hirdetés

Életek

2012. július 30. - Ir(T)áS tábor

Megalakulnak a szemináriumi csoportok, továbbra sem líra-próza alapon, fő szempont, hogy ne ugyanannál legyen mindig mindenki. Vacsora előtt már füzetekkel elvonult emberkéket látok, a bolognai után pedig egy csapatban beszélgetnek, várják a vendégünket, ez is van olyan szívmelengető nekem, mint egy olimpiai eredményhirdetés. - Ezen a héten a Szépírók Társasága Ir(T)áS táborából olvashatnak naplót. Az első bejegyzés Csapody Kingáé.

hirdetés

Mint aki hazajár. Na, úgy jövünk már a Mogyoróhegyre. A második nyári, összesen a negyedik Ir(T)áS tábor a mostani. Vasárnap még táblázatokat frissítek, ki mivel érkezik, mikor, szövegeket válogatok, átpakolom az utazótáskát, nem kell előszedni, éjjel érkeztem a SZMIT ipolysági táborából. Tibi mosolyogva figyeli a párhuzamos működést; egyik pillanatban még Esterházy-mondatokat szemezgetek a csoportomnak a feladatokhoz, a másikban a magyar vízilabdacsapatnak drukkolok. Csak megszokásból lehet szidni a szerbeket, ne a gyerek előtt, sajnos nem jó a csapat, szomorúan fordulok el, vissza a másik Keményhez, édes hazám. Örülünk kicsit az első aranynak, elmarad a titokban könnytörölgetés (mindig meg szoktam hatódni az eredményhirdetéskor, már mikor az első ütemet meghallom), most azonban csak a szörnyűlködés jut, mire rápillantok az üzenőfalamra, Kollár Árpi már követeli, hogy adják vissza (nem a hegyeimet) a Himnuszunkat.

Gyorsan lesz reggel, nincs alvás, tavaly még az izgatottság miatt, hogy mindent elraktam-e, milyenek lesznek vajon a vendégek, a táborozók, klappol-e majd minden, most, mert a mellettem mocorgó megszegi a "soha ne keltsd fel a terhes nőt" alapszabályt, nehéz visszaaludni, sétálsz, derekat masszírozva kóvályogsz csak, mintha élnél.


Kiegészülünk, indulás, útközben közös bevásárlás Babiczky Tibivel, előre tudom, hogy a folyadéháztartásáról fog elsősorban gondoskodni, nem tévedek, rutinosan megyünk a kávés-teás rész felé is. A folyékony mellé szilárd kenyeret is teszünk, legyen éjjel mit nyammogni, miközben megváltják az (irodalmi) világot, vagy épp a feladatokat körmölik a táborozók. Érkezéskor látjuk meg, hogy a kacsazsír finoman réteget alkot a szatyor egész tartalmán, alakulnak a tábori poénok. Arról, hogy milyen jó ötlet volt, biztosít az, hogy a beszélgetés után Tóth Kriszta is jóízűen kér még, a lilahagyma-szag is közös élmény, tábori attribútum lesz, teljesen rendben van így.

Hárman vagyunk mentorok a két Tiborral, kérni akarok, megszólításképp direkt nem a keresztnevet mondom, Életem, összetolnád az ágyainkat?, és már fordul is a szobába, ki sem mondom, cselekszik. Babiczky Tibor. SzTB áll, döbbenten figyel, kitör belőlünk a röhögés. Fejezetek egy házasságból.

Megalakulnak a szemináriumi csoportok, továbbra sem líra-próza alapon, fő szempont, hogy ne ugyanannál legyen mindig mindenki. Vacsora előtt már füzetekkel elvonult emberkéket látok, a bolognai után pedig egy csapatban beszélgetnek, várják a vendégünket, ez is van olyan szívmelengető nekem, mint egy olimpiai eredményhirdetés. Körbetekintve egy csomó emlék tolakodik elő (hiába voltunk ősszel, tavasszal, most csak a nyáriak); ott szokott ülni tavaly Jenei Laci, BBT hangját hallom, ahogy üvölti, METÁÁÁL, Garaczi Lacz és Nini azon a lépcsőn mesélt fél éjjel, ahol a Grecsó-koncert is volt. Varró Dani ott hallgatta hajnalban is a verset szavalókat. Tavaly itt néztem Balázs Imre Józsefék bűbájos kislányait, kicsit irigykedve, most meg az izgő-mozgó kisfiunkat simogatom a hasamon keresztül. Ugyanaz, mégis egészen más, Javított kiadás.

A régieket is jó látni, ki merre indult, formálódott, mióta ismerem, az újakat pedig mindig érdekes megismerni. Hiányzik egy-két ember a kemény magból, kár, hogy Anna nyaral, Gabinak biztos jó az oroszoknál, de szívesen folytattam volna a munkát vele és Bogival, Zsannával is. A tavalyi hármas házat Geri képviseli, nincs Bass Key, beszippantotta a lemezfelvétel, meg valamelyik fesztivál, Ádámokat, Marcit a nyaralás, Vikuszt a zord szülői parancs egy nyelvtanfolyamra irányította inkább. A legrosszabb mégis az, amikor valaki elszáll, elhiszi a tavalyi tábor egyik szállóigéjét, „Fú, de jó vagy”, és onnantól nincs megfontolandó tanács, mindenki hülye, aki máshogy lát, mást gondol, hülyékkel meg ugyebár nem foglalkozik az ember.


Körbeüljük a tűzrakóhelyet, Kriszta érdeklődik, én gyorsan bemutatom a régi és új Ir(T)ásosokat, és kezdünk. Nem író-olvasó találkozó, nem szabvány írói költői est, több lesz, mélyebb, őszintébb. Nagyon szeretem, hogy már mernek az ifjak is kérdezni (nem volt ez mindig így), Kriszta pedig mesél, sosem hallottam még ilyennek, pedig. Mitől és hogyan épülő, egymásba forgó szövegvilágok bontakoznak ki, egy alkotó elme működése, a „guberáló üzemmód”, az, hogyan raktároz az agy szavakat, történeteket, valamire egyszer jó lesz.

Ahogy hallgatom őket, látom is, valamikor egyszer azt fogják büszkén mesélni, hogy Tóth Krisztina 2012. július 30-án megdicsérte a versük, novellájuk egy-egy sorát, vagy azt, hogy de jó, hogy akkor elmondta, hogy na, azt úgy, ahogy, azt ne. Besötétedik, fázunk is, de Kriszta rendíthetetlenül hallgatja a szövegeket, rendes tőle, tényleg.


Kapunk pár jótanácsot, éjfél körül már ágyba is kerülünk, reggel nyolckor reggeli.

Csapody Kinga

Fotó: Kotroczó Máté

Ir(T)áS tábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.