hirdetés

Drón és identitás

2018. július 1. - Véneki Alkotótábor

Aznap nemcsak a gombákról és katonaságról, hanem a Star Trekről és tündérekről is beszélgetünk. Hogy a tündérek hogyan lettek gonoszból jók, vagy hogy hogyan babonások a szlávok meg a románok. – A X. Véneki Alkotótáborról negyedikként Mechiat Zina netnaplóját olvashatják.

hirdetés

Én vagyok az első mohikán, 7.30-nál tovább lehetetlen aludni, mindegy meddig tart az éjszaka. Test és identitás, ez a tábor témája, test és identitás, nem hagy aludni. A többieket igen, társaság helyett Carla del Forno-val vezetem be magam a napba. A jurta mellett kispad, ez a helyem, kiboldolja a nyugalmat a táj és zene együttese. Lassan lépegetek az ütemre, szedem a málnát a kerítés mellől, így készülök fel a zárónapra.

Király Farkas Sortűz című könyvének bemutatója van rám a legnagyobb hatással a szakmai programok közül. Két kiadás az asztalon, egy kolozsvári és egy pesti sortűz, hátlapjukon a fiatal Farkas, katonaként. A kötet többek közt a sorkatonaság „létélményéről” szól. Emberekről, akiknek nincs arcuk, csak nemzetiségük, öntudattal megtöltött egyenruhákként élnek és túlélnek (vagy pont nem). Nem regény, és nem is érdemes benne keresni azokat a struktúrákat, amelyeket egy regénytől várnánk el. Mást fogok keresni én is, amikor majd olvasom, hiszen van itt nagyobb izgalom is. Például Farkas tekintetének ereje és mélysége, amikor arról beszél, hogy a fegyver az Thor kalapácsa, isteni hatalom, meg kellene gondolni, kit ruházunk fel vele. Vagy annak a történetnek a kegyetlensége, amelyikben a regény egyik hőse próbálja felkészíteni magát a legrosszabbra, de a fantáziája mégis kevésnek bizonyul hozzá. Vagy annak a jelenetnek az abszurditása, amit Farkas felolvas – patkányokat kergetnek a katonák a laktanyában, miközben Ceaușescu beszédét kell felolvasniuk az újságból. „Hosszas taps és éljenzés, ütemesen visszhangzik. Tiszteletünk, büszkeségünk, Ceaușescu Románia”. Az erőszaknak a legegyszerűbb formája a megkövezés és a botozás – mondja Farkas, aki olyan szöveget akart írni, ami ilyen magától értetődő egyszerűséggel vág oda az olvasónak. Engem már botoz ez a beszélgetés is. A legerősebb csapás az író saját története, aki egy fiktív identitást alkot magának bevonulásakor. Egy szerepet, amivel hadba megy. Amit aztán az egyenruhával együtt tesz le, amikor leszerel. Akit nappal eltemet, de éjszaka feltámad.

Király Farkas és Szalai Zsolt (Fotó: Soós Brigitta)

A program alatt a szél támad fel, szétrebbenünk, berambózok a raktárba, a plédet a nap hátralevő részében nem lehet leimádkozni rólam. Kiss Dávid plédtündérnek nevez, furcsa titulus, hiszen Farkassal aznap nemcsak a gombákról és katonaságról, hanem a Star Trekről és tündérekről is beszélgetünk. Hogy a tündérek hogyan lettek gonoszból jók, vagy hogy hogyan babonások a szlávok meg a románok.

Nemcsak a gazdagabbnál gazdagabb beszélgetések, de a programok is folytatódnak. Lanczkor Gábor, Sütő Csaba András, Péterfy Gergely és Király Farkas beszélnek Horváth Veronika irányításával testről és identitásról. Végtelen téma, nem ásunk le a mélyére. Első nap kifüggesztettünk egy lapot a kultikus fekete iskolai táblára, erre írtuk fel asszociációinkat a kérdésről. Verocs faggatja a jelenlevőket, ők mit írtak, vagy írtak volna fel. Csaba vizuálisan mutatná meg a probléma sokrétűségét: karikázzuk be, húzzuk alá, színezzük át az identitást. Végül is az évek is ezt csinálják, velem mondjuk az órák és a percek is. Valahogy úgy képzelem az identitásváltozást, mint nagyon hosszú drónszámot, amiben alig észrevehetően változik a ritmus, mígnem egyszercsak azt vesszük észre, hogy alapjaiban változott meg a zene struktúrája.

