Mesi mobiltöltőjét (stílszerűen) nem találtam. Visszaaludtam, de pár órára csak: a kialvatlansági hullám tetéződik. Na, majd most.

Megint lett jegy, sőt maholnapra is, presented by Oli. Sütött a nap, még napszemüveget is vettem-tettem. Lidiék elmentek, Veronika is otthon maradt stb. Volt viszont Bandi stb. Az Anthrax egy hangulatot, egy mozgáskultúrát tud, esetleg kettőt, de az is csak a két nem miatt van, és persze fiúk előnyben. Sétálgattam megint. Úgy tűnt, az előző napi tanulópénz már meg is térült. Mondtam is Olivérnek, a józanság olyan a szerek között, mint a nullmorféma a ragok között. Olyasmit csináltam, amit tegnap/ma Lidi, de nemtom, mi az, vagy hogy hova megy. De általában ment és majdnem mindig volt valami. És persze iszonyú hétköznapi, akár egy horrorfilm első jelenete, csak sokkal szórtabbak és gazdagabbak a jelentésviszonyok. Na mindegy, pl. beterveztem, hogy éjfélig eljutok a C-sátorig Emőkéhez, csak mert az egyik esemesét 08. 08. 00:00- kor küldte, de biztos lehetek benne, hogy fogalma sincs róla.

Persze hosszú egy ilyen út, közben találkoztam ismerősökkel, Gábor és család a cipő store-ban, Kinga és család a hászid tent mellett. Fél egy tájban újabb sétéra határoztam el magam, úgy látszik, Emőke nem nézi a mobilját, akkor az rendben is volna: nyilván jól érzi magát, mire megjelent Edit (és kisvártatva család stb.). Rendre utasítottunk egy csapost stb. Aztán persze Emőke is megjelent, aztán lehetett lófrálni megint, Family sátor másodszor. Lemon Jellyt a Cinetripbe! Palotai se bírt velük. Szerdán, amikor felhívtam Fruzsit, hogy megvan a izé, na, hol találkozzunk, azt mondta azonnal, mint aki készült: a Mokka Cuka közepén. Szép megoldás volt: a bevállalós-táncolós emelvény (dobogó, színpad stb.) itt van a legmagasabban. És persze, már kitaláltad, kedves naplóm, a közepén, akárcsak a Cinetripben. A felszabadulásban az a jó, hogy mindig dolgozni kell rajta. Nem unod meg. Állandóan újabb nehézségek, feladatok jönnek stb. Ricsinek versenyt ajánlottam, melyőnk ér előbb fel a Cinetrip emelvényére. Még nem dőlt el.

Még mindig nem táncoltam, csak ilyen rávezető gyakorlatokat csináltam. Könnyű volt: nem forszíroztam. Arra gondoltam, amire jólesett. A Bomba-Globe között rátaláltam egy csapatra, köztük két tegnapelőtti osztrák, az egyik szép, meg a bajszos. Hajnalban, amikor sorra szűntek meg mindenhol a zenék, még volt egy jó jam session a fémhordókon, kicsit valószerűtlen volt, hogy legalább négy fiú egy ilyen szituációban ennyire jól dobol, de persze lányok is voltak a közelben. Nem beszélve arról, piros felsőben, kék virágos szoknyában. Ú.

Örültem, hogy mégis viszonylag korán sikerült hazaindulni, persze Olivér, az insider is jelen volt, és hogy a HVG-nél még van ilyenkor zene. Leültünk. Megjelent Ricsi is (hol a Csapi? stb.), aztán a, ja, bemutatkoztunk, de ilyenkor ritkán jegyzem meg a nevet. Meg még egy csomó szimpatikus ember, nagyon jól szervezett heurisztikákkal, ismered, mindenki más, és mégis. Mégse. Egyszerre gyönyörű és vicces stb. Na. Volt szórakozás, munka, most jöjjön a pihenés.