Egy szállongó buborék
2007. március 31. - Borbély Szilárd
Meg akarta nézni, hogy van-e nála készpénz, benyúlt zakója belső zsebébe, és azzal a mozdulattal, ahogy a tárcát kiemelte, a zsebéből egy nagy buborék repült ki. A buborékot a lejtős utcán a szél elkapta, és szállt, szállt. Ő pedig a létezés mélyére zuhant, a racionalitás, a logikai rend kivetette magából. Azóta is össze van zavarodva.
- 2007. március 31.
Tévedésből fél ötkor ébredek, mert félreolvastam egy számot. Diszlexia következménye. Itt a hegyen a rigók sokkal többen vannak, mint nálunk, lent az Alföld tengersík vidékén. Ezt a tengersíkot gyerekkoromban nem értettem. Merész metaforának gondoltam volna, ha tudtam volna, mi a metafora. Most bizonytalan vagyok, hogy egybe vagy külön kell írni. Majd otthon megnézem. Azt az eszpernete sort viszont nagyon szerettem, amelyben Petőfi roppant bőbeszédűen csupán annyit információt szolgáltat, hogy szemben, de ezt egy egész sorban: „Szemben vélem átelenben éppen…” A korai éberedésnek köszönhetően van még egy órám, írom a napi penzumot a naptárból, a tegnapi, vagyis a pénteki napról, szombaton. Amikor ezeket a sorokat írom, már persze vasárnap van, reggel, és ezek már más rigók, de a város csendes, a rigók pedig mintha vérszemet kaptak volna. Süt a nap, és ez mindenképp bizakodásra ad okot.
Hat előtt mindent összepakolok. Kicsit sietek. Épp jön egy 30-as busz, mintha rendelve volna. Van időm, téblábolok az állomáson. Megkeresem a helyem. A szombati Népszabit olvasom. Kóka és Fodor, a küldöttgyűlés az egyik vezető anyag. Beleolvasok. Félbehagyom, lapozok. Kertészt elolvasom, meglepő orátori szituáció, szép feladat. Hallom a hangját, miközben olvasok, elszántságot, komolyságot érzékelek, és mindig elérzékenyülök ettől, mint most is. Amikor ehhez a mondathoz érkezem: „Az államháztartás eladósodása valóban létező gond, a GDP százalékarányainak kiegyenlítése halaszthatatlan feladat. Ez mind igaz – csakhogy a mi dolgunk itt nem a belátás; ahol emberi életek értékéről van szó, ott radikálisan kell eljárnunk…” Mennyire más ez, mint a Kóka felfogása, amely a mindenáron elérendő sikerről beszél, a liberalizmus meg valami olyasmi, amit csak le kell kicsit porolni. Kertész minden mondatából az igazi liberalizmus szelleme csillan ki.
Miután a vonat elindul, az újságot átforgattam, indulok egy konnektort keresni. Gagyi notebookom telepe két percet bír. Be kell fejeznem a naplót. Miközben rácsatlakozom, Keresztesi Jóska megy el mellettem, kávéért. Tegnap este tízkor váltunk el, és arról beszélt, hogy költői pillanatot élt át, amikor a Dominikánus házba, az estre indult. Meg akarta nézni, hogy van-e nála készpénz, benyúlt zakója belső zsebébe, és azzal a mozdulattal, ahogy a tárcát kiemelte, a zsebéből egy nagy buborék repült ki. A buborékot a lejtős utcán a szél elkapta, és szállt, szállt. Ő pedig a létezés mélyére zuhant, a racionalitás, a logikai rend kivetette magából. Azóta is össze van zavarodva. Talán verset kellene írnia.
Már aludt erre egyet, családdal utaznak Pestre. Amikor végzek a naplóval, átmegyek hozzájuk a másik kocsiba. Bori és Zsófi nagylányok frissek, a nyolc hónapos Andris az anyja ölében. A gyereknevelésről beszélgetünk. Andris lenyűgöz, gyönyörű. Hamarosan beér a vonat, a 73-asnál szembejön velem egy huszonéves kapucnis. Gyűrött arc, háromharmincat kér tőlem. Nem pontosan értem. Aztán felfogom, háromszázharmincról van szó. Adok, nem tudom, miért. Miért pont ennyit? Amikor a busz indul, meglátom a Burgerking kirakatán: Skót ajánlat: 330. Megértem. A WestEndben keresek internetkávézót, hogy Gabinak elküldjem a naplót. Fél órám van. Nem találok. A T-Pontba irányítanak, ott megszűnt. Feladom. Visszafelé, tizenegy előtt szembe jön velem a tiszadobi Anyácska, belekarolva Ibolya azzal a lehetetlen bukósisakkal, amit a fejére telepítettek. Anyácska megnyugtató, van valamilyen tere.
Észreveszem az állomás dísztermének bejáratát, kicsit nyitva van. Pazar benső. Gyorsan becsukja a kapuőr. Kívülről lefotózom, kopott, nyomorúságos emléke a liberális demokráciának. Elfoglalom a helyem. Újra előveszem Dahlke könyvét. A világ nyomorúsága olyan, hogy mindig bűn nehezedik a legjámborabb tettünkre is. A lányoknak veszünk Milka-csokit. Most olvasom, hogy ez is átokkal van édesítve. Azt írja Rüdiger Dahlke: „…tudatosítsuk magunkban, hogy például a nyugati világban élő gyermekek csokodáléélvezete a Harmadik Világban élő gyermekeknek a kakaóültetvényeken végzett rabszolgamunkája révén elégíthető ki. Ezeket a gyermekeket Maliban, Togóban, Nigériában vagy Gabonban szép ígéretekkel csalják lépre, majd átcipelik őket a legközlebbi határon, végül a
rabszolgatáborokban eladásra kínálják őket.” És folytatódnak tovább a borzalmak leírása, pihenőnap nélküli munkáról, verésről, erőszakról; egy gyerekrabszolga ára egy karton cigeratta értéke. Emberkereskedelem, gyerekprostitúció, a hatalmas profitot termelő transznacionális vállalatokat támogató szegény kormányok. Itt magunkra ismerek. Megérkezve az állomás előtti téren hajléktalanok napoznak.
rabszolgatáborokban eladásra kínálják őket.” És folytatódnak tovább a borzalmak leírása, pihenőnap nélküli munkáról, verésről, erőszakról; egy gyerekrabszolga ára egy karton cigeratta értéke. Emberkereskedelem, gyerekprostitúció, a hatalmas profitot termelő transznacionális vállalatokat támogató szegény kormányok. Itt magunkra ismerek. Megérkezve az állomás előtti téren hajléktalanok napoznak. Az esti hírekből megtudom, hogy Kóka győzött. Komolyan persze senki nem adott esélyt Fodornak. Csak formalitás volt a két jelölt, hogy nehogy úgy tűnjön, ugyanaz a gyakorlat itt is, mint a másik két antidemokratikus pártban, ahol egyből egyre lehet szavazni. Végre ennek a pártnak az élén is milliárdos áll. Már csak a Fidesz élén kell milliárdos politikusnak végrehajtani a váltást. A mostani csak tehetős – Dessewffy szerint.
Hozzászólás