Megint beesik az eső az ablakon. Ma már készültem: ott áll egy rolni vécépapír a jukka mellet egy fonott fotel mögé rejtve, nehogy a tulajdonos levonja a kaucióból az esetleg felpattogzó ablakkeret megjavíttatásának költségeit. Kemény nő, maga is itt él a házban, fekete bőrkabátban jár és napszemüvegben, az irodáját a földszinten vörös neonfelirat világítja be: sex. Az ágya felett hasonló vörös szignó: just lovers. Nem jártam ott, csak belátok. Minden ajtót nyitva hagy, kitámaszt, csak akkor zárja be, ha alszik. Amikor nem vagyok itthon, be-bejön a szobámba. A nyakában gyémánt feszület. Egyszer egy libanoni srác, akinek kigyúrt mellizmai fellett vörös üvegkereszt lengett, elmagyarázta, ez most a divat. Muszlim volt. Londonban az identitások kérdése a legérdekesebb. Nincsenek szabályok, nincs mindenki által megértett jelrendszer, nincs közös nyelv. Végtelen, szokatlan és egyre radikálisabb párosítások vannak, egyedi interpretációk, vegyületek, összemosódó definíciók, ellentmondások és szerepek. Divatok, büszkeség, és félelmek. A tulajdonosnő negyvenes és magányos: minden este a tévé előtt ül órákon át. Férfi még nem fordult meg nála, amióta itt lakom, pedig jól tartja magát. A takarítónőn kívül két rendszeres látogatója van: a fitneszedző meg a masszőr. Hárman vagyunk bérlők: három férfi, három meleg. Vendéget egyáltalán nem fogadhatunk. Délután a konyhaasztalnál egy teára sem? – Annyi jó teázó van Londonban, hangzott a válasz. Kolostori élet Tracey Emin erotikus fényképeivel díszítve. A legismertebb kortárs brit művész művészete a baszás. Török vér a No sex, we're British hazájában, magyarázza a tulaj. Éjjel nem egymás kéjes nyögéseit halljuk, csak prüszköléseket, orrfújásokat. A szex, az erotika, a meztelen emberi test e falak között csak művészet, a fantázia ábrázolása, mint máshol az angyalok, tündérek, vagy zombik.
          Különben német, ezért gyakran félreértjük egymást, még ha a legegyszerűbb dolgokról is beszélünk. Aztán abból, hogy hogyan kell, mondjuk, a mosógépet használni, csak káosz születhet. Ezért persze gyakran hülyének is nézzük egymást. Ez itt normális, a másik bérlő francia, a harmadik walesi. Csak neki van nemzeti lobogója: zöld-fehér mezőn vörös sárkány. Minden kínainak meglágyul tőle a szíve: kínai sárkány egy európai zászlón. A tulaj meg van róla győződve, hogy a volt brit barátja csak azért nem vette feleségül, mert német, hogy lakásfestéskor az egyik orosz munkás azért gyújtotta fel a szőnyeget, mert német, sőt, nem fordulhat a helyi zsidó szervezethez, hogy segítsenek a lebontásra ítélt szomszéd házat műemlékké nyilváníttatni, mert német.
          Kevés „ősbrit” lakik a környéken: Elephant and Castle. Az elefántok helyett patkányok, a kastély helyett lakótelep van. A régi negyedet a háborúban a németek bombázták porig, néhány utca maradt meg, én is egy 18. századi, György-korabeli házban lakom. A panelházakban általában szegény bevándorlók élnek: afrikaiak és ásziaiak. Angliában a rasszizmus legszembetűnőbb megnyilvánulása, amikor dél-ázsiai és fekete közösségek esnek egymásnak. A környék boltjaiban kínai, pakisztáni és török termékeket kapni, a hús halal, de persze itt is van a manapság Angliában gombamódra szaporodó lengyel boltokból egy: lengyel konzerveket, gyümölcslevet és nápolyit árul. Sok a fiatal. Éjjel előbújnak a patkányok. London egyik legelőkelőbb negyedéből költöztem a legszegényebbe. A Holland Parkban egy francia barátom lakásán töltöttem néhány hónapot, akinek persze, tegyük hozzá, az anyja lengyel, az apja algériai, míg ő maga a háromnyelvű nevét angolosította. Ott éjjel rókák borították fel a szemeteskukákat. Az egyik szomszédom New Yorkból jött, a másik Los Angelesből, de Braziliában született és svéd nőt vett el. Ha egyszer elkezdek számolgatni... a filmművészetin eddig öt rendezővel dolgoztam, származásuk szerint: francia-arab, izraeli, portugál, francia és angol... Angol?... Persze a barátja indiai, akit most utasítottak ki az országból, mert lejárt a vízuma, csak akkor maradhat, ha összeházasodnak. Itt az emberek azon lepődnek meg igazán, ha megtudják, hogy otthon minden barátom és ismerősöm, azt az egy-két ritka kivételt leszámítva, magyar...

Gerevich András