hirdetés

Ellopták a BuSho díjakat!

2008. szeptember 5. - Rimóczi László

Amikor először meghallottam a hírt, azt hittem, hogy csak kitalálták, hogy kicsit hasonlítson a megszokott Oscar-díj cirkuszhoz, amikor mindig valami történik vele, ellopják őket, majd később megtalálják a kukában…tényleg, a környező kukákban körül se néztünk. Ez hiba volt.
hirdetés

Igen, meglovasították, megfújták, lenyúlták….
Azon gondolkodtunk, hogy vajon ki és miért lopta el? Mit fog csinálni vele? Nézegeti? Papírnehezéknek használja? Kirakja a kandallópárkányra? Mivel elég Kálámbót nézek, tudom, hogy a bűnösnek mindig van indítéka! És a bűnösnek, mindig kicsik a szemei. És fahéjillat lengi körül. A gyanúsítottak közt lehet egy tavalyi sértett, aki nagyon szeretett volna nyerni, de nem sikerült, vagy egy idei önjelölten leendő nyertes, aki tudja, hogy úgy is nyerni fog, minek jöjjön be kétszer, elviszi a díjat most. A másik kérdés pedig az, hogy hogyan vitte ki, úgy, hogy senki sem látta, és miben? Mert ugye hiába volt éccaka, legalább 20 fok állott a levegőben, és mindenki szellősen, nyáriasan volt öltözve – kivéve Szabó Istvánt, aki kénytelen volt öltönyben lenni.
Az is igaz, hogy a tolvajokat (az biztos, hogy vagy egy nő, vagy egy férfi!) talán az alkalom szülte, hiszen a megnyitón több tévéstáb volt jelen és hatalmas tömeg. Amikor először meghallottam a hírt, azt hittem, hogy csak kitalálták, hogy kicsit hasonlítson a megszokott Oscar-díj cirkuszhoz, amikor mindig valami történik vele, ellopják őket, majd később megtalálják a kukában…tényleg, a környező kukákban körül se néztünk. Ez hiba volt.
 
Persze, nem tört le túlságosan senkit az ügy, a hangulat így is remek volt, de beszéljenek inkább a képek:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 A rendezvényt szerda este nyitotta meg Szabó István Oscar-díjas filmrendező és a fesztivál igazgató Gábeli Tamás. A rendezvény fővédnöke dr. Schneider Márta kulturális szakállamtitkár/ Oktatási Kulturális Minisztérium. Szerdán sajnos nem voltam ott, mert félállásban egy utazási irodának segédkeztem, egész nap a reptéren, és brazilokat terelgettem, akiknek vagy elveszett a csomagjuk, vagy lekésték a gépet, netán a kettő egyszerre. Itt futottam össze Gábelivel, aki éppen egy külföldi vendéget várt. Most már látta, hogy igazoltan vagyok távol. Volt is bennem ilyesmi, hogy aznap nagyon sok külföldi filmes érkezik és nagy valószínűséggel az A terminálra. Véletlenek nincsenek, csak félig várt dolgok…
 
És most egy kis történelem: A BuSho Film Fesztivál 2004 őszén jött létre fiatal Magyar filmesek összefogásában, mellyel szerették volna betölteni a rövidfilmes palettán tátongó űrt, aztán az évek során kiderült, hogy tulajdonképpen itt sokkal többről van szó. A BuSho neve egy szójáték eredménye (Budapest Short - budapesti rövid), mely azonban egy tradícionális dél-magyarországi népszokásra a télűző busójárásra utal. A harmadik alkalommal pedig megtörtént a nemzetközi áttörés: 2007-ben 360 egyéni nevezés érkezett 45 országból. A verseny- és információs program mellett rengeteg fesztivál bemutató, filmes iskolák válogatásai, nagyjátékfilmek és különböző workshopok színesítik a programot
Idén a 620 nevezett alkotásból 90  film került a versenyprogramba (50 fikciós, 30 animációs és 10 kísérleti film), azonban további 130 (90 fikciós, 20 animációs és 20 kísérleti film) filmről döntött úgy az előzsűri, hogy az információs vetítéseken kerüljenek bemutatásra!
 
