hirdetés

Elő-október a JAK-táborban

2014. augusztus 27. - József Attila Kör

Közben kicsit elment a nyár is; reggel a sok esernyőről és a nyirkosságról egy októberi nap jutott eszembe. Mindez akár lelombozóan is hangozhatott, pedig az első percek idegensége után azért már megbarátkoztam az „új Szigligettel", meg hát egy tábort úgyis az emberek tesznek azzá, ami. - A balatonszemesi JAK Tábor mai naplóját Kerber Balázs jegyzi.

hirdetés

Reggel furcsán ébredünk a táborban; már az esti bulin is látszott, hogy még mindenki inkább szokja az új helyet. Az élmény valahogy a szállás elrendezése miatt is más; a társaság nem egy helyre koncentrálódik, mint Szigligeten, hanem a kőépületek és lépcsők közt sétálva a különböző zugokban mindig más emberekre találok. Az egyszínű falak mögül vidáman bukkannak fel a piros-fehér asztalok. Az eleve szürreális hangulat ráadásul behozza a régi iskolai táborok emlékét is: a felhúzandó ágynemű és az emeletes ágyak miatt kicsit úgy érzem, hogy nyolc-tíz évet repültem vissza az életemben. Közben kicsit elment a nyár is; reggel a sok esernyőről és a nyirkosságról egy októberi nap jutott eszembe. Mindez akár lelombozóan is hangozhatott, pedig az első percek idegensége után azért már megbarátkoztam az „új Szigligettel", meg hát egy tábort úgyis az emberek tesznek azzá, ami.

Reggel K. Kabai Lóri versszemináriumán kezdtem, ami máris hozta a régi hangulatot, abban az értelemben is, hogy kiderült, az előző napi felemásra sikeredett buli is elhúzódhatott, mert mindannyian kicsit lassan ébredeztünk. „Bocs, kicsit lassan látok!" – hangzott el. A szemináriumra Bartók Imivel közösen néztünk be. Fél év Bologna után nagyon jó volt újra ismerős emberek közt szövegekről beszélgetni.
A rossz idő miatt szűkültek a programlehetőségek, úgyhogy délután az előadásokat hallgattam. A New Wave-beszélgetés rendszerváltás-témája után vad váltással átfordultunk a cyberpunkba. Mivel kevésbé vagyok ismerős a témában, izgalmas volt hirtelen egy ennyire kiterjedt, részletes univerzumba csöppenni. Az én scifi-élményemet igazából Asimov Alapítvány-trilógiája határozza meg, és annak inkább történetfilozófiai íze után idegen, újszerű tér volt számomra a taglalt gibsoni világ.
Lichter Péter Rimbaud című, kaleidoszkópszerű filmjében meglepő és izgalmas volt Nemes Z. Márió, Kele Fodor Ákos és Mestyán Ádám verseit indonéz, arab és svéd nyelven hallgatni; mintha az egyébként is egzotikus szövegek a film vizualitása és az idegen nyelv segítségével átléptek volna egy másik világba. Már maga az elképzelés is érdekes; magyar szövegek arabul és indonézül.

Este már jobban alakult a buli és az együttlét a kissé belakottabb szemesi környezetben. Ebben egyébként sokat segített a közeli kocsma, melyet az épület színéről mindenki csak „A Zöld"-nek nevez. Kialakult az „asztalnál ülők" és a „táncolók" ellentéte is, ebből is látszik, hogy alakulnak már a hagyományok ebben a lényegesen más, de továbbra is szerethető JAK-táborban.

Kerber Balázs



József Attila Kör

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.