hirdetés

< Bibinke és > a névjegyek - Készecske A Nagy Bibinből

2013. január 21. - Spanyolnátha

Az emberfia a harmincéves korában készült névjegykártyarajzot nagy eséllyel büszkén alkalmazza hatvanéves korában is. Lássuk az ősközösségi oldalon sorakozó névjegyek portréit például nőhölgyek esetében. - Ezen a héten a Spanyolnátha művészeti folyóirat írja a naplót a Literán. Az első bejegyzést olvashatják Vass Tibortól.

hirdetés

Valakinek a nevét, esetleg foglalkozását, lakáscímét, telefonszámát feltüntető kis nyomtatott kartonlap, így definiálja a névjegyet a MÉK. Magyar Értelmezzo /hernád/Kakadémia. Közlöm, hogy névjegykártyarajzot a mai napig nem láttam még, ráadásul hatvanat, egyberendezve, egy kiállításig. Iparművész* a Spanyolnátha művészeti folyóirat műhelyében, Teátrum Pincehely Galéria, Miskolc, szerkesztősrégi (sic!) fogadóórák minden hónap első hétfőjén 15-16 óra között.
Közlöm, hogy 2013 első hétfőinek mindegyikén érvényes név-jegyes boldog új esztendőt kívánni, tehát Tóth Árpáddal közjövök: „A zord jambusokat ma csípje kánya, / Ma én vagyok Szilveszter szobalánya, / S bejelentem, / Hogy most egy új vendég érkezett, / Valami víg monoplánszerkezet / Röpítette ide, / S két nagy koffer van a két kezibe, / Melyekben, mondja, jó kedvet és mámort / S más ilyen finom, kedves portékát hord. / S átnyújtotta a névjegyét, / Hogy hozzam be s mondjam meg a nevét, / Hogy ő a Boldogság és Társa–cég / Kiváló s megbízható utazója, / S a neve, mely mással össze nem tévesztendő, / A neve – Boldog Újesztendő!” Közlöm, hogy a névjegy a lélek tökre. Mutasd meg névjegyed, és megrontom, aki vagy. Ahány névjegy, annyi szók ás. Kapák ásnak, nagyharangok. Hm, még ennyi valósigaztalanságot. Öregember nem névember. Közlöm, hogy a névjegyet versirodalmunkban vélhetően Vajda János hozta szépen először, „Erdőn, mezőn bolyongtam össze-vissza, / Hogy meddig, azt se tom, csak azt, hogy / Lakomba érve »Gróf Kievszky Oszkár / Dzsidás alhadnagy« névjegyét találtam / Előszobám ajtaján, rá írva: »Sürgős ügy, fontos, becsületbeli, Holnap tiz órakor – legmélyebb tisztelettel.« Azt se tom, azér’ ez olyan esemeses, fészbukoscsetes, százjóvalahány éve is nagyon ott lehet. Meg hogy voltak becsületbeleik, ak. mond.: becsületbeliek.
Ha már a fészbuk, meg a névjegy: tartalommal a forma íme a lélek szívével megtöltve, ívekkel, szélekkel: a Spanyolnátha névjegye a fészbukon, keressed, szeressed.
A 90-es évek elején kapom az első olyan névjegyet, amely méreténél, külleménél fogva is kilóg a többi lóláb közül. Bosszant, hogy nem fér a Tanácsház téri papírboltban (neonnal a Piért, ó, de szép píár volt) vásárolt idétlen, műanyag rendezőbe. Bal felső sarkában a név magyar. Jobb alsó sarkában a cím francia. Kitöltetlen tere izgat, a magyarnagyság kihasználatlansága, ami persze a legmélyebben használja ki a magasságot. Hát csak úgy beleteszem, és folyton kiesik.
Jó pár éve dobom ki névjegykártya-gyűjteményemet, válogatás nélkül a több száz darabból álló kártyahalmot. Aktualitásukat és életüket vesztők, adatváltozók, a néven kívül szinte kivétel nélkül minden adat változik. Van, akinek a neve is, elvált, hozzáment. Van, akitől négy darab sorakozik. Idétlen áthúzások, javítások tömkelege, többeknek nem futja újra-gravírra, a régin javítják aktuálissá pl. telefonszámaikat, az ötjegyű miskolcit hatjegyűre, rá lehet írni kiegészítésül életük első mobilszámát, a 06 60-nal kezdődőt. Gazdájáról árulkodik, milyen vastag, a kartonjáról beszélek, esetleg műanyag bevonatáról, fóliájáról, cirádás széléről, olvashatatlan betűtípusairól.