A fesztivál komolyságát a nemzetközi zsűri garantálja:
Claudia LEHMANN
Miután megszerezte atomfizikai PhD-jét, Claudia Lehmann érdeklődése 180 fokos fordulatot vett, és beiratkozott a Hamburg Media Iskola rendezői kurzusára. Vizsgafilmje, a Memoryeffekt megnyerte a "A Legsokkolóbb Rövidfilm" díját az 57. Berlinálén 2007-ben. Színházaknak készít video installációkat. Jelenleg a Berlini játszótér c. filmjének -amely egy keletnémet zenészről szól- utómunkálatain és első nagyjátékfilmjének előkészítésén dolgozik. Tsanko VASILEV
1974-ben született Szófiában, asszisztensként, majd producerként és rendezőként kezdte a pályafutását. A Bolgár Nemzeti Televízió számára rendez filmeket. A Hallgatói Filmfórum Alapítvány elnöke, és az "In the Palace" nevű nemzetközi rövidfilmfesztivál igazgatója. Ő kezdeményezte a Backup Fesztivál ( Németország) szófiai vetítéseit, és a "Tapasztalat" nevű központ projectjét. A Bulgáriát, Szerbiát, Görögországot, Németországot, Egyesült Királyságot és Magyarországot felölelő kísérleti filmes és vizuális művészeti programban kurátor.
Carlos GUIMARAES
Brazil újságíró és filmes. A Cic-Batá elnevezésű spanyol civilszervezet kommunikációs és oktatási igazgatója. A La Imagen del Sur Dokumentumfilm-fesztivál igazgatója. A Tierra de Todos nevű konzorciumban, -melynek célja a latin-amerikai, ázsiai és afrikai filmek Európában való népszerűsítése-koordinátorként dolgozik. A sevillai és cadizi egyetemeken kommunikációt tanít, és a Pueblos magazin szerkesztője.
Wolfgang LEIS
Münchenben tanult kommunkációt, diplomamunkáját a magyarországi Public Relationsről írta 1988-ban. Volt szerencséje megtapasztalni mind a kommunizmust, mind a kapitalizmust Közép-, és Kelet-Európában. Márkapozicionálással kapcsolatban ad szaktanácsokat, ami feltételezi, hogy jól ismeri és képes is bejósolni a fogyasztói trendeket és ízlést. Egyszerűen életművész.
LIBOR Anita
Tanult ő mindenfélét (magyar nyelv és irodalmat, kommunikációt, angolt és újságírást). Dolgozott mindenfelé (demonstrálta, hajózott, tüsténkedett). Egy ideje főleg ír és szerkeszt, főleg a filmhuban. Néz sok filmet, némát-hangosat, színeset-fekete-fehéret, kicsit-nagyot, külföldit-magyart - mikor mi a könnyebb!
 
Az est folyamán, amikor már mindenen túlvoltunk, zsűri konzultációtól az utolsó vetítésig, alkoholmámorba fulladt a nap. Olyan szatmári szilvapálinkát kaptam, hogy reggelig azt böfögtem fel. Aztán még megkínáltak valami fura kis koktéllal, amit egyszerre és gyorsan szívószálon keresztül kellett a szervezetbe juttatni. Így már minden alapunk megvolt hozzá, hogy elkezdjünk azon tanakodni, hogy milyen megszólítás a legdehonesztálóbb a nőkre nézve. A Mucikám, a Mucókám, a Cicó és a Csöcsikém titulusok magasan vezettek. Ezután elkezdtünk költeni egy verset, melynek vezérfonala az volt, hogy nőhöz szóljon, viszont a metaforák semlegesek legyenek. Ezek voltak a játékszabályok, és ez lett belőle (ha jól emlékszem):
 
Bókvers egy élő lányhoz
 
Ez a lány olyan szép, mint egy lapát,
Te leány, olyan tiszta vagy, mint a pohár!
Ez a lány ártatlan, mint egy veréb!
Te, leány, oly becsületes vagy, mint a sóska!
 
Ez a lány olyan becses, mint a tökgyalu,
Te, leány, oly illatos vagy, mint a parketta!
Ez a lány erényes, mint egy kanál.
Te, leány olyan sziporkázó vagy, mint egy csavarhúzó.
 
Ennek a lánynak a szeme, akár a radír,
Tennek a leánynak szája, mint a kaszája,
Lelke, mint a csók!
 
Nos, igen, ez a mű, szinte az összes általános versszabályokra hány fittyet. Ebben a szellemben költöttünk szándékosan rossz haikut is:
 
Távoli vonatfütty,
Testmeleg szemüvegkeret,
Elkúrt haiku
 
Tó vizébe ugró fiúponty,
Távol brekegő,
Béka. Bezárt a videó
Téka
 
Oly szép vagy te meg én,
Távolban bőg egy tehén,
Nem szívlelem.
 
Fuji hegyre mászó ellentengernagy,
Boldog e szív, ha vélem vagy
De a fejed nagy.
 
Szipogva megáll a troli,
Ma nem kell már betolni,
Tolja be a mamája.
 
Jó, abbahagytam.
Ilyenkor örülök, hogy a táskám mélyén megtalálom a jegyzetfüzetem, különben ezek az értékes aranydrágakövek elvesznek az éjszakába.

Rimóczi László

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.