Fotó: Soós Brigitta

Lehet, hogy valami ilyesmire utalt Csaba is. Lanczkor Gábor Maria Fontot, Ligeát és Menalcast véste fel egy Font márkájú bor inspirációjára, Péterfy Gergely és Király Farkas pedig közös erővel Rózsa-Flores Eduárd nevét, aki bolíviai-magyar-zsidó-muszlim-melegként elég szépen modellezi test és identitás különböző rétegeit. Eduárd történetét többen is ismerik, repkednek az anekdoták, távolba révednek a tekintetek. A beszélgetés asztal nélkül is kerek, a kör egyik felét a színpadon ülők, a másikat mi alkotjuk. Mi magunkban fejezzük be az ívet: nem szólunk hozzá a témához. „Ezt a munkát végezzétek akkor el magatokban”, mondja Verocs, és milyen jól teszi. Ezer történetet tudnék idekapcsolni, ahogyan valószínűleg mindenki más is. Görgessük csak magunkban, hordjuk ki privátban, mert ahhoz, hogy erről egy kerek párbeszéd jöhessen létre, kéne még legalább három nap.

A záróprogram, mint a legtöbb táborban itt is felolvasás. Három napig együtt éltünk egy kvázi-rezervátumban, ahol a bolt egy családiház garázsában berendezett raktár. Együtt mosogattunk, röpiztünk, vagy feküdtünk a fűben szótlanul. Kíváncsi vagyok, kik ezek az emberek, akikkel ilyen természetes a szimbiózis. Úgy tűnik nemcsak én, mert a másfél órás felolvasás alatt mindenki feszülten figyel és egy leheletnyi rosszindulatot vagy fanyalgást sem érzek a levegőben. Először a prózások prezentálnak, a táborban született szövegeiket olvassák fel – a józanságról kellett írniuk. Gergely a kerekasztalon elmesélte a téma apropóját. Az első munkacsoportjuk alatt temetés zajlott a szomszédban, a gyászoló társaság pedig mellettük foglalt helyet és fogott bele a sörökkel és rövidekkel megsegített tiszteletadásba. Gergelyék felírtak néhány fogalmat egy-egy cetlire, és megkérték a társaságot, húzzanak a papírok közül. Józanság – erre talált rá gyászoló kiválasztott keze.

Fotó: Bende Tamás

A prózások nemcsak írni, de előadni is tudnak, nem igazán tudjuk abbahagyni a nevetést produkciójuk alatt. Átveszik a terepet a lírások, olvas Lanczkor Gábor, a költők falkájának vezetője is, aki úgy tűnt, inkább néz a csapat tagjaira bajtársént, mint tanítványként. Érzik ők is, a tapasztalatlanabb felolvasók sem feszengenek. Meg akarják mutatni magukat, mi meg észre akarjuk venni őket. Régen láttam ilyet.

Azt hiszem, itt kezdődött az a rész, amikor elkezdtem vigyorogni és nem tudtam abbahagyni. Mert nemcsak fesztelenek voltak a srácok, hanem a szövegeik is jók voltak.

Vének történetében először koncert is került a programba: őstáborozónk, Mészáros-Szabó Orsolya lehozta zenekarát, a Pandas of Princesst és a húrok közé csaptak. Dobolok a lábammal, vigyorgok még mindig, kiválogatom a képeket a netnaplóhoz, aztán beülök az első sorba és hagyom, zuhogjon rám Orsó és a zenekar őrületes kisugárzása.

Mechiat Zina

Véneki Alkotótábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.