hirdetés

Égve hagyott izzóra markolni reggel

2012. augusztus 28. - József Attila Kör

A parkbéli platánhoz sétálunk, s elmélázunk, mi lenne, ha ingyenélő művésznépségre specializálódott tömeggyilkos sétálna be a táborba, s mindenkit lemészárolna.  - Ezen a héten a most zajló JAK táborból olvashatnak műhelynaplót, a mait Áfra Jánostól.

hirdetés

Azt hitted, a héten már megvolt minden, amiről álmodhatsz, de hirtelen egy ufóban térsz magadhoz, átvilágított falú mobilfolyosókon indulsz el, oszloponként rendeződik át a tér minden lépéssel. Nem is te haladsz, hanem a pulzáló folyosó kerüli meg a tested, hogy egy műtőbe tereljen, ahol zöld folyadékot fecskendeznek éppen valakibe. Aztán mikor már látszik, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhat, egy dagadt nő kukába gyömöszöli, majd ráül a lyukra, és a hangtompítás után elégedetten indul el feléd, te következel. Csak remélni tudod, hogy nem egy kortárs író, hogy ez nem a JAK-tábor, de talán azt is megéled még legalább egyszer.

Ekkor szerencsére megcsörren a telefon. 06:13. Ismeretlen szám, nem szól bele senki, vagy csak a fáradtság miatt nehéz a megtérés a testhez. A félelem is egy valóság, de végül úgyis azzá leszel, amit megvetsz. Gép elé ülök, szöszölök az Et Lettera – képeket írni, szavakat rajzolni címet viselő könyv pdf-jének nyolcadik változatával, majd a gyors hibajegyzetelés, nyomdába menetel előtti utolsó aggódó telefonálgatás után összekapom magam, és tízkor a debreceni interspar előtt vagyok, majdnem a megbeszélt helyen várom a többieket, megtalálnak. Célirány: Szigliget.

Balajthy Ági csöndesen végigszundítja az utat, rólam kiderül, hogy kívánós vagyok és gond van a húgyhólyagommal, Herczeg Ákos papókásan vezet, Ureczky Eszter pedig felidézi nekünk a nyári élményeket. Budapesten Mezei Gábor is csatlakozik, aki mostanra szemmel láthatóan kipihente a pár nappal korábbi Félsziget fesztiválos, Látó irodalmi sátras kalandunkat, illetve az azzal járó sörözést, ami egy új előadói műfaj felfedezéséhez vezetett. Street poetry: ha az emberek nem jönnek tömegesen az irodalmi rendezvényekre, állítsd meg őket, olvass fel nekik! Élvezni fogják! Elindultunk hát a marosvásárhelyi éjszakában terjeszteni az igét. Fesztiválozó csoportokat állítottunk meg, és akik végül nem próbálták letagadni magyar anyanyelvüket, egészen megilletődötten hallgattak végig minket, s sétáltak tovább a többnyire goa alapra elhangzott versek után. 

Ha Szigligeten ilyen akciókkal nem is mernénk kísérletezni – a táborlakóktól egyébként is rettegő – őslakosok körében, az utóbbi évek emlékei alapján akkor is a nyár legintenzívebb napjai következnek. Erős szívdobogás kap el, amikor a kastély kertjébe lépünk, kis pánikroham, de rögtön az érkezés után az eligazító irodaként funkcionáló központi szobához sétálunk, ami mindkét korábbi táborozásom alatt otthonomul szolgált. Most könnyes búcsút veszek a hely szellemétől, mert Ákos és Gábor nyugodtan akarnak aludni éjjelente, de mielőtt elfoglalnánk a három csillagos lakosztályunkat, még eszembe jut az álom, a zöld trutyis robbanócukorka nő, a műtőasztalra szíjazott emberek, kézbe fogom az Ellis-monográfiát, ami épp most, végre megjelent.

A parkbéli platánhoz sétálunk, s elmélázunk, mi lenne, ha ingyenélő művésznépségre specializálódott tömeggyilkos sétálna be a táborba, s mindenkit lemészárolna. Aztán harangszót hallunk, és engedelmesen indulunk vályúhoz. Ebédnél megjelenik az Ellis-monográfia egyik szerzője, L. Varga Péter, aki saját nőfeldarabolási és -fűszerezési szokásairól kezd mesélni, majd minden gond nélkül megnyalja a szája szélét, ahogy körbenéz, végül mégis beéri néhány szalámis kenyérrel.

A programok estére maradnak, a rengeteg szék között elveszni látszanak az emberek, meglepő és megrázó nyugalom, pedig valószínűleg nem vagyunk kevesebben, mint általában az első napokon, csak hiányoznak a balhésabb karakterek, az igazi megmondó emberek, félelmetesen nyugodt estének nézünk tehát elébe.



Az első beszélgetést Ági moderálja, a Híd folyóirat köré csoportosuló, vajdasági Híd Körösökről ez a benyomás marad: kedvesek, mint a nem írók, elhivatottak, mint az írók és kábé annyira unalmasak, mint mi lehettünk a Szkholionnal épp két évvel ezelőtt. Többségük nevével már találkoztam is, Terék Anna eljátssza az irodalomhoz hozzászólni nem értő pszichológust, kihátrál a kérdésekből, aztán felolvas egy jó verset – ez marad tőlük a legemlékezetesebb. Meg ahogy Orcsik Roland aztán egy óra múlva kedvesen bemutaja az egyiküket: „Ő itt XY, van egy szar kötete.”

A következő vendég a FÉL Online, félig megújult gárdával, Ákos moderátorként is csak pár perccel a beszélgetés előtt tudja meg, hogy Kerber Balázs hamarosan a portál versszerkesztője lesz, Sörös Borbála pedig olvasó szerkesztőből rovatszerkesztővé lép elő. Katona Ágota vizuális szerkesztőként hitelesen beszél, Braun Barna pedig főszerkesztőhöz illő elhivatottsággal vázolja a portál kommentek által néha megkritizált múltját, letisztultabb jelenét és bizalmat gerjesztően megtervezett jövőjét. Kétségtelen, hogy sokat fejlődött a portál az utóbbi időben – elfogulatlan lelkesedésem persze összefonódik azzal a nemes gesztussal, hogy a főszerkesztő úr a beszélgetés után meghív egy jó fröccsre.



És ha már elfogultság, akkor említsük meg a régi Fasírtos beszélgetést is, ahol megerősödni látszott a sajnálatos tény, hogy az irodalomértés a 80-as évek elején is politikai érdekcsoportokkal fonódott egybe, ezek termelték ki akkoriban a „fiatal irodalom” negatív konnotációjú szókapcsolatát is. Dunajcsik Mátyás végzetes vitába keveredik Krusovszky Dénessel arról, hogy van-e korrupció a kortárs irodalmi életben. Ami Krusovszky szerint nem létezik, az Dunajcsik szerint egyértelmű és általános…
„Te perverz fasz! Tanulmányra vered a brét, mi?” – nyit be hirtelen a szobába Turi Marci, mikor a laptopot ölemben tartva, százegy kiskutyás kisgatyában e sorokat gépelem, majd a mítoszpoétikáról való csevegés után a Fasírtos beszélgetésre visszautalva búcsúzik, velem együtt, logikus lezárás nélkül, hiszen az életünk is egy közhely, csak megtörtént, s „most már a mi faszunkat rágják le az éhes kutyák”.
 

Áfra János
 

József Attila Kör

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.