hirdetés

Ellenmágia

2013. március 5. - Nyitott Műhely

De ki is az a mi, és mi is az az Ellenlábas? A kérdés első felére könnyű válaszolni: Benedek Anna és én, grammatikai értelemben mi vagyunk a mi. Mert amúgy több dolgok vannak, melyek nélkül sem mi, sem az Ellenlábas nem lenne az, ami. - A Nyitott Műhely műhelynaplóját keddről Tamás Zsuzsa írta.

hirdetés

Több mint két év kihagyás után folytatódik az Ellenlábas! – hirdettük büszkén januárban. Ez a „több mint két év” az én megfogalmazásom, holott az a több mint kettő kis híján három. 2010 tavaszán ért véget az első évadunk – egy kis titokkal a pocakomban, és azzal az ígérettel, hogy ősszel folytatjuk; őszre a kis titok nyilvánvaló ténnyé nőtte ki magát, és ahogy én magam, úgy a szervezés is nehézkessé vált, nem lett folytatás. 2010 decemberében született meg a kislányom, aki tehát nemrég múlt kétéves: innen a nagyvonalú időzavar.

De ki is az a mi, és mi is az az Ellenlábas? A kérdés első felére könnyű válaszolni: Benedek Anna és én, grammatikai értelemben mi vagyunk a mi. Mert amúgy több dolgok vannak, melyek nélkül sem mi, sem az Ellenlábas nem lenne az, ami. A beszélgetéssorozat kiötlésekor úgy véltük, rejlik némi szójáték is a címben, legalábbis rájátszhatunk a „lábas” szó hangsúlyozására, és utalhatunk az akkortájt dívó szakácspárbajokra, mintha afféle barátságos párbajra terelnénk össze írókat, költőket. Mindezt Filó Verának sikerült is egy kedves logóba sűrítenie.

Ellenlábas
Ám a több mint kettő/majdnem három év bőven elég volt arra, hogy a közönség számára ez a szójáték érvényét veszítse, feledésbe merüljön, és nem azért, mert manapság nem divat a szakácspárbaj (az?), sokkal inkább azért, mert idei estjeinkkel (szerencsére) sikerült egy szűk körön kívül is megszólítani érdeklődőket, másrészt azért is (sajnos), mert az ember ahová néz, ellenlábasokat lát. Igaziakat.

Elmesélem, honnan is jött az ötlet. Ezt persze nem mondhatjuk el minden egyes alkalommal az említett szélesebb körnek, de a Litera olvasói számára talán nem érdektelen.  A 2009-es JAK-táborban Pollágh Péter rakenrollból Karafiáth Orsolyát kérte fel arra, moderálná a friss kötetéről szóló beszélgetést (amelynek résztvevői  Benedek Anna, Schein Gábor és Vörös István voltak). A mai napig úgy gondolom, Orsi a lehető legtisztességesebb módját választotta a beszélgetés levezetésének: bevallotta, hogy ezt a (fajta) költészetet ő nehezen közelíti meg, nem érti, ám kérdéseivel a résztvevők közelítési-megértési módozatait próbálta feltérképezni. Termékeny feszültség? Rakenroll? Vagy szemétség, bunkóság, skandalum?

Megoszlottak a vélemények, és ez a megosztottság többször is beszédtéma volt köztünk Annával, így hagyta el először a szánkat az „ellenlábas” szó (emlékszem, még nyári meleg volt, s Anna mezítláb állt a játszótéri homokban, a kislányát terelgette). Így lett az első vendégünk Karafiáth Orsolya, akinek Bajtai Andrást választottuk „ellenlábasául”. Nagyon barátságos beszélgetés volt. És – bár tettünk még kísérletet a termékeny feszültség megteremtésére, például Kiss Judit Ágnes és Nemes Z. Márió meghívásával – rendre ez lett a végeredmény.

Ellenlábas
És ez nem csak a mi „hibánk”. Elsősorban a Nyitott Műhelyé, ahová ha belépsz, felhagysz minden reménytelenséggel, felsóhajtasz, és úgy érzed, hazatértél. Finta Laci hatalmas ölelésében – mert az egész Műhely egy nagy ölelés – senkinek nincs kedve hadakozni. Érzik ezt a meghívottak – akik nélkül az Ellenlábas szintén nem lenne az, ami –; érzi a közönség is, azt hiszem. Ragyog a szellem napvilága.

Olykor gyertyafény is. Kornis Mihály szokott itt gyertyát gyújtani, valahányszor kortárs költőket mond: nem vallási, de szakrális okokból – mondja –, hogy mindenki lássa, ez itten „ellenmágia”. (Jó szó, egyszer még ellopom.)

Biztos volt gyertya most is, amikor Kemény-verseket mondott – nem tudtam megnézni, nekem a hétfő este a Nincs alvás! jegyében telt: mint általában, most is altatás után kezdtem meg a második műszakot, és próbáltam összerendezni a gondolataimat a keddi Ellenlábasra, hogy megtaláljam Garaczi László és Maros András írásainak hasonló és markánsan különböző jegyeit, és még értelmes kérdéseket is fel tudjak tenni ezekkel kapcsolatban. Anna ilyenkor ugyanígy – jó erre gondolni, olyan, mint egy titkos szövetség.

Hogy végül milyen kérdéseket tettünk fel, nem tudom: a válaszok jók voltak, nagyon jók. Az egész február olyan zaklatott volt (János kórház, gyerekosztály és egyéb rémségek), a szokásosnál fáradtabb és idegesebb voltam a beszélgetés előtt, de amint beléptünk a Műhelybe, és ránk mosolygott Bán Magda, éreztem, nem lesz baj. És persze tényleg nem lett. Kösz Laczi, kösz András, és persze kösz Laci!

A lényegről nem tudok beszélni. Inkább felírom címnek, hogy Ellenmágia.

Korábbi vendégeink voltak

2013. február: Erdős Virág és Závada Péter
2013. január: Grecsó Krisztián és Kálmán Gábor
2010. május: Csaplár Vilmos és Szécsi Noémi
2010. március: Györe Balázs és Vajda Miklós
2010. március: Németh Gábor és Schein Gábor
2010. január: Kemény István és Solymosi Bálint
2009. november: Kiss Judit Ágnes és Nemes Z. Márió
2009. október: Horváth Viktor és Péterfy Gergely
2009. szeptember:  Bajtai András és Karafiáth Orsolya

A képeket Árvai András készítette.

Tamás Zsuzsa


Nyitott Műhely

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.