hirdetés

Egy független kiadó

2014. június 10. - Kiadók a Könyvhéten

Egy független kiadó számára legalább annyira fontos a könyvhét, mint egy magyar író számára: elvégre itt hús-vér olvasókkal találkozhat, akiknek közvetlenül az orra alá dughatja azokat a könyveket, amelyeket a legfontosabbnak tart. - Az idei Könyvhéten hét kiadó írja a műhelynaplót a Literán. A keddi naplót Böröczki Tamás, a Gondolat Kiadó szerkesztője jegyzi. 

hirdetés

Ha valaki könyvkiadóban dolgozik, néha az a határozott gyanúja támad, hogy Magyarországon minden második ember rejteget az asztalfiókjában legalább egy kéziratot (legyen az vers, regény, önéletrajz vagy filozófiai esszé). És ez tulajdonképpen jól van így. Nyilván sokkal jobb, ha az ember ilyen emelkedett módon vet számot a létezés szépségével vagy rettenetével, mintha mondjuk lövöldözni kezdene egy moziban. És persze az is nagyon jó, hogy vannak még olvasók, akik olvassák a nem kevés könyvet, amelyet fáradhatatlanul bocsátanak ki a kiadók. Ami engem illet, egyelőre jóval többet olvasok, mint írok (szak- és magánemberként egyaránt), és garantáltan csak mások kéziratait tartom az asztalfiókban, úgyhogy az alábbiakban tényszerű (ugyanakkor nyilvánvalóan szubjektív) beszámoló következik a Gondolat háza tájáról, a könyvhét alkalmából.

Egy független kiadó számára (ez a megjelölés jól hangzik, és tulajdonképpen pontos is, amennyiben független kiadón magánkézben lévő, a kiadások-bevételek örökös dialektikájában izzó céget értünk, amely nem tartozik egyik kereskedelmi lánchoz sem) legalább annyira fontos a könyvhét, mint egy magyar író számára: elvégre itt hús-vér olvasókkal találkozhat, akiknek közvetlenül az orra alá dughatja azokat a könyveket, amelyeket a legfontosabbnak tart. Különösen fontos egy ilyen alkalom a jelenlegi könyvkiadási és könyvterjesztési szisztémában, amelynek problémáira ehelyütt nincs sem hely, sem szükség kitérni, miután a téma a közelmúltban megjelent a médiában is (mindenesetre e problémákat a független kiadók perspektívájából úgy lehetne tömören összefoglalni, hogy amelyik a nagy terjesztőláncok közül foglalkozik az említett kiadók könyveinek terjesztésével, az nem fizet, amelyik viszont pontosan fizet, az nem foglalkozik érdemben a könyveikkel). Lássa csak mindenki, milyen szép könyveink vannak! (Legalábbis a legtöbb ilyen.) Nahát, a Gondolat kortárs világirodalmat is ad ki?! (Tíz éve.) Tényleg, van ott az a könyvesbolt a Petőfi Irodalmi Múzeumban, már láttam, az a maguké? A Gondolat könyvei egész jók, kár, hogy a kiadó honlapja kicsit régimódi. (Igyekezni fogunk.)

És hát a könyvhét, mint a tavaszi szezon záró eseménye, alkalmat ad az eltelt félév összegzésére is. Végignézve a nemrégiben megjelent könyveken és a hozzájuk kapcsolódó eseményeken, a kiadói szerkesztőn úrrá lesz némi büszkeség. (Néha ilyen is van, bizony.) Az egyik számomra legkedvesebb kötetet, Robert Nye A néhai Mr. Shakespeare című regényét, ezt a rendkívül szemtelen és komolytalan, de nem kevésbé költői regényt, melyet Bényei Tamás fordított felülmúlhatatlanul magyarra, WS születésének 450. évfordulóján mutattuk be.
[A könyvről lásd Baranyi Katalin remek kritikáját.]

Aztán itt járt a törékeny, szőke, kimondhatatlan nevű norvég írónő, Kjersti Annesdatter Skomsvold, hogy az oslói színház előadásában, feltehetőleg nem az első alkalommal, de ezúttal lelkes magyar nézők közé vegyülve megtekintse a kisregényéből saját maga által írt színdarabot (az előbbi Gyorsuló lépteim távolba tűnnek címmel jelent meg magyarul, Fejérvári Boldizsár fordításában – egyik norvég kritikusa szerint „az év leghumorosabb kiadványa a gyászkönyv kategóriában”). Könyvfesztiváli újdonságunk volt két erőteljes holland regény (amúgy más közös nincs bennük), A. F. Th. van der Heijden Toniója (amelyben a szerző, a hollandul komoly életművel rendelkező író saját fiának halálát, illetve közös életüket dolgozza fel), valamint Arnon Grunberg legutóbbi regénye, A betegség nélküli ember – a szerzőtől sohasem állt távol a szatíra, de itt kegyetlenebb, mint valaha (az előbbi Fenyves Miklós, az utóbbi Wekerle Szabolcs remek fordításában).

Ha már a hollandok: egy kiadói szerkesztő számára igazán felemelő élmény egy olyan esemény, mint a május 29–31. között megrendezett Café Amsterdam holland irodalmi-zenei fesztivál. Egészen különös élmény, ahogy a Brody House (egy romkocsma és egy trendi hostel ízléses keveréke) egyik pódiumán Pléh Csaba és Douwe Draaisma pszichológiatörténész, több, magyarul is megjelent ismeretterjesztő kötet szerzője beszélget az emberi emlékezet működéséről, fent az emeleten Toine Heijmanst, A tengeren című vitorlásthriller szerzőjét, majd Frank Westermant faggatják, miközben egy sarokban Arnon Grunberg sörözik.
[A beszélgetésekről készült részletes beszámolókat, illetve az ott készült interjúkat lásd itt, a Literán.]

Ami magát a könyvhetet illeti, a verset kedvelők nagy örömére három vadonatúj kötet is napvilágot lát most a Gondolatnál, mégpedig Géczi János Hosszúversek/Képversek című gyűjteménye, valamint Szőnyi Ferenc Félrevert csend és Tornai József Hirdetve törvényt című kötete. Az újabb kötetek közül szerintem nagyon izgalmas még Baráth Magdolna A Kreml árnyékában című kötete, melynek tanulmányaiban a szerző jó néhány szálat bogoz ki a szovjet–magyar kapcsolatok történetéből, az 1944 és 1990 közötti időszakból.

Még nem említettem, hogy épp most értem haza Gelencsér Gábor filmesztéta könyvének (Az eredendő máshol – Magyar filmes szólamok) bemutatójáról. Jelentem, jó volt. Aki esetleg megvásárolja a könyvet, dedikáltathatja is a szerzővel június 15-én, vasárnap 11-kor a könyvhéten. Ott leszünk. És még mindig örömmel olvasunk.


Böröczki Tamás
Gondolat Kiadó

Kiadók a Könyvhéten

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.