Napló 6.
2003. 12. 22.
Este vacsora Karafiáth Orsinál felnőttesen szűk társaságban. Orsi már csomagol, berlini útjára készülődik, szőke parókában tesz-vesz aggodalmasan a konyhában, amikor megérkezem. Kíváncsian várom, mit ad fel, melyik földrész melyik népcsoportjának a gasztronómiai hagyományait kísérli meg honosítani Budán. Emlékezetes üzbég vacsorája óta fokozott izgalommal kísérem figyelemmel a lábasok, fűszerek, olajok, húsok és zöldségek útvesztőjében zajló expedícióját. Az üzbég vacsora mindenesetre elismerésre késztetett. Soha életemben nem voltam még vendégségben, ahol egyetlen falatot sem tudtam semmiből sem fogyasztani. És soha nem voltam még emiatt ennyire engedékeny. Soha nem találkoztam olyan háziasszonnyal, aki olyan bájjal szolgálta fel ehetetlen menüsorát, mint Orsi. Soha nem láttam olyat, aki ilyen szorgalommal, odaadással, rockreménnyel készített volna legfeljebb az ENSZ-nek a legszegényebb afrikai országokba szánt segélycsomagjaiban elképzelhető táplálékot. Nem tudom, hogy állnak az üzbégek, demográfiailag például mi a szitu, de elég elszánt nép lehet. Ez történt az üzbég vacsorán. Ízelítőül csak annyit, hogy desszertnek mézben forgatott főtt répadarabok és fügék adtak randevút egymásnak és a frigyhez  snidling adta áldását.
A mostani produkció, Orsit meghazudtolóan, és egyben főzési pályakezdésének tágasabb perspektívát teremtve, ehetőre sikeredett, mi több, az ízek találkoztak, lazactörzsei, melyeket vajon futtatott, a kelleténél csak egy fokkal sikerültek szárazabbra, salátájában kivetnivalót a legrosszabb indulat sem talált, tejberizse pedig megkoronázta az előzőeket. Hogy nem teljesen otthonos még a világ e jelentékeny dimenziójában, csupán akkor lepleződött le, amikor a halhoz igényelt citrom szervírozásának módjában bizonytalanodott el, "ezzel most mit csináljak", kérdezte kezében forgatva a sárga gyümölcsöket, "hát talán vágd fel", mondta neki Ági és ekkor Orsi szemében heuréka-fények gyulladtak. Életemben először ittam gránátalma levet, ásványvízzel, fröccs formában kortyolgattam, de mondhatom, hogy ő is beletartozik az üdítő italok azon népes családfajtájába, amelyben kizárólag egypetéjű ikreket tartanak számon - az üdítőitalok famíliájába, ahol, Pilinszky vel szólva, "nincs első és utolsó vendég", a folyadék bármilyen címkéjű dobozba tölthető.
Megelőzőleg apámmal teniszeztem a Feneketlen-tónál, délután háromtól, innen léptem ki pont az alkonyati órában, és mondhatom alig van kietlenebb, hovatovább kétségbeejtőbb esemény, mint egy fedett teniszpálya és az otthon közötti utat az évszakot hazudtoló novemberi félhomályban megtenni. Bárhonnan kilépni ebben a napszakban szorongató, ha tehetem, nem teszem. Itthon viszont Nagy Gabival következett hosszas, estébe nyúló telefonbeszélgetés, dialogikus szeminárium égi és földi dolgokról. Jól esett nagyon, mire az órára néztem, már indulhattam is Orsihoz.
Az ég alját most fények itatják át, mintha tavaszodna, vizesek a járdák, kedvező idő útnakindulni. Tegnap a könyvek és a lemezek voltak soron, a bevásárlás-gyakorlatok gimnasztikája, a legegyszerűbben megoldható feladatok. Ma jön a neheze, az úgynevezett extrák beszerzése. Mondom, extrák, miközben fogalmam sincs, mit fogok venni, szinte minden extra a könyveken és lemezeken kívül. Női szemek kellenek a bevásárlásokhoz, régi dolog, de momentán nem mozgósíthatóak, egyedül vágok neki a konzumálásnak.