Az utolsó Litera-napló igazi büntető feladat, penitencia a heti bűneimért. Ma van a leadási határidőm és az EB-döntő, én meg írjam ezt. Ráadásul pont akkor mentem valami hideget keresni a hűtőhöz, amikor David Silva berúgta az első gólt. A negyedik gólnál épp a levest melegítettem. A szakállvágóm meg múlt héten elromlott, újat még nem vettem, így nem csak úgy érzem magam, hanem úgy is nézek ki, mint egy mindennel leszámolt remete. Muszáj lesz keserves témát választanom.

Szerencsére keserves az van bőven, már csak okosan kell mérlegelni. Van egy jó angolszász társasjáték, a Sztárom a párom című filmben is játsszák: egy társaságból az kapja a cukorkát, aki bebizonyítja magáról, hogy a jelenlévők közül ő a legszerencsétlenebb. Elmondja a történetét, és ha van, aki még nála is nagyobb vesztes, az rálicitálhat.

Az EB-döntő napján érdemes ezt is lejátszani. Ha lenne a szerencsétlen íróknak körversenyük, s itt most nem a történelmi csapásokra, hanem a magánsorsra gondolok, akkor férfi kategóriában Reviczky Gyula biztos, hogy aranyérmes lenne.

A kényelmes életet élő nemesúrfi apja halála után, a hagyatéki eljárásban tudja meg, hogy (1) nem az az anyja, akit annak hitt, hanem egy szlovák cselédlány, (2) felelőtlen apja elfelejtette törvényesíteni, (3) ezért egy pecsétnyomón és néhány tégely bajuszfestéken kívül nem örököl semmit, (4) az igaz neve pedig Balek Gyula. Ezután (5) a jólétből mély nyomorba zuhan, (6) első szerelmének esze ágában sincs összekötni vele az életét, (7) művei tökéletesen visszhangtalanok maradnak, (8) gyógyíthatatlan tüdőbajt kap, (9) második szerelme, Jászai Mari pedig a halálos ágyán elhagyja a félig kamasz Szomory Dezső kedvéért, (10) a sikert végül meghozó Pán halála című kötete akkor jelenik meg, amikor Reviczky 34 évesen meghal a kórházban, így nem éri meg, hogy ünnepelt költő lesz. Ezt a 10-danos szerencsétlenséget nem könnyű überelni, ráadásul igaza van Somoss Zoltánnak, akinek erről a történetről az a Rejtő-jelenet ugrott be, amikor valaki tévedésből a röhögtető bonbont veszi be, és a legszomorúbb történeteken nem épp a sírástól törölgeti a könnyeit. Balek Gyula Árva-vármegyéből ahogy ott áll a bajuszfestékkel, tényleg olyan, mint egy Buster Keaton-börleszk főhőse.

Nőiben nálam egyértelműen Szendrey Júlia a csoportgyőztes. Róla még azt is el szokták felejteni, hogy író és költő is volt, nemcsak költőfeleség. A feleségek felesége, aki eldobta az özvegyi fátylat, így emlékeznek rá, pedig kevés jobb sorsa érdemes szerző van nála.

(1) 21 évesen már özvegy, de ezt egyelőre nem tudja, ezért megpróbálja felkutatni férjét. Kénytelen egy osztrák főtiszthez fordulni segítségért, (2) akivel rögtön hírbe hozzák. Egyedül marad a gyerekével, elkeseredésében férjhez megy egy történészprofesszorhoz, s emiatt (3) minden korábbi barátja ellene fordul. A férjről hamarosan kiderül, hogy egy szörnyeteg, aki (4) rendszeresen megcsalja, (5) veri, és (6) valamiféle szexuális perverziókra akarja kényszeríteni feleségét. Ezt csak egyetlen bizalmasa, a húga hiszi el neki, aki azonban (7) kolerában meghal. Négy gyermeket szül a férjének, amire összeszedi a bátorságát, hogy elhagyja, és külön költözzön. Ezért (8) megint kiközösítik, a családja is, hiszen nem tudják az okokat. Végig kell néznie, (9) hogy fia, Petőfi Zoltán nem tud megküzdeni apja emlékével, és elzüllik. Lesz egy udvarlója, akivel végre jól érezné magát, amikor (10) méhrákban megbetegszik. (11) Amikor hosszú szenvedés után 40 évesen meghal, (12) Horváttól való gyerekei el sem mennek a temetésére.

Nálam az ő története veri Reviczkyét is, hiszen még utólagos elégtételt sem kapott. A naplóját férje, szeretője és sógora közös megegyezéssel eldugják, nehogy kiderüljön, mi történt vele valójában. Így aztán az irodalomtörténetben megmarad Petőfi emlékéhez méltatlan, csalfa özvegynek. Első életrajzát, amely sok példányban elkelt, jórészt elhagyott férje íratta a maga szemszögéből. Aztán írtak róla még négyet, Herczeg Ferenc egy drámát is, amiben a muszkabálon (!) táncol a férje gyilkosaival. Csak 1930-ben került nyilvánosságra naplója és a levelezése.

Ebben találjuk azt a vallomásnak szánt levelet, amit apjának írt a halálos ágyán, abban bízva, hogy legalább ő megérti majd, miért hagyta ott második férjét. „Hogyha csak fogalma volna kedves jó Atyámnak mindarról, amit én kezdettől fogva Árpád mellett szenvedtem, bizonyára méltányolná azt, hogy oly sokáig bírtam azt elviselni, a nélkül, hogy világot bele avattam volna szenvedéseimbe. (...) Nem volna, mit megbánnék, vagy szememre hányhatnék, mert hiszen nem voltam-e eddig is a legszerencsétlenebb nő a világon, s ha ismét az lennék is, csak az elébbenit folytatnám. A mi a világot illeti, az - az igaz - fog egy darabig rajtam rágódni, miként eddig is már ezerszer tette, úgy szólván minden lépésnél, mit ez életben tettem.”

Ő volt az első, aki lefordította Andersen meséit. Csupa édesbús tragikus történet. A saját szomorú meséjét az életéről évtizedekig nem engedték megjelenni. Aztán meg már senkit sem érdekelt.

Nyáry Krisztián