Van például a büdös fickóé, minden évszakban rövid ujjú ingben és tökig érő nyakkendőben szelel be az irodába fénymásoló-festéket cserélni, negyedévente jön, akkor még negyedévente változnak az évszakok, velük együtt a márkaszervizek, én márkahű vagyok, ő pedig büdös és negyedévente új névjegykártyás, valahányszor hívnom kell festéket cserélni, mert új évszak jön, a büdössége jut eszembe a névjegykártyájáról, a névjegykártyák is büdösek, áthatóan azok, közel három évig bírja a fénymásoló, ki lehet számolni a névjegykártyáim belőle. Később egyazon óvodába hordjuk a gyereket, folyton rövid ujjú ingben és tökig érő nyakkendőben szelel, szerencsére más csoportba, kétszárnyú az épület, ő a másikba szélszárnyal, de a szagát azt folyton hurcolja a huzatszél, vagy talán inkább az emlékezetszál, nem is tudom. A minap meglátom a fickót, hadd ne mondjam, miben szélszárnyal, hadd ne, hogy a szélszaga. Szárnykinézete akár egy feslett tejfölös csirke, színtelen, szafttalan, gáz.
Tokaj, írótábor. Valahonnan ismerős, nevenemjuteszembe ember szólít meg, barátságos, tehát szerinte még nem tolt ki velem. A bevált módszert vetem be, a trükköt ugyanitt tanulom pár éve, érdeklődöm, hová költözött, ugye valahová biztosan, adja meg új címét, mégiscsak jó, ha tudom, hehe, átnyújtja aktuális kártyáját, hagyomány szerint legnagyobb a nóneve, biztonsággal és gyorsan búcsúzom tőle a keresztnevén, még hozzá is teszem, ha nő, hogy drága, vagy kedves, hozzáállástól függően.
Ezeken a kártyákon hagyomány szerint legnagyobb az arc, megfogadom, nem fogok párszor hatvannál többet egybegyűjteni, kezelni biztonsággal kábé ennyit tudok, az arc beivódik, beevődik, s ha jobb az arc-, mint a névmemóriám, az arcról majd eszembe juthat a név, hála a névjegyrajzolónak, éltesse hatvanát kilenc hosszú, öt magasságbeli. Vagy fordítva, ha fekvőt rajzol. Tanácsház terek papírboltjai segítsék rendszerezni soron következő hatvanjait, színek, évek, név- és széljegyek. Mondom, elmennék műtermébe, megnézni az anyagot, vaspormintát venni a dolgozóhelyből. Ne fáradj, beteszem egy dobozba, eljuttatom hozzád, mondja. Tíz darab TDK hatvanperces kazetta kisdoboza jut el hozzám kábé abból az időből, mikor elkezdtem félretenni a névjegykártyákat. A hatvan a percből is fontos, tessék az évek és a névjegyek számára gondolni, a hatvan sokkal inkább kétszer harminc, mint háromszor húsz, az érzékekre a TDK tízszer jobban hat. Van, hogy a TDK-t hamisítják TKD-nek, ránézésre az eredetit jegyzi az ember. Így leszünk a portrés névjegykártyával, elkezdik majd hamisítani ortprés névgyejtyárkánynak vagy porrést évgyenjártyaknak. Adios, Nikecell, Sámsong. Delila, desárga.
     Babits Mihály, Névjegyemre: „A név, mely áll e kis papíron, / kimondva szó, mely száll tova. / Lehellet és üres jel annak, / ki nem hallotta még soha! / S e rövid név, értelme tárva, / tudjátok mégis, mit jelent? / Egész világot, önkörében, / mely zártan, szuverén kereng.” Teljes ötpercem azzal telik, hogy kettő darab kétjegyű számot megpróbáljak a szuverén fejben hibátlanul összeszorozni. Szupervén fejben, vajban füröszteném a segítőt. Negyvenötöt a hatvannal, ez nem nehéz, ha nekiáll szupervén fejjel az ember, nem egész egy perc alatt végezhet, megkapja a szorzatot, oszt jónapot. A gond ott, hogy normálisan nem a fejjel állok neki, nem tudok fejből dolgokat, eltart nem egészen fél percig is, mire a szorzatra rájövök. Kézzel, lábbal számolok. Újakkal, ujjatlannal. Póteszközöket vetek be segítségül, üres jelek, gyufaszálak, fogvájárok sorakoznak, nincs gép a közelben, kénytelen vagyok a régi technikához folyamodni: gondolkodom. Ötször kilenc centiméteres rajzos névjegykártyák, rendben, fejben megvan a négyzetcentiméter. Hatvan darab, itt akadok meg. Vagyishogy nem számokkal írom le a műveletet. Játék a betűkkel. Na jó, tízzel megszorzom a negyvenötöt, aztán hattal, mert hatvanban annyiszor van meg a tíz, és összeadom. Egyszerű, mint az ágybarakás. Sose számoltam még ki, mennyi egy önálló kiállítás képfelülete, mert nem is számolhattam, itt számra pontosan tudni a méretet, a darabot, rendezés közben nem másulhat a szám, nem tesznek hozzá, nem vesznek el belőle, pontosan lehet tudni, mennyi az annyi: hatvanadik a születésnap, a koncepció a számban is rejlik. Mármint, hogy fejből kimondom a számon keresztül: hatvan.

Hatvanadik születésnapján én kaptam ajándékot Tőle, ő is ott névjegyül a hatvan között.

