hirdetés

Csomag

2017. december 21. - Székelyföld

S hogy ismét az irodalmi életből hozzam a példákat, az elmúlt évben a kolozsvári román irodalmi körnek voltak magyar, a magyarnak román meghívottai, fiatal erdélyi magyar költők antológiája jelent meg románul, s a Nepotu’ lui Thoreau idén először nemcsak román, hanem magyar fiatalokat is díjazott. – A héten a Székelyföld írja a netnaplót, most Borcsa Imola bejegyzését olvashatják.

hirdetés

Lényeg, hogy jóllakjon az ember, de azért mégsem mindegy, hogy saját maga készíti el a túrós puliszkát, vagy svédasztalról válogatja ki az ínyére való falatokat. Valahogy így van ez az irodalommal, pontosabban az irodalmi élettel is. Az utóbbi két hétben Kolozsváron számtalan program volt terítéken: nemzetközi irodalmi fesztivál (Kolozsvári Kikötő 3.0), magyar és román irodalmi kör (Bretter és Nepotu’ lui Thoreau) és könyvbemutatók egész sora. Ugyanebben az időszakban, a szülővárosomban, Kézdivásárhelyen, irodalmi rendezvény egy sem volt, s ezzel nem oda akarok kilyukadni, hogy kisvárosban soha nem történik semmi, de ha ott él az író, költő, óhatatlanul arra kényszerül, hogy feladja kellemes, punnyadt fogyasztói létét, s aktívan részt vegyen a „konyhai” munkában is.

Sokat foglalkoztat ez a gondolat mostanság, mert habár ezeket a sorokat még Kolozsváron írom, néhány napon belül hazaköltözöm, s így számomra is esedékes lesz az attitűdváltás. Nyilván azzal pezsdíteném fel az otthoni irodalmi életet, ami számomra a legkézenfekvőbb, fiatal írók meghívásával, s ehhez úgy tűnik, a széljárás is kedvező, az utóbbi időben a FISZ részéről határozott nyitás tapasztalható Erdély felé, sokasodnak itt az általuk szervezett programok, így abban reménykedem, Kézdit is be lehet tuszkolni majd egy-egy felolvasókörút állomásai közé.

S ha már nyitás, érdemes a románok vonatkozásában is szót ejteni erről. Elképedve olvastam nemrégiben egy közvélemény-kutatás eredményeit, a tolerancia-barométer azt mutatja, a románok elutasítóbbak a magyarokkal szemben, mint két évvel ezelőtt. Az okok sokrétűek, mindenképp hozzájárulnak ehhez az újból és újból mesterségesen kirobbantott és felfújt botrányok, amiknek kapcsán aztán egyes hírcsatornák mindenhez értő elemzői napokon át konokul fröcsöghetik a magyargyűlöletet, de az is jelzésértékű, hogy az elutasítás éppen a fővárosiak körében kiugróan magas, azokéban, akiknek vajmi kevés tapasztalatuk van az együttélésről

Szóval elképedve olvastam az eredményeket, mert habár nem akarok túlzóan eszményi képet festeni az erdélyi toleranciáról sem, az itteni román politikusok is rettegnek a magyarok irányában tett szimbolikus gesztusoktól – azok a fránya, tudatalattiból sérelmeket előcsalogató szimbólumok! –, s itt példák sorát hozhatnám, a saját bőrünkön, a hétköznapokban mégis valami egészen mást tapasztalunk.

S hogy ismét az irodalmi életből hozzam a példákat, az elmúlt évben a kolozsvári román irodalmi körnek voltak magyar, a magyarnak román meghívottai, fiatal erdélyi magyar költők antológiája jelent meg románul, s a Nepotu’ lui Thoreau idén először nemcsak román, hanem magyar fiatalokat is díjazott. A Kikötőnek is voltak moldáviai román meghívottai, emlékezeteset beszélgettünk például a Moni Stănilă és Alexandru Vakulovski költőházaspárral, szívélyesen invitáltak minket Kisinyovba, Moni ugyanis az ottani irodalmi kör szervezője.

Szóval nyitottság igenis van, jó lenne ebből egy adagot felcsomagolni magamnak otthonra, hozzátéve azt is, Székelyföldön sem én fogom feltalálni a spanyolviaszt, hiszen a sepsiszentgyörgyi PulzArt összművészeti fesztivál meghívottjai között pár éve ott volt Mircea Cărtărescu, Vakulovski egyik regényét, a Hányinger utcát éppen Lövétei Lázár László fordította magyarra, a Székelyföld augusztusi számát pedig a kortárs román irodalomnak szentelték.

Visszatérve a Kikötőhöz, nem kis elvárásokkal futottam neki, s nem is okozott csalódást, hatalmas élmény volt. A felolvasás, jobban mondva a beszélgetés miatt izgultam kicsit, az idei FISZ táborban megkaptuk a jó tanácsot Péterfytől, hogy a legsügérebb kérdésre is legyen frappáns válaszunk, na de mit tehetek, ha hirtelenjében olyan témával találom szembe magam, amiről bölcsészi háttértudás híján a véleményem csak annyira hozzáértő és releváns, mint Trumpé a klímaváltozásról? Szerencsére André Feri mindenkinek testre szabott kérdéseket tett fel, nem kellett metamodernizmusról, hauntológiáról löknöm a sóderridát.

A programban egyébként iskolai felolvasás is szerepelt, ami annyira jól sikerült, hogy a következő órára is visszakönyörögtek minket az Apáczai diákjai, bár lelkesedésük egyik oka az is lehetett, hogy így megúszhatják a kémia órát. Na de az, hogy esetenként az irodalom érdekesebb, mint az sp2 hibridizáció, még nem elég a boldogsághoz, sokat agyalok az utóbbi időben, hogyan lehet a diákok számára vonzóbbá tenni az irodalmat. Az utóbbi hetek tanulságaiból kezd lassan összeállni a recept, hogy felolvasásokon mivel lehet megfogni őket. Úgy tűnik, kis létszám (egyetlen osztály) és párbeszéd (feléjük irányuló kérdések, tehát ismét csak valamiféle nyitottság), ez a nyerő kombináció, s talán az is segít egy keveset, ha nem túl nagy a korkülönbség felolvasó és hallgató között. Ezen kívül több beszélgetésben az is felmerült, hogy a hagyományos író–olvasó találkozók mellett szükség lenne új formák keresésére, amelyek izgalmasabbak lehetnek a fiatalok számára, Serestély Zalánnal például nonkomformista iskolai felolvasásokról ötletelgettünk, de sűrű volt az ősz, a megvalósítás talán tavaszra marad.

Tervek vannak tehát bőven, s emellett még írni is kellene arról, amit nap mint nap megélünk, Erdélyről, ami az én olvasatomban egy, a Balkánra jellemző kaotikus, ügyeskedő mentalitás és a nyugatról jövő toleranciát, multikulturalizmust szorgalmazó áramlatok ütközőpontján lévő térség, amit az ebből a keveredésből származó báj és abszurditás jellemez.

Azt remélem, otthon talán több idő jut erre, el tudok mélyülni egy-egy témában, történetben, mert a kolozsvári pörgés erre nem túl alkalmas, ellenben az otthoni csend (unalom?) talán igen. Mára viszont elég az írásból, ideje nemcsak mentálisan, gyakorlatban is hozzálátnom a csomagoláshoz.

Borcsa Imola

Székelyföld

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.