró pesti túrára, kiadó, könyvesbolt, metrózás, vonatozás...  Aztán már csak túl kell élni a naplóírást.

NAPLÓÍRÁS

Az a jó a (bérelt) naplóírásban, hogy alapvetően másképp nézel (egy adott ideig) a téged körülvevő világra, a mindennapok apró történéseire. Nemcsak megtörténnek veled a pillanatok, a pillanatnyi események, és feldolgozatlanul múlnak el, válnak múlttá, hanem keresel, keresned kell bennük valamit. Valami érdekeset, maradandót, megírásra alkalmasat. Frusztrált egy életmód ez így, de roppant izgalmas. Még magad se tudod, mi válik majd jelentékennyé, csupán a nap elteltével kezd súlyozódni, mi is lenne "A" naplóba való történet. Meddig lehet ezt csinálni? Kb. egy hétig lehet ezt egészségesen csinálni, aztán valószínuleg elfárad a dolog, fellép a rutin-veszély, az ismétlésekbe és az unalomba fulladás problematikája stb.

VALLOMÁS

Az izgalmat éreztem, mondta tegnap este Jász A., az írás izgalmát az eddigi jegyzeteken, de lassan jobb ha befejezed, mert fáradsz. És az nem tesz jót a szövegnek. Főként, ha nincs időd, lehetőséged csiszolgatni, araszolgatni a szövegeden. És különben is, egy hete alig van időd dumálni egy jót, és ha szakítasz egy kicsit, akkor meg folyton arról faggatsz, mit csináltam egész nap, történt-e valami olyasmi, amit a naplóba beleírhatnál, vagy elhangzott-e valami jó szöveg a nap folyamán (patakocskáján). Szóval rohadtul unom már - és itt jelentőségteljesen a szemembe nézett - hogy állandóan a nyomomba' vagy és figyelsz. Nem tudok egy normális könyvbe belenézni, mert állandóan azt kuksolod, mi a címe. A strandon folyton az arcomat figyelted, ha elvonult előttünk vagy elvonultunk egy jobb nő előtt. Vagy. Miközben a fiam ordított, nem rá figyeltél, hanem rám. Ez pl. nagyon idegesített. Azt hiszed, mindezt nem vettem észre? Csak nem akartalak összezavarni, tudtam, hogy fontos neked ez a munka. De most, hogy befejezed végre, kérlek, legyél már megint normális...
Hallgattam csak, mi mást tehettem volna.
Bólintottam. Hát persze, mi mást is tehetnék. Kiteszem az utolsó pontot.