hirdetés

BEST OF 2014: Ragasztószalag

2014. december 31. - Tóth Kinga

Egy éve vettem az első ragasztószalagot, áprilisban a ZSÚR-t ragasztottam a Schlossban, a beugró részben volt a házikó, azt ültük körbe hatan. Az ablakában semmi, csak a sötét, az ajtaja zárva, a falon lehetett belátni. A csarnokban hatalmas sárkányok, malacok, kontúrgyerekek a fán. - A netnapló szombatja Tóth Kingától.

hirdetés

Csalni kellene az idővel, bár az előnézők szerint kész van. Feltekertem a fűtést, napok óta a galéria padlószőnyegén fekszem, innen nagyobbnak látszik, máshogy dől a szalag, a videó is. Amikor Noémivel beállítjuk a projektort, ilyen szöget kérek tőle, hogy a betűk nőjenek, mielőtt belefutnak a padlóba, olyan most, mintha beleesnének, az eltekert magnón közben a sistergésnek ritmusa van, recsegnek a szavak, most már izgulok, remélem, jó lesz.

A terem egyik oldala fényes, a másik teljesen sötét, nem fognak látszódni, a szövegeket nem tudják majd elolvasni, középen egy szalagakváriumban van egy női alak, kétszer lejön a melle, az igazából egy borda, most már látják a többiek is. A nőm két hosszú csík, mint a gitárhúrok, megy bele az akváriumba. A medencerésznél elkezdem tekergetni-csavargatni, kidudorodik a méhe a falból, a következő ragasztáson már az egészet csavarni fogom.

Egy éve vettem az első ragasztószalagot, áprilisban a ZSÚR-t ragasztottam a Schlossban, a beugró részben volt a házikó, azt ültük körbe hatan. Az ablakában semmi, csak a sötét, az ajtaja zárva, a falon lehetett belátni. A csarnokban hatalmas sárkányok, malacok, kontúrgyerekek a fán. Alulra raktam akkor a szövegeket, guggoljanak le, akik olvassák, alulról nézzék a tökbe zárt lányt, a kiélesített lándzsájú hódsereget.

ZSÚRSchloss kiállítás, schlosskiállítás, fotó: Frank Kleinbach

Azt képzelem, összeragasztózom ezzel a vastag fekete szalaggal az összes várost meg embert, ahová megyek, ahová beteszem a gépeimet. Oberwartban a függönyre ragasztózok, Ruszéban az ablakra, ott leesik a falról a gépszerkezet, kétoldalúan rakjuk fel Elisával az ablakba.

 

Most a fényes teremben egy rúdra felhúzott légy és egy kockaember, annak a tükörképe a sötétben. A beszéd után oda ülünk le olvasni, Andreas németül a sötétbe, én a fényesbe magyarul, a hátunk a falnak, szinkronban a két tükörember. Tamás nyit a világosban, lassan mennek át a vers alatt a többiek a sötétbe. Sokan jönnek a Schlossból, szerencsére pár angol tapétát is kiragasztóztam. Most hallom egyszerre két nyelven a gépeket. Egymás mellett van a magyar és a német oszlop, ugyanott végződik, egyszerre kell lapozni. Az ajtókeret mellé ragasztom ezt a két alakot, az egyik aljába egy köldökzsinórt, úgy kötöm össze a nőmmel. Nem veszem ki a szavakat, csak a dallamát hallom, a hang puha, az enyém kimértebb, a német jobban sziszeg, a magyar recsegősebb. Egyszerre hagyjuk abba.

Aztán a légyhez megyünk, Márió Thamira könyököl, Manuel keresztbe fonja a karját és úgy, Brigitta tánclépésben és megkönnyebbülten, Terivel és Noémivel bent túlestek épp egy gyors gépszerelésen, frissítés kész, kék ablak be, írógép fel. Sokáig maradunk, beszélgetünk az erkélyen, rálátni az egész városra. Hamar megy le a nap, hamar síkosodik a lépcső az oroszlánnál, kevés a busz, de nehezen engedem a ragasztott embereimet. Megérkeznek a zenészek is, Simon egy Weöres-verset mutat, ahol a testrészek gépszerűek, keverednek a nyálkák, a szövetek. Reggel hatkor indul a fiúk vonata vissza, egyig bírom. Reggel indulok a Sclossplatzra, megnézem, hogy kel fel a város, síkos még a lépcső, meg is csúszom, remélem, az estieknek még ragadt.

Ez már a másik nap és reggel, minden zárva még. A Starbucksban épp Edda szól, szárnyatlan gyilkos angyal (az én legyemet is Engel-nek nézik), várom-várom a fotókat, egy érkezik (a többiek is alszanak még), azon pont ott egy fél szárny az emberek mögött. Nincs máshol net, nem bírom az Eddát, ajándék érkezik, ezzel hagyom el a helyi angyalokat.
Link: https://www.youtube.com/watch?v=b0Wlx8OeFlo

 

 

 

 

Tóth Kinga

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.