Búcsú-utazás
2006. október 15. - Balla Zsófia
Tegnap megint megszöktem az életemből. Nézem a kigyúlt ablakokat, a lámpák fényfüzérét a Balaton túlsó partján. Itt álldogálunk Hegymagas fölött, egy Szentgyörgy-hegyi szőlőskertben. Kóstolgatjuk a rozsdás bogyókat, a törött mandulát és házigazdánk fénylő, 2005-ös, aranymedáliás, dióbukés olaszrizlingjét, és 2004-es rizlingszilvániját.
- 2006. október 15.
Több dolgok vannak földön és egen, mintsem bölcselmem álmodni képes. Leruccantunk Győrbe, a Könyvszalonba. Néhány óra alatt megjártuk: felkelés, sürgetés, utazás, vásár, hideg sátor, mikrofon a kézbe, bemutatjuk a Walser-könyvet, néhány Kalligram-plakát, a Vasilescu- és a Radnai-gyűjtemény prospektusait markoljuk fel, röpke szavak, kellemes ebéd a belga sörözőben, visszaút. Korunk felgyorsult, s ha magához szoktatott is az idő stílusa, számomra mégis furcsa marad a helyek összetömörödése, ez a sűrűség. Ahogy barátném, Annácska mondogatta: az élet megszokhatatlan. Minden látvány helyet kér tér-és időérzékelésemben, minden út és távolság, az útmenti bokrokon és fákon a színek, minden város. Ki akar rugózni az emlékezetben. Fel akarja venni az emberileg követhető mértéket, el akarja foglalni a mértékét megillető helyet. Azután, ha újabb élmények súlya préseli a feltekert, átugrott időket és távolságokat, akkor ez a délelőtt valamiféle belső hasítékba, szívzsebbe, szakadékba hull és összecsap felette a jelenidő.
Valóban egy nagyobb, erősebb tér foglalta el a délelőtti benyomások helyét. Ez az M2-őn sugárzott műsor Borostyán-sorozatom egyik darabjának 25 percre zsugorított változata. A Költő Színházának vendége ezúttal Székely Magda volt. Őt viszonylag kevesen ismerik. De akik tudják, ki ez az – amúgy Kossuth-díjas – szerző, azok talán osztoznak velem abban, hogy a kortárs magyar költészet egyik legjobb költőjét tisztelhetjük benne. Mindennek van oka, a kevéssé ismertségnek is.
Székely Magda életműve egyetlen kötet vers és egy kis önéletrajzi beszélgető-könyvecske. Évtizedekig műfordítóként és szerkesztőként dolgozott az Európa Kiadóban. Az 1936-ban született költő életét meghatározta a háború élménye: a nyolc éves kislány mellől – könyörgése ellenére – a nyilasok elhurcolták az édesanyját. Ez a tapasztalat alakítja életét, erkölcsét, istenhitét, világlátását. Ő maga egy komor apácazárdában vészelte át a háború utolsó szakaszát. Első kötete, a Kőtábla 1962-ben jelent meg. A könyvet olyan költő és esszéíró méltatta rendkívül elismerően, mint Nemes Nagy Ágnes. Az Újhold köre és NNÁ barátsága formálta Székely Magda írói pályáját. A Stúdió K-Színházban rögzített és tegnap közvetített beszélgetésben elhangzik, miképpen fedezte fel a világba vetett bizalom lehetőségét, miképp talált „egy új Magyarországra” ebben a körben. Székely Magda sötét hajára, a magasba emelt arcot keretező világos sál színére emlékszem, ahogy többször ismétli: „nem egy nyolcéves kislány voltam, hanem egy nyolcéves zsidó” – és hogy miképpen próbált a rendőr a gyerek könyörgésére félrenézni. Ő hagyta volna futni az anyát, a nyilas suhanc azonban belökte az asszonyt a menetoszlopba. Székely Magda a háború után sokáig azt hitte: ha ő nem teszi szóvá a közelmúlt tragédiáit, akkor az emberek nem szerezhetnek tudomást a történelemről. Csak ha ő elmondja. Ha megírja. Ha jól írja meg. Így lett költő. Hangja, verseinek terjedelme, eszközeinek puritánsága és biblikus képi világa Pilinszkyre emlékeztet. A klasszikus költészet eszköztárával tudta elmondani azt, ami egész életére szorongással töltötte el. „Hitelesnek maradni az absztrakt képben: szokatlan mutatvány ez nálunk. /…/ Székely Magdának szinte nincs is mása, csak a hitelessége. Valahogy igaz, amit mond. /…/ Az igaz itt azt a konok erőfeszítést jelzi, ahogyan a költő fedésbe hozza a gondolatot a szóval, a tagolatlan közérzetet a tagolt kifejezéssel. /…/ Irodalomban hitelesen emelni fel egy gyufaskatulyát, az is nagy dolog. De ő nem a gyufaskatulyák költője” – írja Nemes Nagy Ágnes Jegyzetek a rejtőzésről című esszéjében Székely Magda Ítélet című válogatott verseskötetéről. Székely Magda rejtőzködő költő, valóban. Amíg Pilinszky a tettesek, a bűntudat és a világbotrány felől, ő az áldozatok felől, az igazság és a bűnösök megnevezésével hoz létre nagy költészetet.
Mit ér, milyen formában és kivel szemben történjen meg a megbocsátás – kérdeztem a költőt. NNÁ-nél találom meg a választ. Székely Magda a ráméretett megpróbáltatást, „korunk sebét” hordja lírája mélyén. Egyfajta „keresztényi jellegű” költészetet hoz létre, miközben verseit ítélet és irgalom váltóáramába kapcsolja. Egyszerre küzd a gyógyulásért és a gyógyulás ellen.
„Mikor a jóra semmi jel,
jel nélkül is indulni kell
az egyre sürgetőbb sötétben,
amíg kigyúlva, mint az ablak,
magam világítok magamnak.” (Albigens)
A költészet is gyors helyváltoztatás, de annak a sebességét értelmünkkel követni tudjuk.
Azokat a gyors utakat, amelyeken testünkkel is végigmegyünk, nehezebben követjük, mint értelmünk ide-oda cikázását.
Tegnap megint megszöktem az életemből. Nézem a kigyúlt ablakokat, a lámpák fényfüzérét a Balaton túlsó partján. Itt álldogálunk Hegymagas fölött, egy Szentgyörgy-hegyi szőlőskertben. Kóstolgatjuk a rozsdás bogyókat, a törött mandulát és házigazdánk fénylő, 2005-ös, aranymedáliás, dióbukés olaszrizlingjét, és 2004-es rizlingszilvániját. Hallgat a csöpp levelibéka a dézsa pereme alatt, lassan emelkedik az est köde. Mi a benti cserépkályha elé telepedünk, és bámuljuk a lángokat: mintha most teremtené valaki a földet és a tüzet. A borkészítés tudománya és művészete az istenbizonyítékok egyike: nem hinném, hogy a majomember minden tanítás nélkül rájött volna arra, mi mindent kell a szőlőszemekkel cselekednie ahhoz, hogy megmámorosodjék.
Nagy költészet és a világ sokféle természete – ez életem legnagyobb gyönyörűsége. Illik manapság erről beszélni?
A napló legyen szégyentelen – üzeni az olvasó.
Hozzászólás