hirdetés

Black-man time

2012. március 9. - Turóczi Ildikó

„Ahhoz, hogy megtapasztaljam azt a szegénységet, és nincstelenséget, amiben négy gyermekből egy meghal, be kellene költöznöm pár napra az egyik viskóba. Nem tudom megtenni” avagy Black-man time. - Turóczi Ildikó Szabadnaplója.

hirdetés

Reggel zuhogó esőre ébredek. Egész éjjel szakadt, mintha dézsából öntötték volna, mondja Patience. Polycarp újabb hírrel jön: a rendelőnk épülete összeomlott, keresnie kell másikat. Ő elmegy új helyet keresni, engem vár a hagyományos orvos. Útközben benézek a szomszédba, az alig néhány hónapos baba köhög, és hasmenése van. A szobában tömény füst, sötétség, a tűzhelyen bambuszrúd szenesedik, a vályogpadlón szanaszét piszkos, olajtól ragadó edények. Az anyuka lassan mozdul, hozza a csecsemőt, aki nehezen veszi a levegőt, görcsösen köhög. Hoztam magammal gyógyszert, hagyok is előle, és tanácsolom, hogy mihelyt eláll az eső a gyermekeket vigye ki, addig is szellőztesse ki a házat. Bólogat, a síró csecsemőt visszaviszi a sarokban levő bambuszpadra, leteszi.

A hagyományos orvos a black-man time szerint érkezik, órás késéssel. A vegyesboltját kellett ellátnia áruval, mondja mosolyogva.

A rendelője egy alig hat négyzetméteres kiskunyhóban. A kunyhóban irdatlan kosz. A sarokban, egy többfelé elágazó farúdra aggatva lógnak a kegyeleti tárgyak: állati bőrből készült szatyrok, csontok, madárszárnyak. Előtte irdatlan összevisszaságban tégelyek, furcsa állagú kenőcsöket tartalmazó dobozok, üvegcsék, denevérszárny, valamilyen állat szarva és bőre, babafej, üres vödör, tyúkláb, és barna port tartalmazó calabash. Kifizetem az 500 frankot. A kolléga kevés pálmabort loccsant a földre, ez áldozat a segítő szellemnek. Azt tudnom kell, mondja, hogy ő csak közvetít, itt semmi nem történik csak a szellem akarata szerint. Ő diktálja a kérdéseket is, amiket fel fog tenni nekem, és ő mondja meg majd azt is, hogy van-e valami bajom vagy nincs. A gyógyítás is így történik: a szellem mondja meg, hogy milyen amulett, por, vagy beavatkozás védi meg a beteget az őt megszálló kórtól, azaz a testét birtokoló rossz szellemtől.  

Traditional doctor


Egy lófarkat vesz elő, ez, ha megmozdul, a szellem érkezését jelzi. A fiatalember int (a hagyományos orvosok szinte mind fiatalok, harminc év körüliek), hogy itt van a szellem, és szólni kíván hozzám. Hallgatom. A hagyományos orvos közvetít:

- Ne féljen! Nem fogom bántani!

- Nem félek.

- Fáj a lába?

- Nem fáj a lábam.

- Van valaki a családjában, akinek fáj a lába?

- Igen, van.

- Olyan is van, aki nem tud aludni, és állandóan siránkozik.

- Ilyen is van.

- Félt Kamerunba jönni?

- Igen, kicsit féltem.

- Ne féljen, nem fog semmi baja esni.

- Nem félek.

- Elmegy innen, és majd vissza fog jönni.

- Igen?

- Szeret itt lenni.

- Inkább kíváncsi vagyok.

- Van valami kérdése?

- Nincs.

A kunyhóba sorban benéznek a családtagok, kérdeznek ezt-azt, a doki válaszol, néha kiáll az ajtóba, és onnan ad értékes utasításokat. Transzállapotnak nyoma sincs. Két kagylót tart a kezében, a válaszom után ezeket összekoccantja, a földre gurítja, majd a szellem üzeneteit a földre kiloccsantott pálmaborból olvassa ki.

