hirdetés

City Light ...,

2017. december 26. - Lábass Endre

Ha versnek is tűnnek néha, eredendően nem azok szegények, viszont sokszor rosszkedvemben is boldogan írt naplójegyzetek. Úgy gondoltam, belőlük mutatok karácsonyra párat kisebb kupacokba csoportosítva, tán, ahogy születtek. – Karácsony hetén Lábass Endre írja a naplót a Literán. Íme, a harmadik bejegyzés.

hirdetés

 

család
Ha például
párszor hirtelen
magára hagyunk
egy kiskutyát
az ismeretlen utcán
és gyorsan észrevétlenül
egy kapuba suhanunk...
annyira megrémül szegény
hogy attól fogva egyik szemét
örökké rajtunk tartja
nem lépünk-e le megint
és soha többé nem szükséges
a nyakára szeges övet csatolni
magától követ
(Napház, 2012)

rongyos ruha
– A rongyos ruha nem szégyen fiam –
mondta apám
Mondott ilyesmiket
némelyik mondatát megjegyeztem
Már eltelt sok évtized
a halála után
És meglepődve értem meg
hogy még mindig tanulok tőle
Ugyanis nem azt mondta
hogy ne nézzük le a rongyosokat
hanem azt hogy
a rongyos ruha nem szégyen fiam
Vagyis nem voltunk
a ruhán kívül
(Napház, 2012. június 3.)
Amunka szent
– stipi-stopi! –
mondja mosolyogva búsan –
és kezébe veszi a százezredik
lyukas zoknit
a munkanélküli pali
vékony felesége
Amun
(Napház, 2012. október 9.)
műterem
a Köztérre kitették az új padokat
mindegyiket a napnak háttal
észak felé a műtermek tekintenek
valóban minden hajléktalan műremek
isten alkotása
(2012. november 30.)
fény
A képet meglátogatja
a festő teremtője
(Napház, 2012. december 3.)

kéknyakeszos
Éppen becsöngetek magamhoz
hogy bejussak az életembe
mondjuk jobb híján haza
és akkor a szemem sarkából
meglátom a palit vékony magas
kéköltönyös tényleg vékony szakállas
olyan citylightbookosan szakállas
elegánsan tartja szájához a cigit
kicsit kimagaslik a teveszőrkabátos
öreg cigányok közül vasárnap van
a vén zenészek mindegy ünneplőben,
itt is a tavasz
én meg ahogy közelebb kerül
ahogy nyomogatom a számokat a kódjaimat
egyre inkább meglátom a kéket –
a pali szeme és nyakkendője egyforma
búzavirágkéknek mondott kék
már majdnem mellettem van
kicsit ferdén mögöttem és akkor megszólalok –
még emlékszem a pillanatokig tartó megfontolásra –
már megint valakihez szólok – az ember erre sokszor ráfarag –
már az aki a másikhoz szól az utcán
aki ismeretleneknek – mint a falu bolondja szép jó napot kíván
– Magának milyen szépen illik a szeme színéhez a halványkék nyakkendője...
– Igen – a vadidegen mosolyog és cigitől szabad másik kezének egy elegánsnak mondható mozdulatával – grandezzával – végigint magán – mintegy meglegyinti megsimogatja a sorsát mint aki tudja hogy szép kék a szeme
de már el is felejtette kiesett talán csak tudta...
– Igen – mondja és még mindig tart ez a lassított felvételű maga teste feletti legyintés...
– Igen… kék a szemem
(Napház, 2013. április 14.)
pillanatünnepek
Néha látszani kezdenek az emberek
szembejönnek de nem tűnnek el hirtelen
nem állnak meg mellettünk
nem is miattunk lassítanak
van elég hely nem kell kikerülniük
eltűnhetnének észrevétlenül
több karnyújtásnyi távolságra tőlünk
– megálló lehet valahol a közelben –
gondolom hirtelen
nem látom lehet hogy a kanyar után
de mindenképpen egy isteni
láthatatlan megálló van a közelben
ott jelennek meg ennyire láthatóan megnézhetően
jó lenne több megállót építeni
(Napház, 2014. április 15.)

Nagy Titok
„Ebben áll a Nagy Titok!” – mondják
de egy igazi nagy titok szerintem
guggol és igyekszik
láthatatlan lenni
kicsinek tűnni összegömbölyödni
Tehát gondolom én
az igazi nagy titok
Kicsi
(Napház, 2013. április 23.)
Lábass Endre

Lábass Endre

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.