hirdetés

Az Utolsó Vacsora után

2017. június 12. - Méliusz Juhász Péter Könyvtár

Jó itt lenni, megtörten bár, de még befogadóképes állapotban tudom abszolválni a beszélgetéseket, amikbe belekeveredek. Egyre inkább azt gondolom, hogy minden ember egy regény, fantasztikus dumák, sztorik sülnek el szinte percenként. A téma tényleg ott hever a Csapó utcán. – A Méliusz Juhász Péter Könyvtár naplóját Debrecenből Pogrányi Péter írta.

hirdetés

A pszichedelikus trip, ami nekem az idei könyvhét, lassan a végéhez közeledik. Hajnalban kelek: mint hetek óta szinte minden nap, magamtól. A templomot ma kihagyom, ugyanis előttem van még Csabai László új regénye, amit a hírek szerint military boltokban is árulnak majd. A 880 oldalas önvédelmi fegyverről délután beszélgetek majd a szerzővel, ezért extra sebességgel próbálom falni az oldalakat, de sajna (szerencsére!) olyan sűrű a szöveg, hogy nem lehet sietni. Matyusa, aka Rákosi Mátyás első majdnem-szexjelenetéig jutok végül.

Előző este Tar Sándor egykori kedvenc kocsmájában Vigh Levivel, Juhász Tibivel meg Áfra Janival arról vitatkozunk, mennyire kell a kérdezőnek felkészültnek lennie. Erősködök, hogy egy fogalmatlan, de a világ dolgaiban tájékozott bölcsész bármikor levezet egy könyvbemutatót, de az ellenérvek is súlyosak. Persze a gyors és hatékony megoldások iránt most hivatalból vonzódom, ezért mondom azt, hogy ismeretlen könyvről is kérdezhet jót egy moderátor, de azért a pohár sörtől részegülten is igyekszem még haladni az olvasással a paplan alatt.

Családi ebédről érkezünk a Könyvutcába kisbabával, sógorokkal, sógornővel megpakolva. Borika harmadszor látogat ki, kedvenc könyve is van már, egy vérbeli kis hathetes olvasó.


Jó itt lenni, megtörten bár, de még befogadóképes állapotban tudom abszolválni a beszélgetéseket, amikbe belekeveredek. Egyre inkább azt gondolom, hogy minden ember egy regény, fantasztikus dumák, sztorik sülnek el szinte percenként. A téma tényleg ott hever a Csapó utcán.

Már éppen megkísértene a Fórumban tomboló kuponnapok igézete, de Molnár T. Eszter kezdődő könyvbemutatója visszatart ettől. Mielőtt a Fiatal Írók Szövetségének könyvbemutatói kezdődnének, rácsörgök Csabaira, hogy úton van-e. A táskája vesz fel a telefont, vonatzörgést hallok, majd a hang bemondja, hamarosan Szolnok állomásra érünk. Ha Nyíregyházáról jön, akkor kicsit túlment, de ha Pestről, éppen jó helyen van. Kevés idő múltán már egy másfélkilós almás zacskóval a kezében int felém. „Szabolcsi" – mondja és megkínál eggyel.


A beszélgetés a színpadon jól megy, néha belebonyolódom a felesleges okoskodásba, de a szerző magabiztosan válaszol minden kérdésre: műhelytitkokra is fény derül, és kicsit beleláthatunk abba, hogyan születtek a Szindbád nyomozó figurája köré épített monumentális regények. (A Szindbád Szibériában című, eggyel korábbi regényt én kötelező irodalommá tenném, az új könyv is megüti ezt a mércét, sőt még izgalmasabbnak tűnik, de erről később, máshol részletesebben.)

A Másik oldal zenekar már hangol, mi lelépünk, és az összebarátkozást egy gyros tál felett folytatjuk. Közben a könyvesek már pakolnak, lassan lecseng a buli és vége az ünnepnek. Mire visszaérek, a derűs elmúlás képei fogadnak, zárulnak a faházak ablakai, csukódnak a ponyvák, Ákusz-Mákusz is a könyvtárba költözik. Ditte kolléganőm pedig megajándékoz egy verssel: „Az is áldassék, / aki elmosogatott, / asztalt söpört le, és helyükre tolta / az ülő-alkalmatosságokat (hogy tisztes körülmények szolgáljanak / a következő étkezéshez) / az Utolsó Vacsora / után."


Pogrányi Péter

Méliusz Juhász Péter Könyvtár

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.