A vizsgálat véget ér, egészséges vagyok. Indulunk vissza, ő a vegyesboltba, én pedig megkeresni Polycarpot. Útközben megkérdem, hogy kitől tanulta a tudományát. Ezt nem kell tanulnia, magyarázza, ő ezzel a tudással született, a szellemek kiválasztottjaként.

Amíg Polycarp jön, addig lesétálunk az összeomlott rendelőnkhöz. A látvány szomorú. Az épület fele kiázott, ez a fal hiányzik. Bent bokáig érő sáros agyag. Az épület előtt matracok (most épp süt a Nap), a matracon vizes ruhák, cipők, tankönyvek, füzetek. Néhány ember álldogál, arra kíváncsiak, hogy mit fogunk most tenni. Megegyezünk abban, hogy az új helyről pontos információkat fogunk hagyni a királynál, és bemondatjuk az összes templomban. 

Összeomlott rendelőnk


Ma piacnap van, ott fogunk vásárolni, a piac a központ mellett van. Esuban egy naptári hét hét napból is áll, és nyolcból is. Megtartják a keresztény vasárnapot, amikor templomba mennek, pihennek, nem dolgoznak. A hagyomány szerinti nyolc napos hetet is tartják, azaz nyolcnaponkénti vásárnapot. Ezen a vásárnapon sem dolgoznak, ez is ünnepnapnak számít. A piac valóban tele van, ilyenkor itt nyüzsögnek a környék árusai. Van itt minden, amire csak szükség lehet. Mi vásárolunk egy nagy műanyag vödröt a tisztálkodáshoz és mosáshoz, szappant, néhány apróságot. Kézműves munka nincs, a fonott kosárnál egyebet nem készítenek itt. Polycarp is előkerül, a királyságnak sajnos nincs több üres épülete, számol be, sürgősen bérelnünk kell egy másikat. Én a költségek miatt aggódom, de nincs más alternatíva. Ma péntek van, hétfőn már dolgoznunk kell.

Hogy mégse teljék fölöslegesen a napunk, megkezdjük az Albendazol-programot.(Az Albendazol gilisztahajtó gyógyszer, Polycarp szervezete kapta egy segélyszervezettől). Megvárjuk, amíg az eső ismét eláll, és elindulunk. Az udvarok között keskeny ösvények, szinte átmenet nélkül visznek át az egyikből a másikba. Amíg az eső csurog, addig mindenki behúzódik a házba, mihelyst eláll, rohannak ki a szabadba. A kunyhók beltere mindenhol egyforma, középen, mint öröktűz, a háromköves, füstölgő tűzhely, fölötte mennyezetről lelógó bambuszpolc. A kunyhókban nincs villany, esténként csak a pislákoló tűz fénye világít. Elemlámpa, petróleumlámpa van, ezeket csak akkor használják, ha feltétlenül szükséges.

Polycarp édesapja udvarához érünk. Az apja már nem él, a háza előtt temették el, a sírhelyen nincs kereszt, ő nem volt keresztény. Az ősei hite szerint élt, az ősök szellemének áldozott, és így is halt meg. A több mint száz éves nagymama sem hajlandó megkeresztelkedni. Az apjának kilenc felesége volt, Polycarp biológiai anyja volt a nyolcadik. Huszonegy gyermeket nemzett. A helyi szokás szerint a feleség átörökölhető az elhunyt, idősebb férfitestvértől, így Polycarp biológiai anyja is a fiatalabb fiútestvér felesége lett. Ilyen esetben a feleségért nem jár fizetség.

Nagymama


Tovább járjuk a falut, Albendazolt adunk minden, rágni tudó, még óvodába nem járó gyermeknek. Lassan alkonyodik, az emberek behúzódnak a sötét kis házakba. A tűz köré ülnek a földre, zöldségfőzeléket mártanak fufuval, az edényt kiöblítik hideg vízzel. A tisztább családok mosószappant is használnak a mosogatáshoz. A gyermekek éhesek, csendben, szótlanul esznek. Néha felnéznek, majd tovább étkeznek.

Amire hazaérünk már sötét van. Otthon is fufu vár zöldségfőzelékkel. Ezt most nem tudom megenni, avokádót eszem kenyérrel, kicsit megsózom, és ez most éppen elég.

Turóczi Ildikó

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.