hirdetés

Csak egy filmtettes hétfő

2015. március 23. - Filmtett folyóirat

Idefent, a tornácon álmosan gubbasztottak a galambok, beléjük fagyott a szerelem. Bent legalább meleg fogadott, és végre nem csilingelnek a bögrék a szomszéd utcában múlt héten munkára fogott úthenger dallamára. – A héten a Filmtett folyóirat írja a naplót a Literán. Elsőként Buzogány Klára hétfői bejegyzését olvashatják.

hirdetés

Reggel itt csattogott még Kolozsváron valami túlzott önbizalmú, eltévedt novemberi hideg. A szerkesztőség alatt, az öreg bérház belső udvarán, egy kupac ódon deszka várt – valószínűleg a moziból pakolták ki a hétvégén. Idefent, a tornácon álmosan gubbasztottak a galambok, beléjük fagyott a szerelem. Bent legalább meleg fogadott, és végre nem csilingelnek a bögrék a szomszéd utcában múlt héten munkára fogott úthenger dallamára. Nemsokára érkeznek a többiek is: hétfő délelőttönként mindig „gyűlünk”.

Nem vagyunk sokan: mindössze négyen találkozunk rendszeresen. Átnézzük a havi laptervet, ötletelünk a következő hetekre, mérgelődünk egy pályáztató lehetetlen követelésein, a szerzőn, aki megint késik a cikkével, pedig startból egy héttel határidő utánra időzítettük a megjelenését. Haragszunk az interjúalanyra, aki december óta húzza az időt, és némi sajtóetikai vitát tartunk a szöveg megjelenésével kapcsolatban. Hogy lehetne legokosabban lebontani egy nagy témát, hogyan közelítsünk korrekt módon egy másikhoz? És vajon ki lenne a legmegfelelőbb szerző a harmadikra? Törlünk egy automata, kék pirulás kommentet az egyik cikk alól, derülünk az újabb Alkonyat-hozzászóláson („Csékob, szeretlek!”), csodálkozunk, hogy megint a James Bond-összest  keresték a legtöbben a hétvégén, és valaki ismét szeretné a Filmtetten megnézni a Mély torok című opuszt (a következő ráncfelvarráskor mindenképpen kiírjuk, hogy NEM VAGYUNK videomegosztó honlap).

Négyen négyfélék vagyunk, különböző háttérrel, de közös rajongással a Film iránt. Ezért raktuk teli a szerkesztőséget némafilm-plakátokkal, s ezért volt közös újévi fogadalmunk az, hogy minden héten legalább egyszer, gyűlés után együtt mozizunk. Nem mindig sikerül jó filmet választani – nem mindig van, miből. Sikerült már kiszúrnunk a legújabb Johnny Depp-mélyrepülést, de ma biztosra megyünk: az Aferim! van terítéken, az itthon igen népszerű ifjú titán, Radu Jude Ezüst Medve díjas és rekorddöntögető filmje.

Bár mifelénk az ember gyermeke kölyökkora óta edzi romántudását – hisz el kell tudni hajtani a hintától aktuális bitorlóit, mindegy, hogy milyen nyelven felesel vissza –  egy magyar számára már önmagukban is kihívást jelentenek a remekül megírt, ízes, archaikus párbeszédek. Tehetséges színészek alakítják a jól kitalált figurákat, akik kétszáz évvel ezelőtti nyelven beszélve közvetítik a mély drámát. A film rálátást nyújt a Havasalfölön élő sokféle nemzetiség életére és a hozzájuk kapcsolódó előítéletekre. A hosszan kitartott, hatalmas totálokon, gyönyörűen világított és fényképezett képeken első pillanattól látszik, hogy filmre forogtak, és tudatosul bennem: íme, még egy olyan film, amit vétek nem szélesvásznon nézni, hiszen a kis képernyő megölné.

Néhány rohanós kör még a városban, most pedig, hazafelé, a buszon azon gondolkodom, hogy szegény Janovics forogna a sírjában, de otthon, az egykori „mozifalván”, pihenésképpen tévésorozatot fogok nézni. Ki is teszem a pontot mára. Better Call Saul!

Buzogány Klára

 

Filmtett folyóirat

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.