hirdetés

Első nap avagy a vasárnap / hétfő - vonal

2008. február 18. - Tábor Ádám

Több értelemben is a kályhától indulok. A zsidó-keresztény szellemiség forrásától, a Bibliától. Annak is legelső mondataitól. A legeslegelső szavától. Annak az embernek a kezdet-értelmezésétől, akitől vérségileg származom és aki szellemileg az első és legnagyobb hatást tette rám: apámétól. A teremtés, mai kifejezéssel az univerzum első napjától.
hirdetés

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebegett a vizek felett. És mondta Isten: Legyen világosság: és lett világosság. És látta Isten, hogy jó a világosság; és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. És nevezte Isten a világosságot nappalnak, és a sötétséget nevezte éjszakának: és lett este és lett reggel; első nap.” A legjobb a kályhától elindulni: vagyis a kezdettől, amely Tábor Béla szerint nem idő, hanem hely. Több értelemben is a kályhától indulok. A zsidó-keresztény szellemiség forrásától, a Bibliától. Annak is legelső mondataitól. A legeslegelső szavától. Annak az embernek a kezdet-értelmezésétől, akitől vérségileg származom és aki szellemileg az első és legnagyobb hatást tette rám: apámétól. A teremtés, mai kifejezéssel az univerzum első napjától.
     Itt persze mindjárt felmerül egy kis probléma. A Tóra szerzője/szerzői számára ez az első nap nyilvánvalóan a vasárnap . Az volt a kereszténység régebbi korszakaiban is sokáig, sőt, szemforgató módon formálisan egészen a múlt század közepéig(!) – miközben a valóságban emberek százmilliói kezdték már régóta a hetüket hétfő reggel, és fejezték be az egyetlen pihenőnapjukon, vasárnap. A nyugati civilizáció hatókörén belül a mostani későkeresztény – Határ Győző szerint egyenesen „kereszténység utáni” – korszakban a hét első napja a túlnyomó többség – a szombattartó és nem szombattartó zsidók számára is – a gyakorlatban nyilvánvalóan a hétfő . (Kivéve azokat a relatíve keveseket, akik a nyugati civilizáción belül kifejezetten vallásos zsidó vagy mohamedán közegben dolgoznak – számukra a hét első /munka/napja a vasárnap vagy a szombat. És kivéve azokat az egyre többeket – mindenféle vallású és vallásnélküli sofőröket, vasutasokat, rendőröket, pláza-eladókat, tengerészeket, pincéreket, írókat stb. –, akiknek nemhogy a szombat, de a vasárnap is munkanap.) A magyar nyelv – szemben az indoeurópaiakkal – erre egyértelműen rámutat: a hétfő napnál világosabban a hét feje, azaz eleje. A kiűzetés világában tehát, ahol nem az Isten által „az orrába lehellt élet”, hanem a munka teszi az embert emberré, a hétfő „az első nap”.
     Miután szerencsésen átvitorláztam a vasárnap/hétfő-vonalon, újra közelíthetek kiindulópontom felé. Az ég és a föld teremtését apám így kommentálja: „Ez a ’fent’ és a ’lent’: a teremtő szellem és a működésének feltételét képező ellenállás ezzel a működéssel szemben. Ez azonban nem az első polaritás a Biblia első versében. A kabbala (Weinreb szerint) mindjárt a polaritás jelzésével eredezteti az egész Tórát: ’BÉT’.” Tábor Béla Személyiség és logosz című, a Balssi Kiadónál 2003-ban megjelent posztumusz kötetének 178. oldalán, ahonnan idézek, itt a következő lábjegyzet olvasható: „A Biblia első szava, a ’Kezdetben’ héberül a BÉT betűvel, a héber ábécé második betűjével kezdődik. A héber betűk egyben számokat is jelölnek, a BÉT a kettőt jelöli.” A Tóra, ezen belül a teremtés leírása, tehát a polaritás jegyével indít, a második polaritás az ég és föld együtt-teremtése, a harmadik pedig, hogy „a SAMMAJIM, ’az ég’ nyelvi formájában már önmagában is polaritás: duális forma.”
     Tehát „a szellem ott kezdődik, ahol a magánvaló Egy helyébe az egy és más polaritását jelentő Egy lép.” Ez az ezoterikus polaritás azonban nem azonos azzal az exoterikus ellentéttel, amely a teremtés első napja és a kiűzetés óta masszívan valóságos örökhétfő között feszül. Ugyanakkor ennek az ellentétnek a jelenlétével is mindig számolnom kell. Ez az ellentét az idő és a Pillanat ellentéteként is leírható. Ez a nagybetűs Pillanat – szemben az idő már mérhetetlenül kicsi, szubatomi részecskéivel – apám megfogalmazásában „merőleges az időre”, Weöres Sándoréban pedig ez az a ritka „pillanat, / mely kilóg az időből”. Ennek a mindig aktualizálható Pillanatnak a lehetőségére alapozva kérdőjelez meg Tábor Béla, kötete 233. oldalán, minden aranykor-nosztalgiát: „visszatalálni a kezdethez? Ez a kezdet időbe helyezése, mitizálása volna. A kezdethez nem visszatalálni kell, hanem a kezdethez eltalálni .”
     Eltalálni tehát oda kell, ahonnan elindulni. Bár már újra éjszaka van, számomra most mégis lett némi világosság.

Tábor Ádám

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.