hirdetés

Bach és az ellenállás

2008. október 21. - Barta András

… ellenállok a megszerkesztettség kísérletének, email postafiókot se nézek, a google-be se írom be, vajon mikor válik már végre a magyar nyelv izolálóvá? […]Az írásban sem találok kielégülést, pedig ideje volna már. Együnk.
hirdetés

Nem működik ez, Bandikám, ez a nagy elterelő hadművelet, vagy épp hogy elég kisszerű, de hozott anyagból dolgozunk, ugye, igazság szerint inkább magunkkal cipelttel, a hátunkra van erősítve, vagy bele van nőve a gerincünkbe, mint egy zárványszerű ikertestvér, amely cisztává nemesül a biológiai változás során. Tulajdonképpen mire is számítottam? Anyám kábé hároméves korom óta skizofrén volt, apám meg nem is egészen, amikor volt is, jobb lett volna máshogy, máshol. Persze, csak a méreg mondatja velem, de mit csináljak, ha épp ezzel a méreggel épp az én életemet mérgezték meg. Aranyos nagymamámat, aki kisjézuskájaként imád immár mióta, nem is említem.
 
De nemsokára immár harmincöt éves leszek, ami elég húzós darab ahhoz, hogy az egész életemben erre a méregre haragudjak, és aztán annak, aki épp megérdemli, ráfröcsögjek a pofájára. Van az agyban egy rész, biztosan az is egy ciszta, amely ezt a mérget fröcsögi. Igazság szerint nem tudom, mért az agyhoz társítom, amikor itt van már a pofámban évek óta, ha kiszedik, visszanő, ragaszkodó testvérke, sose hagyna el, a folyamatban él, nem a nyálkahártyában, nem a húsban, még csak nem is a foggyökerekben, csak nyomja őket kegyetlenül. Sinusitis maxillaris. Ez az arcüreggyulladás magyarul. Ebben a gyulladásban fogan az arcüregciszta. Ki ne vetesd! Később csak még rosszabb lesz! Barátkozz meg vele, abszorbeáld, tedd immanens információvá, s ki tudja?, talán még a bélcsatornád is felnyúlik egyszer a magasba, és akkor örökre megemésztheted. Csak kiválasztottaknak. Bach Máté-passiója nem olyan jó, mint a János. Túl hosszú is, és nyúlik össze-vissza mindenfelé, nehéz követni, most éppen hol tartanak. Aztán a vége nem is elég szomorú, ha jól hallom. Nem érdekel, hogy maga Bach szerint is a főműve, piros tinta a bibliai, barna a resztli, akkor is ragaszkodom hozzá, hogy.
 
 
Elvállaltam, hogy Tar Sándor legújabb, posztumusz kötetéről kritikát írok. Válogathattam, ezt a fajsúlyosat választottam, talán mert ő is oly kívülálló, mint a szükségét végző vadállat. Már a Beszélőben sem tudtam végigbogarászni azt a folytatásos regényt, ezzel a novelláskötettel meg a távoli, meghatározhatatlan, csehovi vágyódáson kívül további barátságba nem kerültem. Ha Marcika nem feküdne az ölemben, fölállnék, és megnézném legalább a címét, de ellenállok a megszerkesztettség kísérletének, email postafiókot se nézek, a google-be se írom be, vajon mikor válik már végre a magyar nyelv izolálóvá? A tett halála volna, de legalábbis túlzott okoskodás. Le az ékezetekkel, le a mássalhangzótorlódással, le a különírással, le a kötőjellel! Egybe, mindent egybe, amit csak lehet, remélem, nem felejtesz sokáig el, ha egyszer kihal a magyar. De a magyar sosem hal ki, remélhetőleg ezt megtekinthetjük majd a közelgő október 23-án, a közmegegyezés nemzeti ünnepén. Éhes vagyok. Az írásban sem találok kielégülést, pedig ideje volna már. Együnk.
 
De a recept az interneten van, internetkapcsolat pedig nincs. Nem sikerült az új IP-cím regisztrációja a upc-központban, vagy mi a szar. Semmi gond, éjszaka van, gyorsan kapcsolják az illetékes kollegát, aki felkészülten, minden szót betűzve végigvezet minket a protokollon, aztán irány a világháló, hölgyeim és uraim, hagymás csirkeszív, kérem tisztelettel. Saláta nem lesz, mert azt elfelejtettem venni. Odakint szkafander nélkül fáznék, még jobban meg-, ha viszont nem megyek ki, depressziós maradok, ha pedig depressziós maradok, nehezen gyógyulok meg. Hosszú, kellemetlen, nem súlyos, de a végtelenbe rétestésztanyúló betegeskedés után majd fölépül, de lehet, hogy remisszióval, és akkor, akár anyám a szkizofréniából, nem épül föl teljesen, csak jobban lesz, míg végül nem marad majd semmi, csak a puszta nyüszítés.
 
Túl nagyra vágtam a hagymát, ebből sose lesz kaja. 600 mg C-vitamin, két kapszula ginzengkivonat, 330 mg kalcium, a többit nem is tudom, kifia-miféle. Barack Obama amerikai elnökjelölt tárgyalni akart Ahmedinezsád iráni elnökkel, John McCain másik elnökjelölt pedig kiröhögte, hogy ugyan már, de Obama visszaszívatta Irakkal. Irak, Irán – hogy kerülnek ezek az országok a térképre? Mit nyújtanak nekünk? Mivel járulnak hozza a bármihez is? Na, jó, a perzsaszőnyeget elfogadtam. Egy-egy. Egy—egy. Nem bírja a számítógép jól írni. Vagy óriáskötőjel, vagy sima, de egyszerű, hosszú, az nincsen az IBM-nek. Érdekes pedig, hogy még a Fujitsu-Siemensnek is van, pedig az a legalja, igaz, Bébike iBookját is Fujitsu merevlemezzel szerelték, el is romlott. Alaviite tekst. Bébike biztosan jól megaprította volna, ő aztán szereti, ha hamar megvan a kaja. Nem azért főz, hogy hagymapirulásra várakozzék.
 
Minden egész eltörött.
Minden egész összetört.
A második hamarabb jön a számra, pedig az első ténylegesen kecsesebb.
 
Én azért nézegetem a politikai híreket, mert komolyan reménykedem benne, hogy egyszer majd minden jobbra fordul. Értelmes, logikus, önzetlen, érző szívű, idealista politikusok jönnek, akik megjobbítják, ha nem is a világot, de legalább Magyarországot. És ha a macskánknak, a hatéves Fekete Vince Cilikének látomásai vannak, és azért akar kimenni a lakásból hajnalok hajnalán? Hátha Szűz Mária szól hozzá, vagy ő maga Sziddhárta, aki mégsem lett Buddha, mert csak úgy nagyjából és egészében igaz, amit mondott, de valami hibádzik, és azóta is újjászületget. Na, ezt a cseresznyepaprika-befőttet ezután dobhatom ki. Tele lett az egész csirkemájjal, pedig csak most bontottam fel. Mennyi időt kell adni a szívnek, hogy megsüljön? Ugye, milyen sokértelmű mondat, a kurva életbe?! Ó, a szív egy never ending story, a végén a macska fogja megkapni, figyeljétek meg!

Barta András

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.