hirdetés

BUD-PAN-08-05-07

2008. május 7. - Gerlóczy Ferenc

Vera, a muszlim feltétlen odaadással viszonyul a férfihoz, Nagyezsda, a zsidó mindig csak várja, várja az igazit, (a fehér lovon sült galambként érkező férfit), mint a zsidók a Messiást, aki azonban nem jön el (és éppen attól messiás, hogy nem jön el.) Ljuba, vagyis a kereszténység azt mondja: lám csak, mégis megjött: ő az igazi: Béla (Józsi, Kálmán, stb).
hirdetés

A „BUD-PAN-08-05-07” cím azt jelenti, hogy a következő sorokat Budapesten, a Pannónia utcában, 2008. ötödik hónap hetedikén írom, illetve már nem is hetedikén, hiszen már elmúlt éjfél… Az ilyen, éjfélen átívelő esetekben, bő negyedszázada így jelölök: BUD-PAN-08-05-07/08. Kelteztem én már (túlnyomórészt analóg) naplójegyzeteket úgy, hogy BUD-KIG, BUD-VÁC, BUD-VÉR, BUD-VÁR, BUD-RÓB, BUD-BRÓ, BUD-KAT, BUD-KIS, BUD-BER, BUD-SER, BUD-GAR, és így tovább. És ezek csak budapesti címek, s nem is mind. (Gyakran írtam naplójegyzeteket Tardon, TAR-RÁK, és Bélatelepen, BÉL-BAR kezdettel, s amikor 11, illetve 10 éve a Jimnél megfordultam New Yorkban, viccesen így kezdtem a bejegyzéseket: NYC-HVG – ahol a HVG nem a Heti Világgazdaságot, hanem egy Hudson View Gardens nevű lakóparkféleséget jelent a Manhattan északi csücskén található erdő közelében.  
Ha már PAN, elmondom, amúgy naplósan: tegnap, vagyis szerdán be kellett mennem a Zsiga iskolájába, mert az egyik órán, éppen az osztályfőnök óráján, megcsörrent a mobiltelefonja, ezért Erika néni elvette – és a szabályzat szerint ilyenkor a telefont csak a szülőknek adják vissza. Mondanom sem kell, hogy bár én életemben egyszer sem szültem, én voltam az a szülő, aki bementem a telefonért az iskolába (s ha már ott voltam, türelmesen végighallgattam, hogy Zsiga mely strófákat nem tud még mindig a Toldiból).
 
Felpattantam hát a bicajomra, amelyre igen-igen büszke vagyok, kb. egy hónapja vettem tízezerért a Wallenberg utcai biciklisnél, aki azt mondja, előttem a Pető Iváné volt. No, legalább marad egy szép emlékem az SZDSZ után. Sebváltó nincsen rajta, hagyományos,  kontrás, szép, klasszikus, egyszerű, nagyszerű. Sötétkék. Pannónia Classic a neve, s hozzáteszem, hogy a Pannónia utcában lakom, és az iskola is a Pannónia utcában van. De csak visszafelé jöttem a Pannónián, odafelé, az utcák egyirányúsága miatt a József Attila születésnapján rendezett tüntetés óta immár Gerhard Schröder által is ismert Hollán Ernő utcán tekertem, miközben eléggé el nem ítélhető módon, bár, ahogy visszaemlékszem, nem balesetveszélyesen, hanem nagyon is óvatosan, vagyis biztonságosan – mobilon beszélgettem. Így volt stílszerű – hiszen a bringámmal mentem be a Zsigu mobiljáért az iskolába. (Zsiga egyébként, aki rengeteget nőtt ez óta a felvétel óta, s akit a Civil Rádióban is meg lehetett hallgatni tegnapelőtt –és online azóta is, a félórás műsorblokk közepén kb. tizenöt perc; a szpíker Áprily Lajos erdélyi őseire való utalását a magam részéről jónak láttam elengedni a fülem mellett :)) Maga a művész egyébként ma este fél hétkor a Falk Miksa utca Kossuth tér felőli végén az utcán zongorázik.
 
Erika néninek ezúton üzenem, hogy a Toldival azért foglalkoztunk tegnap, s a Zsigunak határozottan tetszik a Toldi – a nyelve, a ritmusa, az egész. Csak még nem tudja kívülről. No, ez volt a büszke szülő, s most ismét naplóíróvá vedlem vissza. Azazhogy… Éppen arról van szó (de vajon akarok beszélni róla?), hogy naplóíráskor minden naplóírás, nincs mellébeszéd, ami beszéd, ami mondat, az naplójegyzetté lesz.
 
Nem tudom, hogy a Nyájas Böngészt ez mennyire villanyozza fel, de beszámolok neki arról is, hogy a Zsiguli fellépése előtt jön szállásadónőm a lakbérért, minden hónapban feljön, készpénzben fizetek neki, s előtte egy kicsit muszáj összekapnom a lakást, mert, igen, ó, figyelmedre érdemtelen soraimnak Nyájas Böngésze, ha jól következtetsz, már ki is találtad: ha alvásra sem jut idő, hogyan jutna porszívózásra? Ez abszurdum! 
[ez itt az alvás helye]
 
És most már bátran csütörtököt mondhatok. 
A fenti két sor nem az eredeti helyén van, lejjebb csúszott, de jól néz ki itt, meghagyom. Költői szabadság van, Aranynak is meg volt engedve, hogy azt írja, még nézni is tereh, s a Toldiban kukoricát hántanak, pedig a cselekmény idején Amerika még fel sem volt fedezve.
 
Amit én most alkotok, lehet, hogy visszaélés a szabadsággal, úzus helyett abúzus – de vajon kivel nem fordult még ilyesmi elő, ráadásul akkora rohanásban, amilyenben én most vagyok, e sorokat, böngikém, fél óra múlva elvben már olvashatni is fogod. Vagyis ezek a sorok itten a gyorsasági automatikus írás műfajába tartoznak, ami nem műfaj, és ezért nem is tartozás.  
Különben is annyi minden kavarog a fejemben, nem, lehetetlen, hogy most sorra vegyek mindent: a vallási rovatot, ami még nincs, a romániai utazást, ami bizonytalan, de valószínű, az egyes vallások szerelemhez való viszonyát, a buddhista szexfelfogást, a zsidó, a keresztény és a muszlim szerelemfelfogást, amelyet a három nővér, Hit, Remény és Szeretet, vagyis a házassága révén iszlamizált Vera Avramovna, a zsidónak megmaradt Nagyezsda Avramovna, és az egy keresztény közösségbe megtért Ljuba Avramovna képviselnek például. Vera, a muszlim feltétlen odaadással viszonyul a férfihoz, Nagyezsda, a zsidó mindig csak várja, várja az igazit, (a fehér lovon sült galambként érkező férfit), mint a zsidók a Messiást, aki azonban nem jön el (és éppen attól messiás, hogy nem jön el.) Ljuba, vagyis a kereszténység azt mondja: lám csak, mégis megjött: ő az igazi: Béla (Józsi, Kálmán, stb).  
De nincsen időm felsorolni mindent, amiről nem írok. Különben is determinatio est negatio: mindaz, amit ebben a naplójegyzetemben nem írtam meg, mindazt megírhattam volna, s mindaz az, amit nem írtam meg.  
Öcsém szavaival zárom csütörtökön a szerdai netnaplómat: múlt idejű feltételes mondattal ne kezdjünk mondatot. 
Folyt. köv. holnap

Gerlóczy Ferenc

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.