hirdetés

Csütörtöki jegyzetek

2012. augusztus 30. - József Attila Kör

Jön a Melankólia és vége a világnak, ugyan már. A rosszkedv nagyszabása másmilyen, és nincs is vége. A platánok árnyékában megbúvó tavacska halainak légszomja súlyosabb, mint egy kisbolygó. - Ezen a héten a most zajló JAK táborból olvashatnak műhelynaplót, a mait Krusovszky Dénestől.

hirdetés

Az ébredésről kéne beszélni, ahogy felülsz az ágyban és észreveszed, hogy valaki otthagyott egy szendvicset neked. Kicsi öröm, de ilyenkor ennyi is jól jön. Beszűrődő hangok, az erdélyi írókról vitáznak hosszan az ablak alatt, de nincsen benne állítás. Aztán a park látványa, nem lehet feldolgozni, hiába figyeled napokon, éveken át. A hirtelen feltámadó szélben a fák lomha mozdulatai. Ebben a pillanatban valahogy beszédnek tűnik ez is, pedig épp a szavak feleslegessége mozdítja meg az ágakat, leveleket. Lars von Trier kastélyparkja jut eszedbe róla, és a dühítő, öntetszelgő intellektuális giccs. Jön a Melankólia és vége a világnak, ugyan már. A rosszkedv nagyszabása másmilyen, és nincs is vége. A platánok árnyékában megbúvó tavacska halainak légszomja súlyosabb, mint egy kisbolygó.

*

Egy apró Illyés Gyula ül az ölemben és enni kér. Megigazítom tengerészsapkáját, aztán adok neki egy kis fasírtot. Mohón majszol.

*

A magyar kultúra hiányjelenségei. Kinek kell egyáltalán ez az egész? Anekdota a  magán-mecenatúra befeszüléséről: megpróbálják összehozni a kulturális és a pénzügyi elitet, de lehetetlen: ha magadtól nem tudod, ki a nagy író, másnak sem hiszed el, sőt, nem is érdekel. De ez még mindig csak a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy Magyarország végetért. Ezt ki kellene fejtenem, de akármit mondanék, az magyarázkodásnak tűnne vagy mentegetőzésnek, holott egyáltalán semmi kedvem mentegetőzni, értse mindenki a maga kedélye szerint. Úgyis mindegy már.

*

Miközben György Pétert hallgatom, azon veszem észre magam, hogy Mike Ermentrautot gyászolom.

*

Címek a könyvszekrényből: Végül mégis szenteltvíz, Sellő a pecsétgyűrűn, A tegnap virágai, Dagadó vitorlák. Mintha mindet Ötvös Csöpi írta volna.

*

Esti séta közben a parkban Tandori Berda József elemzéséről beszélgetni. Hogy mi az az éteri öröm, amiről Berda ír, az erdei kirándulás közben, egy nyírfa tövében elvégzett székelés után. De nem csak az inger kielégítése, hanem a végeredmény is: maga a látvány, a váratlanul felcsillanó büszkeség.

*

Szigliget összes pingpongütőjét megnyúzta valaki.

*

Az esti felolvasás felejthetetlen pillanata: Sopotnik "Sopó" Zoltán Sziveri Bábeljét szavalja, mit szavalja, énekli, miközben az Elefánt zenél. Nehéz erről a versről beszélni, úgy zseniális, hogy közben nem jó. Jobban mondva felülírja a jó versről kialakult elképzelésünket. Állítólag holnap levetítik, ahogy maga Sziveri felolvassa. Bár haza akartam menni, mégis itt fogok maradni emiatt. Többek között.

Krusovszky Dénes
 

 

József Attila Kör

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.