Vass Tibor

A névjegy azé, aki megszervezi. Értsd: szív-leli. A szó, ami elszenvedi, ott áll végérvényesen. Az arc nem biztos, hogy adat, vagy legalábbis biztos, hogy másféle, nem változik, jobb esetben a felismerhetetlenségig, egyhamar. Az emberfia a harmincéves korában készült névjegykártyarajzot nagy eséllyel büszkén alkalmazza hatvanéves korában is. Lássuk az ősközösségi oldalon sorakozó névjegyek portréit például nőhölgyek esetében. Intimus üzenetként Nagy Endrétől, a jegyesség, a házasság és névjegyek, végső soron közösségi oldalaink összeférhetőségéről: „Jegyeseknek valóságos fölszabadulás a házasság, amikor végre jogába léphet a mindennapos élet, ki-ki a maga elfoglaltsága után nézhet. Az egész napra szétteregetett szerelmi vallomások most már az éjszakai órákra sűrűsödnek össze (…) Így lesz akárhányszor az élet leghatalmasabb, világteremtő emóciójából egyszerű diplomáciai aktus, leadott névjegy, formaság.”
Senkis vagyok, senkiseim hordom, mondom magamnak vezetőleg. Kultúrpusztító, mondja a muzeológus, kidobni ilyen kornyomatot. Igaza lehet. Hát pedig mennyi mindent kidobtam még, sej. Kultúrpusztába sej, a kiáltott szavakat. Mondom neki, élménynek milyen megrázó, ahogy a színművésznő** süllyedőpárnás kellékszéken áll mellettem, (van ilyen mostantól:  vállamat karöltve) Kosztolányit szól. Írjam meg, azt mondja. Hát nem tudnám jól soha, mert ahogy a székugró, a székrugó, az imbolygás, úgy földbe a gyökérzés, a gyök érzéséről nem is beszélve. Mert ahogy négyzeteim, négyzetcentimétereim. Vállvetve, kapaszkodásaiban érzem őt a színes tintákkal együtt, lehet sejteni előre, ilyen rendítőn (van ilyen mostantól: tántöbbé) nem fogok egyetlen hölggyel sem Kosztolányit, olyan rendítőleg remeg át karján belém az a rendítő élet, hogy hm, még ilyet, hogy tud ilyet, vállon fog, a perc elvezet. Mert ahogy ott fogom majd írni, ahol a senkis ellát: én fogódzom belé, ő tart karjával, Kosztolányi névjegykártya-rajzával.

*Litwin József 1953-ban született Miskolcon. A gépipari technikumot elvégezve a Diósgyőri Gépgyárban dolgozott először lakatosként, majd szerszámszerkesztőként. 1983-ban a Pirity Attila építész által vezetett alkotócsoport iparművész tagja volt. Elnyerték az országos pályázat első díját. Ennek témája a miskolci sétálóutca volt. E rangos szereplésnek köszönhetően valósulhatott meg tervei alapján 1985 táján a Centrum Áruház körüli miskolci utcabútor-család. Később, a kiépülő bankhálózatok miskolci egységeihez alkotott iparművészeti értékű tárgyakat (feliratot, zászlótartót, cégért, lámpát, kaput, kerítést, lépcsőkorlátot stb.) 1988 táján társadalmi munkában megtervezte az Erzsébet tér és a Városház tér korhű kandelábereit, egy később kialakuló régies formavilágú utcabútor-család előhírnökeként. A Centrum Áruház előtti utcabútor-család formai jegyeihez kapcsolódóan két hídkorlátot is tervezett a Royal közben és a volt Bodnár közben. 2003-tól Miskolc felkérésére a belvárost megújító alkotócsoport iparművész tagja volt. Ennek eredménye látható a Villanyrendőrnél: hat db Miskolc típusú nagykandeláber, konzolos óra, a Szinva terasznál: csókváltó ülőpad, támlás ülőpad, szék, asztal, hulladékgyűjtő és hirdetőtábla. A Miskolci Nemzeti Színháznál a Déryné utcai homlokzatra konzolos lámpákat, a Széchenyi utcai főhomlokzat elé pedig virágtartóval kombinált kandelábereket alkotott. Javaslatot dolgozott ki a köztéri iparművészet egyenjogúságának helyreállítása érdekében azzal a céllal, hogy a köztéri iparművészet Miskolcon alkotó művészetként legyen elismerve és felhasználva, több alkotással gazdagítva a város köztereit.

**Péva Ibolya Déryné-díjas színművész Nyírbátorban született, 1941-ben. Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végzett. 1961-től a Honvéd Művészegyüttes tagja volt, 1966-ban került a Miskolci Nemzeti Színházhoz, melynek – egy évad kecskeméti szereplés kivételével – azóta is tagja. A társulat egyik legsokoldalúbb művésze, stílusérzékenységét minden műfajban megmutathatta a klasszikus drámák nőalakjaitól, vígjátékok sokszínű karakterszerepein át modern alkotások groteszk figuráiig. Rendkívül erőteljes, intenzív színpadi jelenlét jellemzi: alakításaiból árad a játékkedv, a színpad szeretete. Több filmben és tévéjátékban is szerepelt. A művésznőt a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagjává választotta. 2008-ban a Gobbi Hilda által alapított Aase-díjjal jutalmazták.

Vass Tibor

Spanyolnátha

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.